Gazdasági prognózisok: elhúz mellettünk a térség

Az elmúlt napokban több elemzés is napvilágot látott a magyar gazdaság rövid- és középtávú kilátásairól. Ezek közül a legjelentősebb az EU szokásos téli jelentése, amely valamennyi tagállam helyzetét és várható eredményeit taglalja. A brüsszeli anyag megerősítette a magyar növekedés lassulásáról szóló korábbi prognózisait, kissé csökkentette is a számokat: eszerint a tavalyi GDP-bővülés a 2014-es 3,7 százalékos csúcs után 2,7-2,8 százalékra esett vissza, az idén pedig 2,2 százalékra mérséklődik.

Szinte tizedre azonos adatokat publikált két hazai szakértői műhely, a GKI és a Költségvetési Felelősségi Intézet. Valamennyi elemzés a lassulás fő okának az uniós támogatások visszaesését tartja, aminek hatása már tavaly nyártól érződik, annak ellenére, hogy a kormány „kiseperte a padlást”, azaz a hivatalos nyilatkozatok szerint minden forintot lehívott a rendelkezésünkre álló keretekből. A nagy kapkodásnak meglesz a böjtje: a kapott pénzek egy részét, várhatóan több tízmilliárd forintot a szabálytalanságok miatt vissza kell fizetnünk, és ez a tétel az idei adatokat rontja majd.

Ennél nagyságrenddel nagyobb veszteséget fog okozni, hogy az idén az új fejlesztési programok elcsúszott megnyitása miatt legalább ezermilliárd forinttal kevesebb forrást kaphatunk, mint 2015-ben, ami visszafogja a beruházási tevékenységet. Szakértők szerint a kormány által kitűzött 2000 milliárdos cél irreális: ha sikerülne is ennyit lekötni, annak csupán egy részét hívhatjuk le az idén.

Az emiatt kieső teljesítmény ellensúlyozására találta ki a kormány a CSOK-ot és faragta le az új lakások ÁFÁ-ját, ami ösztönzőleg hat az építőiparra, de a hatás főleg a jövő évtől kezdve fog érződni. A lakásvétel állami támogatásának költségvetési vonzata viszont hamarabb: egyelőre lehetetlen pontosan megjósolni, mennyivel csökkenti a büdzsé bevételeit a kisebb ÁFA-kulcs és mekkora kiadást jelent a támogatás, de éves szinten sok tízmilliárdról biztosan szó van. A növekedés ilyen módon történő ösztönzése tehát a pénzügyi egyenleget rontja, ami növelni fogja a hiányt.

A gazdaság lassulását jelzi a fő húzóerő, az ipari termelés alakulása. 2015 végére az év eleji 10 százalék feletti tempó a felére esett vissza, és az idén tovább mérséklődik, a prognózisok szerint 4-4,5 százalékra. A hajtóerő továbbra is a járműipar, az exportunk közel tizedét az adja. Szomorú tény viszont, hogy e teljesítmény mögött a térségünkben legalacsonyabb hazai hozzáadott érték áll: a teljes termelési érték csupán 39 százaléka hazai eredetű, minden más országban magasabb ez az arány, a románoknál például 75 százalék. Óvatosan kell tehát kezelni a „Magyarország jobban teljesít” féle jelszavakat, a legjobban teljesítő ágazatunk mögött például igen gyenge a tényleg magyar hozzájárulás.

Nem állunk jobban, ha a növekedési tempónkat vetjük össze a térségünk többi uniós tagállamával. A 2014-es szép adat kivételnek számít, az azt megelőző években a sereghajtók között voltunk a GDP-bővülésben, és most ugyanoda esünk vissza. A 2016-ra várható, kevéssel 2 százalék feletti ütemmel csak a balkáni országokat előzzük meg némileg, a visegrádiak és a baltiak jóval előttünk állnak. Annak ellenére, hogy az uniós támogatások náluk is visszaesnek, de ők képesek saját erőből gyorsabb növekedést elérni.

Nagy kérdés, hogyan alakul a belső fogyasztás, mert szakértők szerint most az lehet nálunk a bővülés fő motorja. Az infláció megjelenése visszafogja a reáljövedelmek emelkedését, ezt kompenzálhatja az SZJA minimális csökkentése. Kedvező hatással lehet a lakáspiac élénkülése is, de ennek volumene az idén még nehezen felbecsülhető. Összességében az elemzők 2 százalék körüli fogyasztás növekedésre számítanak, a beruházásoknál viszont hasonló mértékű csökkenésre.

A hosszabb távú kilátásokról már némileg megoszlanak a vélemények. Túl sok a külső és belső bizonytalansági tényező: abban minden szakértő egyetért, hogy a növekedés folytatódni fog, a mértékét illetően viszont eltérőek a pognózisok. A legvisszafogottabb a Költségvetési Felelősségi Intézet, amely szerint 2017-re akár 2 százalékra eshet vissza a gazdaság bővülése, ehhez képest optimistának tűnik az EU 2,5 százalékos prognózisa, nagy eltérés azért a kettő között nincs.

Abban mindenki egyetért, hogy a magyar gazdaság belátható időn belül nem lesz képes megismételni a 2014-es kiugró eredményt. Érdekes módon még Lázár János is rendkívül óvatos a jóslatokkal, szerinte 2018-tól 2-4 százalék közötti ütemben növekedhetünk. Ha a kockázatokat, a fenyegető válsághelyzeteket nézzük, ez nem is lenne rossz, a kérdés persze az, mások hogyan teljesítenek, mert ez a lényeg. Az elmúlt tíz év mutatóit a térség országaihoz hasonlítva nincs mivel dicsekednünk: egyre lejjebb kerültünk az egy főre jutó teljesítményben, és ez a lecsúszás sajnos folytatódik.