Hogy látja a pénzügyi válságot egy Nobel-díjas közgazdász?
Az egyre terjedő pénzügyi válság oka a rövid távú haszonlesés, a felelőtlenség és a kellő ellenőrzés hiánya voltak – mondta egy konferencián Edmund S. Phelps Nobel-díjas közgazdász. A világhírű szakember, aki elsősorban a gazdasági növekedés és az infláció összefüggésének elméletével vívott ki magának nemzetközi tekintélyt, munkatársunknak elmondta, hogy a kiutat a teljes bankrendszer gyökeres szerkezeti átalakítása és a szabályozás szigorítása jelentheti.
A pénzintézetek, elsősorban a nagy befektetési bankok túl nagy kockázatokat vállaltak és felelőtlen üzletpolitikát folytattak. Ezt nem készakarva csinálták, hanem a bankszférában évtizedek óta kialakult helyzet és gyakorlat szorította őket erre. A neves közgazdász ennek fő okaként azt jelölte meg, hogy a cégek vezetőire óriási nyomás nehezedett a részvényesek részéről az állandó növekedés, a minél nagyobb profit biztosítására. A vezető bankárok jövedelmezése is erre épült, nem a hosszú távú, stabil üzletmenetben voltak érdekeltek, hanem a profitmaximalizálásban, illetve a részvényeik árfolyamának folyamatos növelésében. Így olyan területekre irányítottak egyre több és több pénzt, amelyek ezt látszólag legjobban garantálták.
Phelps professzor szerint az egyensúly legalább tíz éve megbomlott, és már korábban látni lehetett, hogy az ingatlanpiacra beáramló hatalmas tőkének és a másodlagos jelzálogpiaci befektetéseknek reális fedezete nincs. Ennek ellenére folytatódott az ész nélküli pénzkihelyezés és befektetési gyakorlat, ráadásul mindebben a nagy cégek játszották a főszerepet. Hatalmas versenyt vívtak egymással, ki tudja gyorsabban növelni a forgalmát és értékesebbé tenni a részvényeit. Senki sem gondolta végig, hogy ennek katasztrofális hatásai lehetnek. Mindemellett előállt az a helyzet is, hogy az amerikai pénzpiac és közvetve a gazdaság függővé néhány nagy befektetési banktól.
Az elkerülhetetlen összeomlás most bekövetkezett. A Lehman Brothers összeomlott, az AIG biztosítót a kormányzat mentette meg, de ez még messze nem a folyamat vége. Kérdésünkre kifejtette, hogy a válság hatásaiban még évekig elhúzódhat, főleg akkor, ha nem teszik meg a szükséges lépéseket a bankszféra felelősségteljesebb működéséhez. Ez a kormányzat, a törvényhozás és az ágazat együttes felelőssége.
A hasonló krachok elkerüléséhez mindenekelőtt a működés szabályozásának és ellenőrzésének szigorítására van szükség. Nem a bankok szerepét, hanem a növekedését kell korlátozni. Kisebb és felelősebb, kreatívabb üzletpolitikát folytató befektetési pénzintézetek kellenek, amelyeket jobban ellenőrizhetnek. A vezetőknél új felelősségi és ösztönzési rendszert kell kiépíteni. Általánossá váljon, hogy a vezető bankár saját pénzét is tegye be és kockáztassa döntéseivel. Bővíteni szükséges emellett a felelősségre vonás lehetőségeit is.
A Nobel-díjas közgazdász végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a mostani válság jó alapot adhat a teljes bankszektor átstruktúrálásához, egy stabilabb, felelősségteljesebb és hosszútávra tervező rendszer kialakításához. Ehhez az állami intézmények nyomására és segítségére is szükség van.
