Görög ebéd olasz fűszerrel
Történetünk alapjában Görögországról szól, ám miközben lapunk nyomdába kerül, a gazdasági-pénzügyi diskurzus centruma lassan, de biztosan áttevődik Olaszországra.
Miközben Athénban lemondott Papandreu miniszterelnök, és a szocialista kormány helyén egy pártonkívüli „technokrata” vezetésével – pontosan úgy, ahogyan azt az unió, a valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank megkövetelte – nemzeti egységkormány alakult, az elemzők java már a Berlusconi lemondását követő új kormánnyal van elfoglalva.
Tudniillik a múlt hétfőn kiderült, hogy a 10 éves lejáratú olasz államkötvények hozama (kamata) meghaladta a tarthatatlannak ítélt 6,5 százalékot, amely alig valamivel kisebb, mint amennyiért mi kapnánk 10 évre pénzt – csak épp 10 évre nekünk senki sem kölcsönöz kötvényformában.
Ha volna valakiben az átlagosnál több humorérzék, Jeórjiosz Papandreu (volt) görög miniszterelnököt akár „Jeórjiosz Orbánnak” is becézhetné, tudniillik Papandreu egy olyan népszavazás ötletével állt vagy tíz napja az unió elé, amely éppoly egyvégű lett volna, mint amilyen a magyar kormányfő – akkori ellenzéki vezér – úgynevezett szociális népszavazása (vizitdíj, tandíj) volt.
Papandreu azt óhajtotta megkérdezni a görögöktől, hogy vállalják-e azokat a kemény megszorításokat, amelyeknek fejében az euróövezet megmenti őket a csődtől. Válaszként legalább hatvan százalék azt mondta volna, hogy nem, mert az ember már csak olyan, hogy ha választás elé állítják – akarsz fizetni? nem akarsz? –, akkor bizonyosan az utóbbi mellett dönt.
Tudjuk, a politikai változások után is ezernyi kérdőjel marad Görögország életében. A kétpárti, technokrata vezetésű kormányból csak annyi jó látszik előre, hogy vezetőjének nincs politikai tőkéje, amit felélhetne, az egységkormányban ülő riválisok pedig – egy mindent elborító tömegellenkezés nyomán – legfeljebb együtt, párhuzamosan élik föl a sajátjukat.
Mindez azonban porszemprobléma Olaszországhoz képest. Silvio Berlusconi is megkapta a selyemzsinórt. Kívülről is, belülről is. Igaz, Olaszországban sem az egyének, sem a vállalatok nincsenek olyan fokon eladósodva, mint a többi „bajos” euróövezeti országban, de az államnak a GDP 120 százalékát verdeső adóssága hovatovább köznyomorúság forrása lesz.
Pillanatképek a Görög válság napjaiból:
(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 45. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását
itt megrendelheti.)