Forradalmi morál
A forradalmi kormány miniszterelnöki szóvivőjének ajkára az utóbbi hetekben szinte naponta tolult egy, a politikai közbeszédben eleddig nem használt szó. A „pofátlan” (vagy „pofátlanság”) teljes fogalmi és esztétikai tartományára gondolok.
A szó és a szóló hovatovább már egymástól elválaszthatatlan kapcsolata beleivódik az emberek tudatába, örvénylő mozgással leszakadva a jó erkölcs ellentétét kifejező jelző eredeti funkciójától. Ki kellene deríteni, ki volt az első Homo erectus, aki felismerte: e szónak itt a helye a mai politikai életben, értéket hordoz, a jó erkölcs ellentétét fejezi ki, naturálisan bár, de plasztikusan. Enélkül a szóvivői beszéd már-már Pál apostoli szeretethimnusz volna.
Az pedig merő kicsinyesség, hogy menet közben azon meditálnak az új világ forradalmárai: a büntetőadó-törvény 2005-től vagy 2002-től legyen-e hatályos, amikor a jó erkölcs és az igazságosság figyelembevételével az utóbbi – evidens...
Kovács Ferenc
Vác
