Ez ismét kicsapja a biztosítékot Brüsszelben
Nem sok jóval kecsegtet, hogy a jelek szerint a kormány ismét a konfrontatív irányt részesíti előnyben az EU-val folytatott vitákban. Miközben folytatódik a huzavona az IMF-hitel feltételei körül és nincs pozitív fejlemény a velünk szembeni kötelezettségszegési eljárásoknál sem, Orbánék nem csupán figyelmen kívül hagyják a hivatalos figyelmeztetéseket, de friss keletű unortodox adóötleteikkel újabb frontot nyitnak az unióval szemben.
Az ígéretekkel szemben nemhogy csökkenne, de egyre gyarapodik az unióval éles konfliktusokat kiváltó magyar ügyek száma. Miközben Orbánék azt szajkózzák, fogalmuk sincs arról, mit vár tőlük Brüsszel, teljesen egyértelmű elvárásokat tartalmazó dokumentumok sorát kapják. Ezeket először letagadják, majd amikor nyilvánosságra kerülnek, magánvéleménynek minősítik, ahogy azt a Velencei Bizottságnak a bírósági függetlenség kapcsán hozott határozott állásfoglalásával tették. Érthetetlen és gyerekes ez a magatartás, a nyilvánvaló tények tagadása, amellyel már a hülyének nézett híveket is egyre nehezebb megtéveszteni.
Az egyetlen indok erre az, hogy a Fidesznek esze ágában sincs korrigálni a jelentésben pontokba foglalt, az uniós elveket, a bírói függetlenséget sértő rendelkezéseket. Hasonló a helyzet a Nemzeti Bank függetlenségének garantálásával is, ahol Orbánék először azt mondták, az új törvényük teljes mértékben megfelel az EU normáknak, majd csendben némileg módosították azt, mondván, most már minden rendben, nem is értik, mit akar még az Európai Központi Bank. Most ott tartanak, hogy az EKB legutóbbi, minden korábbinál keményebb, egyértelmű konkrétumokat felsoroló levele nyomán mégis egyeztetés kezdődik Frankfurtban. A folyamatos hazudozással és mellébeszéléssel csak azt érte el a kormány, hogy a stílusára válaszul egyrészt láthatóan keményedik az uniós hozzáállás, másrészt teljes vele szemben a bizalmatlanság.
Mindezzel párhuzamosan folyik ellenünk a kötelezettségszegési eljárás, ahol nekünk kellene meggyőző és hiteles intézkedési tervet letennünk az asztalra a hiánycél tartásáról. Vita tárgya továbbá az adatvédelmi ombudsman ügye, a médiatörvény, az egyházi törvény, a telekommunikációs cégek különadója, hogy csak a hivatalos témákat említsük, amelyekben szintén a magyar kormánynak kellene érvekkel cáfolnia a kritikákat. Mára már szinte alig van olyan újonnan elfogadott sarkalatos törvény, amely ne támasztott volna kételyeket abban a közösségben, amelyhez tartozunk.
Orbánék a jelek szerint körkörös hadállást foglalnak el és csaknem minden témában konfrontálódnak, holott józan ésszel gondolkodva a feszültségek csökkentésére lenne szükségünk. A Fidesz azonban nem akar tudomást venni az unió alapját jelentő demokratikus értékrendről és az ebből eredő szabályokról, mert azok korlátozzák hatalmi törekvéseinek érvényesítését. Ez a mindent felülíró szempont eredményezi a "szabadságharcos" hozzáállást, az ellenségkeresést, az újabb és újabb frontok nyitását, a permanens harcot azok ellen, akik egyébként legfontosabb partnereink, és akiktől ráadásul bizalmat, segítséget és pénzügyi támogatást várunk.
Mintha eddig nem lett volna elég konfliktus, a legújabb adóelképzelések biztosan ismét kicsapják a biztosítékot. Úgy tűnik, Orbán és csapata a kivezetendő különadók helyettesítésére ugyancsak unortodox eszközt, a pénzügyi tranzakciós adót akarja bevezetni. Hasonlóról már évek óta folyik a vita az EU-ban, de a tervezett Tobin-adó és annak magyar változata között óriási a különbség: az kifejezetten a pénzpiaci ügyletekre vonatkozna és a lakosságot, valamint a cégek nagy részét nem érintené, nálunk viszont mindenfajta pénzmozgást megadóztatnának. Bár ezt az uniós szabályok közvetlenül nem feltétlenül tiltják, aligha korrekt lépés, hogy Orbánék ezt előzetes egyeztetés nélkül, az uniós tervek és szempontok figyelmen kívül hagyásával akarják meglépni.
Ami kifelé inkorrekt húzás, felénk, magyarok felé még inkább az. Ezzel az új adóval mindenki rosszul jár, a lakosság, a cégek és a bankok egyaránt. Hogy mennyire, azt egyelőre nem látni, mivel a részletek nem ismertek, pedig az ördög azokban van. Annyi látszik biztosnak, hogy mind a banki, mind a csekkes, mind a kártyás, mind pedig a készpénzes tranzakciókra érvényes lesz, a mértéke azonban még kérdéses. Ugyancsak nyitott kérdés, mennyiben vonatkozik majd az MNB-n is keresztül futó mozgásokra, a legnagyobb arányt ugyanis ezek képviselik. A számokban nem könnyű eligazodni: havonta átlagosan 20 millió banki tranzakció történik összesen mintegy 100 ezer milliárd forint /!!!/ értékben. Ennek kevesebb mint tizede jelentkezik a giro-rendszerben, a többi az MNB-n folyik keresztül. A postai forgalom havi kb. 100 milliárd, a bankkártyás pénzkivét nagyjából havi 500 milliárd.
Nem mindegy, mire vetítődik majd az adó! Ha valóban egy ezrelék lesz a mértéke, ahogy a kormányfő ígérte, a teljes nagyságrend alapján elvileg havi 100 milliárd is lehetne a költségvetés bevétele, de ennek 90-95 százaléka a pénzintézeteket terhelné, ami a jelenlegi évi 160 milliárdos különadóhoz képest elképesztő ugrás lenne és óhatatlanul összeomlana a bankrendszer. Ha csupán az MNB-n kívüli ügyleteket nézzük, havi kb. 6 milliárd forint jön ki, annál viszont többet akarnak beszedni Orbánék. Korai tehát megbecsülnünk, milyen hatása lesz az adónak, annyi azonban bizonyos, hogy mindannyian fizetni fogjuk.
Gyors kalkulációt mindenki végezhet magának, ha összeadja, havonta mennyi pénzt utal vagy ad fel, illetve kap és vesz fel. Nem elég csupán a rezsit figyelembe venni, hanem a kiadások pénzügyi szerkezetére is figyelnünk kell, ráadásul számolhatunk azzal is, hogy a cégek és a bankok a költségnövekedésüket részben vagy egészében továbbhárítják. Mivel az új adót állítólag csak jövőre vezetik be, vélhetően az év végére tisztábban látunk, de a valódi hatást csak utólag tudjuk érzékelni. Addig legfeljebb annyit tehetünk, hogy várjuk az újabb kreatív sarc-ötleteket.
