Hat százalékon tetőzhet az infláció

Jókorát tévedtek a különböző szakértői elemzések a július ÁFA és jövedéki adóemelés utáni inflációs lökés mértékét illetően. A legtöbben 6,3-6,5 százalékos év per év emelkedést vártak, azaz mintegy három százalékos ugrást júniushoz képest, hat százalék alatt senki sem becsült, sőt többen hét százalék feletti mértéket prognosztizáltak. Rovatunk júniusi cikkében a legalacsonyabb értékeket tartottuk valószínűnek, abból az egyszerű okból kiindulva, hogy amennyiben mindenki azonnal teljes mértékben érvényesíti a 20-ról 25 százalékra növekedő forgalmi, továbbá a magasabb jövedéki adót az érintett körben, az is maximum négy százalékos egyszeri inflációs hatással járhat, de ezt a csökkenő belső fogyasztás miatt úgysem fogják megtenni.

A tények a mértéktartó jóslatokon is túlléptek, az 5,1 százalék mindenkit meglepett. Az egyszeri hatás a szakértők szerint mintegy három százalék volt, a maginfláció másfél százalék alá süllyedt, ami hosszú ideje a legalacsonyabb érték. Beigazolódott az a sejtés, hogy sokan nem merték az ÁFA-növekedést érvényesíteni, csak részben és időben eltolva. Így elképzelhető, hogy az árnövelő hatás már júniusban is jelen volt, illetve egy része csak augusztusban vagy szeptemberben várható. Ezt sugallja egyebek mellett az is, hogy az élelmiszerárak csökkentek, ami nem magyarázható csupán az idénytermékek áresésével.

Az adóemelési nyomást alapvetően két fontos tényező ellensúlyozta. Az egyik a csökkenő lakossági fogyasztás: az előzetes adatok szerint a kiskereskedelmi forgalom júliusban is csökkent, ami korlátozta a termelők és kereskedők lehetőségeit, azaz óvatosan nyúltak az árakhoz, ne csökkenjen drasztikusan a forgalom. A másik tényező a külpiacok és a forint árfolyamának alakulása: az eurozónában defláció volt, azaz csökkentek az árak, a forint viszont tovább erősödött, így az importtermékek beszerzési ára az előző hónapokhoz képest általában csökkent.

A valamennyiünket érdeklő kérdés az, mi várható az elkövetkező hónapokban? Vajon a júliusi infláció egyszeri kedvező adat volt, vagy az áremelkedés üteme a jövőben is alacsonyabb lesz az eddigi jóslatoknál? A folyamatok elemzése alapján az utóbbi látszik valószínűnek. A belső fogyasztás jó ideig még nem fog növekedni, tehát a kereslet nem hajtja majd fel az árakat. Lehetséges, hogy az adóemelések hatása részben még csak most érződik majd, ez azonban legfeljebb néhány tized százalékkal gyorsíthatja az inflációt. Ennél fontosabb lesz az energiahordozók árának alakulása: az üzemanyagok drágulnak a világpiacon, de drasztikus emelkedés az idén még itt sem várható, ráadásul a tavalyi bázis nagyon magas: emlékezzünk vissza, egy évvel ezelőtt jóval 300 forint felett volt a benzinár.

A forint árfolyama minden bizonnyal a jelenlegi szint körül stabilizálódik, és nagyobb az erősödés, mint a gyengülés esélye. Ennek nyomán az importtermékeknél sem számíthatunk drágulásra, inkább az árak stagnálására. A legnagyobb kérdőjel az, hogyan alakítják a belföldi gáz és áramárakat. A külső árképzési hatásokat figyelembe véve októbertől csökkenteni kellene azokat, átlagosan kb. tíz százalékkal. Ha ez megtörténik, az önmagában mintegy fél százalékkal viszi lejjebb az inflációt, de nem biztos, hogy a kormány ezt meglépi. Ha a költségvetés helyzete vagy a nagykereskedőknek adandó, a korábbi alacsonyabb árakat ellensúlyozó kompenzáció megköveteli, az árcsökkentés akár el is maradhat.

Mindent egybevetve arra számíthatunk, hogy a pénzromlás mértéke az elemzők által korábban jósolt 7-8 százalék helyett az év végére hat százalék körüli lehet, ami az első félévben megszokott négy százalék alatti mértékhez képest még mindig igen magas, és jövő év közepéig nem is fog jelentősen csökkenni. Ennek egyik következménye a pénzügyi befektetések reálhozamának visszaesése lesz. A Nemzeti Bank az egyensúlyi helyzetünk javulása nyomán várhatóan tovább csökkenti az irányadó kamatot, és folyamatosan csökken az állampapírok hozama is. Mindehhez a kereskedelmi bankok is igazodnak: míg tavaly év végén, ez év elején a lekötött betétekre 12-13 százalékot ígértek, ez mostanra 9-10 százalékra zsugorodott.

A következmény az, hogy a konzervatív és biztosra menő kisbefektetők rosszul járnak: bő fél évvel ezelőtt négy százalék alatti infláció mellett átlag 12 százalékos, azaz reálértékben 8 százalékos hozamhoz jutottak, míg a jövőben ez hat százalékos pénzromlás és az alacsonyabb kamatok mellett maximum négy százalék lehet. A bevételkiesés szomorú tényét legfeljebb az ellensúlyozhatja, hogy a csökkenő kamatok jótékony hatással vannak a gazdaság egészére, így közvetve mindannyian jól járunk velük. Aki magasabb hozamra vágyik, több kockázatvállalással elérheti azt. Érdemes például a tőzsdei papírokba fektetni, azok értéke középtávon szinte bizonyosan az inflációt jóval meghaladó mértékben nő majd. Persze csak az menjen bele ilyen ügyletekbe, aki hosszabb időre tud befektetni, mert az árfolyamingadozások rövid távon veszteségekhez is vezethetnek.