Felcsuti: A gazdasági elit egy részét „megvette” a jelenlegi rezsim

– Egy hónap sem telt el a két Matolcsy-csomag bejelentése között. Azt már jó ideje mondogatják szakértők, hogy 2013-ban újabb kiigazítás lehet. Várható volt az is, hogy a nemzetgazdasági miniszter olyannyira nem találja el a büdzsészámokat, hogy Brüsszel azonnal korrekciót kér?

– A szakértők nem ismerik pontosan a brüsszeli számítási módszereket, de a kormány igen. És ez a lényeg! A kabinetet ugyanis mintha nem érdekelné, hogy újabb és újabb megszégyenítő csapást mér az ország hitelességére, ahányszor olyan programmal rukkol elő – miközben tudja, úgyis korrekcióra szorul a csomag –, amely nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak.

– Ez Brüsszelből nézve csak eszement kapkodásnak látszik.

– Ez mindenhonnan nézve az. Rendkívül fontos, hogyan látják a gazdaságpolitikát a hazai gazdaság szereplői, hiszen ennek alapján hozzák meg az ország számára is lényeges döntéseiket: beruháznak, vagy a kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt inkább jobb időkre halasztják a fejlesztéseiket. Esetleg kiviszik külföldre a cégüket, a tőkéjüket. A 2010-es kormányváltáskor még azt gondoltam: noha nem vagyok híve a Fidesznek, de joga esélyt kapni politikájának a kialakítására. Ma már tény, hogy a kormány nem csupán kapkod és improvizál, ám ami ennél sokkal nagyobb baj: nem képes jobb teljesítményre.

– Persze kormányzati körökben mindig ugyanazzal magyarázzák az ad hoc döntéseket: a külső költségvetési kényszer miatt leszűkült a mozgástér. Ugyanakkor nemrég a Raiffeisen Bank elemzője védte meg a második kiigazítási csomagot: nem lehetséges gazdaságélénkítés ilyen fiskális szigor mellett.

– Én sem állítom, hogy könnyű a helyzete annak a kormánynak, amelyik a mai feltételek mellett egyszerre akar költségvetési konszolidációt és növekedést. Ám a megoldás nem lehet az, hogy teljesen lemond az élénkítésről. Orbán Viktor kormánya jelenleg csak abban eredményes, hogy tartja a költségvetési hiánycélt. Csakhogy ezt olyan eszközökkel éri el, amelyek miatt évekig nem számíthatunk növekedésre, s a gazdasági recesszió tartóssá válhat. Ha pedig szűkül a gazdaság teljesítménye, csökkennek az állami bevételek is. Tömegessé válhat az elszegényedés. A helyzet már most is riasztó.

– Borúlátóbb elemzők korábban még azt is mondták, akár államcsődöt is előidézhet az unortodox gazdaságpolitika. Szerencsére ez nem következett be. De vajon nem fenyeget hasonló „véghelyzettel” egy elhúzódó recesszió?

– A l’art pour l’art „szabadságharc” veszélyes. A nyolcvanas években Ceausescunak egyetlen politikai célja volt: megteremteni a költségvetési egyensúlyt, Romániát pedig függetleníteni a külföldtől. Ezt a célt végül is elérte. Visszafizették az összes adósságot, a büdzsé kiadási és bevételi oldala is rendben volt. Ám a lakosság óriási árat fizetett: zuhant az életszínvonal, a lakásokban nem volt fűtés, világítás, az emberek éheztek. A boltok többségében kenyér sem volt. Reméljük, nem jut el ilyen szélsőségig Magyarország a Fidesz kormányzása alatt. Ám a hibás kormányzati politika miatt arra számíthatunk: ahogyan zsugorodik a gazdaság, egyre lejjebb csúszik az ország.

– Hogyan indítható be a növekedés? Mit javasol ön a kormánynak?

– IMF-megállapodás nélkül nincs befektetői bizalom. Ez a kabinet külső „mankó” nélkül nem képes a bizalom megteremtésére. Akárki váltja is ezt a kormányt, ki kell egyeznie a bankszektorral, ugyanis leállt a hitelezés. Ezért is inkább kivárnak a vállalatok, rosszabb esetben leépítenek, ám semmiképpen nem fejlesztenek. Békét kellene kötni végre a multinacionális cégekkel is. Utóbbiak – ha tetszik a kormánynak, ha nem – a gazdaság fő motorjai. Az adminisztrációs terhek enyhítésével és a munkáltatói járulékokat érintő valódi adócsökkentéssel helyzetbe hozhatók a kis- és közepes vállalkozások is. Másképp nem lesznek új munkahelyek Magyarországon.

– Ön is alapító tagja Bajnai Gordon Haza és Haladás Egyesületének. Politikai ernyőszervezetet hoztak létre a Millával és a Szolidaritással. De már kihallható a nyilatkozatokból, hogy nem lesz könnyű a demokratikus erők összefogása. Majtényi László alkotmányjogász szerint a kormányt a következő választáson bárki megverhetné, kivéve a jelenlegi ellenzék.

– „Nehéz jósolni, különösen, ami a jövőt illeti.” Ez Mark Twain mondása, kedvenc idézetem. Kétségtelen: egyelőre elég lesújtó képet mutat a demokratikus ellenzéki erőtér. De várjunk még! Várjuk meg, mi lesz másfél év múlva. Addigra kellene létrejönnie az összefogásnak. Ma csak annyit tudunk biztosan: a mostani kormánytól nem várható gazdaságpolitikai fordulat. Képtelen erre intellektuálisan, politikailag és – úgy látni – lélektanilag is. Nincs más út: csakis az ellenzék állíthatja meg a süllyedést egy megalapozott gazdasági és társadalmi programmal. De azt azért tudni kell, még egy jó koncepcióval is két-három év, mire beindul a gazdaság.

– Chikán Attila, a Corvinus Egyetem professzora szerint viszont nem is feltétlenül a politikai elittől kell a változást várni. Úgy véli, az üzleti szféra már bizonyította erejét a Reformszövetségben. De az utóbbi két évben, mondja Chikán, a gazdasági szereplők nem hallatták a hangjukat.

– Szerintem ez így is marad. A szakmai kamaráknak és szervezeteknek valóban több a lehetőségük. De nem véletlen a csend. A gazdasági elit egy részét „megvette” a jelenlegi rezsim. Akit meg nem, az fél. Végignézte, ahogy bilincsben visznek el felsővezetőket, majd akár egy-két előzetesben töltött év után felmentik őket. Sokan az állammal kötött üzleteknek köszönhetik a vagyonukat: privatizáltak, vagy éppen állami megrendelésekre dolgoznak. Azt pedig a gyerek is tudja mifelénk: Magyarországon az állammal nem könnyű tiszta üzleteket kötni. Szomorú, egyben félő is: a gazdasági elit inkább meghúzza magát, s nem lesz motorja a változásoknak.