Hitelgubanc

– Még szokni kell ezt a munkaszervezést és nyelvezetet – utal a kormányzati politikusok egyeztetési módszereire a Bankszövetség egyik lapunknak inkognitóban nyilatkozó prominense. – Nem vagyok pesszimista, csak óvatos. Bankadóügyben láttunk már olyat, hogy az utolsó éjszaka történt módosításokat csak a kész törvényben olvashattuk. Mindenesetre a javaslatok felbukkanása szakmai megalapozatlanságot tükröz.

És azt: kampány van. Ennek megfelelően Rogán Antal és Kósa Lajos, valamint a bankok képviselői először a sajtóban vívtak kommunikációs harcot. Rogánék megüzenték: a bankok szempontjait, és nem az érdekeiket fogják figyelembe venni, ám a másik fél szerint a kormány szándékosan a pénzintézetek ellen hergeli az embereket.

Kemény harc

Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke sem tétovázott kifejteni: elég sok bankkönyvet olvasott már az elmúlt ezer évből, de olyanról még nem hallott, amelyben az adós egyoldalúan módosítja, hogy mikor fogja visszafizetni a hitelét.

Aztán az első, múlt heti találkozó után mégis arról lehetett hallani: akár másfél héten belül egyezség születhet. Ami több pontot illetően kemény harc eredménye lesz.

– Abszurd, hogy a lakás piaci áránál többet nem kérhetnének vissza a bankok, hiszen így engednek a tartozásból – mondja informátorunk. – Annak pedig, ha automatikusan öt évvel meghosszabbítható a futamidő, borzalmas hatása lenne a bankrendszerre. Ezt a jegybank szakemberei számításokkal is igazolták már Matolcsynak. Több javaslat meg olyan, mint halottnak a csók.

Akad köztük, amelyet már a Bajnai-kormány által készített etikai kódexbe is belefoglaltak – ennek betartását a PSZÁF most is ellenőrzi, kihágásért büntet. Segítőnk szerint ingyen megoldás nincs.

– Az ügyfélnek, a bankoknak és az államnak is a zsebébe kell nyúlnia, ha valódi segítséget akarunk adni. Persze, nincs pénz a költségvetésben, de átcsoportosítani lehet. Vagy előre gondolkodni is lehetett volna. Például a társasági adó csökkentése vagy a pálinkafőzéses história előtt.

Akad olyan bankszakértő, aki egyenesen úgy véli: a bajba jutott devizahiteleseken érdemben eddig Gyurcsánytól Orbánig senki nem segített, csak maguk a bankok, például futamidő-hosszabbítással, kamatcsökkentéssel. Persze nem karitatív alapon – a pénzüket, egész pontosan a betéteseik pénzét szeretnék viszontlátni. Ebben pedig még a Bajnai-kormány által hosszasan előkészített, kormánygaranciával megtámogatott áthidaló kölcsön sem jelentett nagy előrelépést: tavaly mintegy háromszázan, idén nyolcszázan éltek a lehetőséggel.

Miközben a PSZÁF adatai szerint kilencvenhatezren kilencven napnál régebb óta nem fizettek, és két-háromszázezer hiteles küzd késedelemmel.

– Már csak háromhetes előjegyzéssel tudjuk fogadni a hozzánk fordulókat: 2010 első félévében 528 új ügyfél problémáját kezeltük, de aztán csak júliustól szeptemberig plusz 342 aktát nyitottunk – sorolja az adatokat a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete főtitkára, Lénárd Mariann.

Rossz stratégia

Nemrég egy építési vállalkozó kereste meg. A körbetartozások miatt sok a kintlévősége, felvett a házára tízmillió forint jelzáloghitelt, hogy a válság miatt egy évig még fizetni tudja az alkalmazottait. Úgy számolt, ötvenmilliót ér a háza, ha baj lenne, legfeljebb eladja, kisebbe költözik. Csakhogy az ingatlan ára zuhant, a hitele meg tizenhatmillióra hízott.

Az utóbbi időben már az átlagjövedelmet meghaladó keresetűek is kérnek segítséget az egyesülettől.

– Nemrég havi nettó négyszázezret kereső hiteles is azon morfondírozott, érdemes-e még tizenöt évig fizetnie. Vagy feladja az ingatlanát, albérletbe megy, és nyugodtan él.

Ő a felelős adós. Ám sokan meggondolatlanul, a szakemberek intése ellenére, jövedelmük egyharmadánál nagyobb havi törlesztőrészletet is vállaltak. Igaz, ekkora árfolyamváltozással még a bankok sem számoltak.

Ám a hitelkárosultak képviselői is azt mondják: rossz stratégia volna elhitetni az emberekkel, hogy van ingyenebéd. Lénárd Mariann szerint már a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása is rontja a fizetési morált, sokan úgy gondolják, akkor még ráérnek a részlettel.

A főtitkár több, a hiteleseket megsegítő pontot kritizál.

– Nem értünk egyet azzal, hogy a lakás piaci áránál többet nem kérhetnek a bankok, mert nehéz belőni, mit is jelent a piaci ár. A futamidő automatikus meghosszabbítását sem támogatjuk, hiszen ezzel csak elodázzuk a problémát, ráadásul az adós időközben elveszítheti az állását, vagy nyugdíjassá válhat. Ráadásul már most is látunk olyat, hogy valakinek pár ezer forinttal csökkentik ugyan a havi törlesztőrészletét, de ezért öt-hat évvel megnő a futamidő. A középárfolyam alkalmazásán viszont volna értelme töprengeni, főképp meghatározni, minek is értjük a közepét: a jegybanki árfolyamét-e, vagy az adott bankét.

– Hiányolom a kilencedik pontot, a forint árfolyamának stabilizálását – kezdi a teendők felsorolását Katona Tamás, az MSZP szakpolitikusa. – Sokat segítene a devizahiteleseken, ha a forint az áprilisi szintre erősödne. Ráadásul nemcsak a nemzeti valuta gyengesége, de a hektikussága is probléma.

Emellett ront a helyzeten, hogy míg a Bajnai-kormány alatt 200 pont alá süllyedt az országkockázati felár, most megint 370–380 között mozog, viszont például Csehországé 100-zal kezdődik.

– Populista erőpolitizálással lehet próbálkozni, csak nem biztos, hogy érdemes – véli Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa. – A bankrendszer – a válság és a bankadó után – nem bír ki minden ütést. Ráadásul a Fidesz javaslatai közül nem egy jogi nonszensz. Ki kötne eztán szerződést ebben az országban, ha azt kormányzati vezényszóra fel lehet rúgni?

A közgazdász szerint a Fidesz megfontoltabb kommunikációval és egy elkötelezett, a piacokat megnyugtató, konkrét elképzeléseket tartalmazó gazdaságpolitika felvázolásával tehetné a legtöbbet a devizahitelesekért. A bankokkal pedig nem árt megegyezni: ennek híján könnyen megtalálhatják azokat a kiskapukat, amelyeknek a kihasználásával az ügyfél vagy – túl szigorú szabályozás esetén – a komplett gazdaság rosszul jár.

Mert bár a pénzintézetek nem veszik egyik napról a másikra a sátorfájukat, a takaréklángon való működést, a hitelezési kedv apadását hamar megéreznénk. Ha a lakossági hiteleken túl nagy a veszteség, a vállalkozásoknak kevesebb hitel jut, s bármely ügyfél csak rosszabb feltételekkel kap pénzt. Stagnálna a gazdaság, nem bővülne a foglalkoztatottság.

Úgy pedig hol marad a tíz évre beígért egymillió új munkahely?