Ha lesz is ingatlanadó, nem ilyen

Felfoghatatlan, miért ragaszkodik ilyen makacsul a kormány az ingatlanadózási elképzeléséhez. Hírek szerint a bevezetésére ígéretet tettek az IMF-nek, amely a hitelfeltételek teljesítésének ellenőrzésekor ezt is ki akarja pipálni. Más ésszerű ok aligha lehet, mert az egésszel a kormány semmit sem nyer, viszont a mögötte álló párttal együtt egyre mélyebbre ássa magát a közvélemény szemében. Az új adót amúgy is csak a jövő év közepétől vezetnék be, bevétel tehát belátható időn belül nem származna belőle, politikai kár viszont annál inkább. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz kormányra kerülve el kívánja törölni, és ezt az ígéretét be is fogja tartani, mert pénzügyi szempontból szinte semmit nem kockáztat vele, és ezzel legalább demonstrálni tudja, hogy lehet hinni neki.

Ésszerűtlenség, hibás koncepció

A munkavégzés és jövedelem helyett valóban a fogyasztás és a vagyon irányába célszerű eltolni az adózás hangsúlyát, ahogy ezt a szakértők egybehangzóan állítják. Ezen belül szükség van az ingatlanadóra is, amely egyébként az ország településeinek mintegy a felében létezik is. A baj az, hogy politikai ésszerűtlensége mellett a kormány koncepciója józan gazdasági szempontból is hibás. Teljességgel értelmetlen egy értékhatárt húzni, amely felett már fejbe vág az adóteher, az alatt viszont egy fillért sem kell fizetni. Az uniós országok többségében vagy nincs ilyen határ, vagy sávosan állapítják meg az adót, és valamennyit az alacsony érték után is fizetnek.

Általános az is, hogy az ingatlanadót mindenhol az önkormányzatok szedik be. Ez ellen a lakosság kevésbé lázadozik, mivel a közvetlen környezetében használják fel és nem nyeli el a központi költségvetés feneketlen zsákja. Arra se nagyon van példa, hogy az adózó maga állapítsa meg az ingatlanja értékét, ezt általában pontosan szabályozzák. Ez a rendszer nálunk is működik a kommunális adót szedő településeken, anélkül, hogy felzúdulás lenne miatta. Ahelyett, hogy a kormány mazochista módon ragaszkodna az új adóformához, egyszerűbb és célravezetőbb lenne a helyi adók rendszerét módosítani. Ezzel egyrészt el lehetne felejteni a jelenlegi tervezet populista és igazságtalan jellegét, másrészt a remélt 30-40 milliárdos többletbevétel közvetlenül az adott lakóhelyre futna be, ami a költségvetést nem viselné meg nagyon, az önkormányzatoknak pedig igen jól jönne.

Szükség lenne őszinteségre

Ezek a racionális érvek a jelek szerint az SZDSZ füléig is eljutottak, ezért csütörtöki bejelentésük szerint nem támogatják a koncepciót. Egyeztetések kezdődnek a tervezet módosításáról, ahelyett, hogy az egészet elfelejtenék. Információink szerint a mostani verziót az MSZP-ben is kényszermegoldásnak tartják, és a pokolba kívánják a körülötte zajló cirkuszt. Ideje lenne az őszinteségnek: a kormányfő vegye a bátorságot és jelentse be, hogy az ingatlanadó rendszere további elemzéseket követel, ezért a tervezetet visszavonják, és egyelőre nem lesz ilyen új adó, foglalkozzanak vele az önkormányzatok. Ezzel jóval kevesebbet veszítenének, mint a további huzavonával és rossz kompromisszumokkal.

Az őszinteségre más, a lakosságot közvetlenül érintő kérdésben, a gázár alakulásában is szükség lenne. Érthetetlen az a taktika, hogy július elsejétől mély csendben és magyarázat nélkül emelik az árat. Az ÁFA növekedése az egyetlen érv, és szó sem esik arról, hogy tavaly ősz óta a földgáz importára dollárban kifejezve a felére csökkent. Igaz, hogy ennek hatását a gyengébb forint és más korrekciós tényezők jelentősen csökkentik, de 5-10 százalékkal alacsonyabb árra így is lehetőség lenne. Nyilvánvaló, hogy a kormány azért tartja a nettó árat, hogy a gáznagykereskedő cég korábbi, a mesterségesen alacsonyan tartott ár miatti veszteségeit kompenzálja. Ezt a több mint százmilliárd forintot a harmadik negyedévben nagyrészt törleszteni akarják, aztán októbertől egy akár 20 százalékos árcsökkentés is jöhet.

Ha tényleg így van, ez a megoldás ésszerűnek, sőt elfogadhatónak tűnik, és felfoghatatlan, miért nem akarnak nyíltan kiállni vele? Inkább hallgatnak és vállalják a lakosság elégedetlenségét, az újabb politikai támadásokat. A mellébeszélés és ködösítés semmiben sem segít, jobb az őszinteség. A Bajnai-kormány ezt a megszorító csomag kapcsán már tapasztalta, és jó lenne, ha ebből az említett ügyekben is okulna.