Ez nekünk is esélyt adhat – élünk vele?

Úgy tűnik, a görög választások eredménye egyelőre elhárította a gyors és ellenőrízhetetlen csőd veszélyét, így az eurózónát megmenteni igyekvők némi lélegzethez jutottak. Nem véletlenül időzítették mostanra a húsz legbefolyásosabb ország csúcstalálkozóját, ahol ezúttal is a válságkezelés volt a téma, amely messze túlnő a görög problémán. A világgazdaság egésze lassul, miközben a fejlett államok többsége hatalmas adósságokkal küzd. A dilemma az, hogy a fellendülés ösztönzéséhez további pénzügyi források, beruházások és növekvő fogyasztás szükségesek, miközben a költségvetések stabilizálása fiskális megszorításokat igényel. Egyszerre kellene tehát egymásnak ellentmondó gazdaságpolitikai intézkedéseket tenni, illetve megtalálni a kompromisszumos arányokat közöttük, ami rendkívül nehéz feladat, főleg akkor, ha a szereplők között komoly érdekkülönbségek is vannak.

Bár a G20 tanácskozáson kemény kritikák érték az uniót - ezeket Barroso éles hangon utasította vissza -, mindenki tisztában van azzal, hogy nem csupán az EU küzd gondokkal, hanem Amerika és a feltörekvő országok is. Ha a válság eszkalálódna és az eurózóna felbomlana, az súlyosan érintené az egész világot és globális visszaesést, komoly átrendeződést eredményezne. Az is világos, hogy Európa egyedül nem képes elhárítani a pénzpiacokat fenyegető veszélyeket és stabilizálni a csőd szélére került országokat. Ehhez nem rendelkezik elegendő forrással: eddig már sok százmilliárd eurót vetettek be a görög, ír és portugál mentőcsomagokra, most a spanyolokra is hírek szerint 150 milliárdot kell áldozni, miközben a növekedés ösztönzése is elkerülhetetlen.

Hollande francia elnök 120 milliárd eurót szánna gazdaságélénkítésre, a kérdés csak az, hogy miként és főleg miből. Szakértők szerint a rendelkezésre álló pénzügyi válságkeret a spanyol csomaggal lényegében elfogy, és ha az olaszok is bajba kerülnek, rájuk már nem lesz pénz, a fellendülést segítő intézkedésekre pedig végképp nem. Lehet ugyan hibáztatni a németek makacsságát az egyoldalúan a fiskális szigorra épített és eddig eredményt nemigen hozó válságkezelésért, azonban könnyen belátható, hogy a nyakló nélküli eladósodás zsákutca. Saját erőből az EU nem tudja finanszírozni a mentőcsomagokat és egyidejűleg annyi tőkét pumpálni a gazdaságba, hogy az számottevő és tartós növekedést produkáljon.

A G20 találkozón egyetértettek abban, hogy a feltörekvő és nem eladósodott országok nagyobb szerepet vállaljanak a pénzügyi válságkezelésből, valamint a fogyasztásuk és külföldi beruházásaik erősítésével a globális gazdasági élénkítésből. Az IMF hitelkapacitását 456 milliárd dollárral növelték, és ehhez ezúttal Kína, India, Oroszország és Brazília is jelentősen hozzájárultak. Ennek fejében még nagyobb befolyást kérnek a szervezetben, több beleszólást a hitelezési politika alakításába és irányításába. Ez óhatatlanul hatással lesz a döntéshozatali folyamatokra, szoros összefüggésben a nemzetközi gazdasági erőviszonyok átrendeződésével.

A G20 közleményében a szokásoknak megfelelően nem sok konkrétum van, az mindenesetre kiderül belőle, hogy új megoldási módozatokat várnak az eurózóna válságkezelésére, amelyek a növekedést és a foglalkoztatottságot is előmozdítják. Ennek érdekében támogatják a szorosabb európai integrációt, és készek az eddigieknél nagyobb pénzügyi segítséget nyújtani. A kulisszák mögött a kiszivárgott hírek szerint éles viták voltak a fiskális szigor esetleges lazításának feltételeiről: úgy tűnik, a közeljövőben létrejöhet a kompromisszum a kemény németek és az engedékenyebb franciák, illetve olaszok között. Ennek részeként kissé rugalmasabbá válhat a görögökkel kötött megállapodás, enyhíthetnek a közös megszorításokon, viszont cserébe erősítenék a központ fiskális kontrollt, és lépéseket tennének a pénzügyi és bankunió felé.

Magyarországnak eminens érdeke az eurózóna stabilitása és uniós partnereink gazdasági növekedése. A bizonytalanság még sokáig elhúzódik, gyors fellendülésre sem számíthatunk, de ha végre sikerül a piacokat megnyugtató, hosszú távú megoldást találni a pénzügyi válság kezelésére, és a befektetői bizalom is visszatér Európában, az kedvező hatással lesz a magyar kivitelre csakúgy, mint finanszírozási helyzetünkre, a forint árfolyamára és kockázati besorolásunkra. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy mi is kilábaljunk a válságból és a fenntartható növekedés útjára lépjünk. A problémáinkat más nem oldhatja meg helyettünk: gyökeres gazdaságpolitikai fordulat nélkül, a jelenlegi unortodox módszerek és a kurucos, kiszámíthatatlan rögtönzések folytatásával a szakértők egybehangzó véleménye szerint esélyünk sincs a felzárkózásra.