Hitelek és a veszélyeik (X)
Az elmúlt években rengeteg olyan ember vett fel hitelt, aki aztán később – a válság vagy egyéb más ok miatt – nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket. A hírekből emiatt számos olyan rémtörténetet lehetett hallani, hogy valakinek lefoglalták a lakását, kiköltöztették és elvették mindenét. Ez sokak számára olyan elképzelhetetlen és távoli lehetőség ("velem ez nem történhet meg"), hogy a fogyasztók sokszor a mai napig felelőtlenül vesznek fel hiteleket.
A bank és az ahhoz kapcsolódó hitelezés nem újkeletű dolog. Kialakulása i.e. 500-ra tehető, amikor Görögország az aranykorát élte. Athénban már akkor létrejöttek az első pénzváltók, melyek a bankok elődei voltak. Igaz, ezt még semmilyen állami felügyeleti szerv nem vizsgálta akkoriban. A többletbevételt Pallasz Athéné oltalmába helyezték, amikor a szükség úgy kívánta akkor onnan vették kölcsön a szükséges pénzmennyiséget, majd tették vissza.
A kereszteslovagok idejében alakulhatott ki az első „nemzetközi hitelezési rendszer”. A lovagoknál be lehetett fektetni, és kölcsön is lehetett kérni, majd bármelyik kijelölt helyen az összeget lehetett törleszteni vagy kivenni. Hogy ne legyen félreértés, a kibocsájtó fél elismervényt adott. Ez a módszer annyira népszerű és sikeres volt, hogy az olasz városok a 13. századra növekvő mértékben vállalták magukra a klasszikus banki feladatokat.
Azóta a világ megváltozott. A királyságok helyett a demokráciák kerültek túlsúlyba, a 20. és a 21. század sajátossága a kapitalizmus térhódítása.
Milyenek most a banki kölcsönök? Mire kell ügyelni? Többek közt ezekre a kérdésekre is keressük a választ.
A MNB forrása alapján kijelenthetjük, hogy hiába van recesszió és bár a bankok szigorítottak a hitelfelvételen, 2009 első negyedévében lényegében több a hitelállomány, mint az előző év bármelyik szakaszában.
Ez hogyan fordulhatott elő, amikor a válság hatására a bankok szigorítottak a hitelfelvételeken? Amíg a recesszió előtt tíz emberből hétnek adtak hitelt, addig most ugyanennyi felvevőből kettőnek adják meg a kölcsönt. A Magyar Nemzeti Bank információi szerint a lakossági hitelek túlnyomó része deviza alapú. Mivel a forint sokat gyengült az első negyedévben, ezért nőtt az állomány. Az előzetes második féléves adatok egyértelműen azt mutatják: már erős a visszaesés.
Néhány banki alapfogalom a tisztánlátás kedvéért.
Kezes: Ha nem fizet az adós, akkor egy másik megnevezett (lehet magánszemély, de akár cég/vállalat is) vállalja át a fizetési terhet.
Fedezet: Egy bizonyos felvett hitelösszegre garanciavállalás, hogy a bank megkapja a pénzét. Lakossági szektorban általában az ingatlan nyújtja a fedezetet.
BAR-Lista: Központi banki lista, amelyre olyan személyek kerülnek fel, akik nem, vagy nem folyamatosan törlesztettek. Ehhez a pénzintézetek hozzáférhetnek.
Abban az esetben ha valaki hitelt akar felvenni, és rajta van a BAR-listán akkor:
A – Nem adnak neki kölcsönt.
B – Sokkal kedvezőtlenebb konstrukcióval teszik, mint az általánosan ismert hitelfeltételek.
A BAR-listára ha valaki felkerül, akkor 5 évig benne marad a rendszerben a neve.
Körbenéztünk a hitelpiacon és a következővel találkoztunk. Rengeteg banknál nem elég, hogy nem zárja ki a hitelezésből a BAR-listásokat, hanem még reklámjaikban is rájuk építenek. „BAR-listásoknak, önerő nélkül, kezesre és fedezetre nincs szüksége.”
Kérdés, hogy ezek a bankok miben bíznak? Minél kevesebb kitételnek kell megfelelnie a hitelt felvevőknek (más szóval minél többen tudják felvenni a kölcsönt), annál többen próbálnak meg pénzhez jutni ilyen módon. Sok esetben nagy összegekről van szó. Persze, folyamatosan törleszteni már nem, vagy csak kevesebben képesek. A szerződéseket pedig sok esetben olyan nyelvezettel írják, ami laikus számára nem érthető. Így az ügyfelek egy része úgy írja alá a szerződést, hogy nincs tisztában a valós feltételekkel. Ezekben az esetekben előfordulhat – ahogyan ez gyakran meg is történik –, hogy jöttek a végrehajtók: elvitték az ingóságokat. Vagy ami még rosszabb: jött a kilakoltatás.
