Évértékelő – Amiről Orbán mélyen hallgatott

A kormányfő évértékelő szózatait hallgatva tényleg zavarba jön a mindennapok valóságában élő ember: amit hall, az igencsak távol áll a napi tapasztalatoktól, az ország valós helyzetétől. Idehaza minden szép és jó, halljuk, az egyetlen baj a problémákat kezelni nem tudó, sőt függetlenségünket támadó EU, amely ránk szabadítja a migránsok vad és létünket fenyegető hadát.

Nosza, legyen népszavazás arról, nehogy már befogadjunk szűk kétezer bevándorlót, oda lesz nem csupán a közbiztonság, de elveszítjük európai értékrendünk és erkölcseink alapjait. Ebbe az értékrendbe persze belefér, hogy a magyar lakosság életét értelmetlenül megnehezítő vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezést minden piszkos eszközzel megakadályozzák, ha kell, odavezényelt kopasz legények erőszakos közreműködésével.

Miközben a kormánypropaganda folyamatosan a migránsok veszélyével riogat, az igazi problémákról tudomást sem vesz, sőt igyekszik lejáratni a bírálókat. A közoktatási rendszer közismert gondjaira és az összeomlás szélére került egészségügy bajaira annyi a kormány és a Fidesz válasza, hogy nekimegy a változásokat követelőknek. Az egyik fő fideszes verbális verőlegény a parlamentben egyenesen a migránsokhoz hasonlította a tiltakozó pedagógusokat: tényleg olyan országban akarunk élni, ahol ezt büntetlenül megteheti a hatalom?

Olyan országban, amely egyre jobban szakad szét vagyoni szempontok alapján is. Egy friss kutatás szerint a lakosság kilenctizedének nincs számottevő megtakarítása, közel kétharmada nem is tudna félretenni, mert túl kevés a jövedelme. Bár szépen hangzik a statisztika, hogy az átlagos megtakarítás 3 millió forint, a teljes összeg több mint fele néhány tízezer privát ügyfél kezében van.

A társadalom felső tizede egyre jobban gazdagodik, közben viszont folyamatosan nő a leszakadók aránya. A középosztály szinte eltűnik, a lakosság több mint harmada a szegénységi küszöb alatt él. Mindezt a jelenlegi hatalom nem enyhíteni próbálja, hanem tudatosan csoportosítja át a javakat egy szűkebb réteg számára. Az elszegényedés fékezésére az a Fidesz-kormány legjobb megoldása, hogy megváltoztatta a hátrányos helyzetet jelző mutatókat, így aztán kevesebben esnek ebbe a kategóriába.

A szociális érzéketlenség látványos példája, hogy miközben a havi átlagos bruttó jövedelem 250 ezer forint alatt van, és másfél millió ember 111 ezres minimálbérből és 75 ezres /bruttó összegek!/ közmunkából él, a nagy állami cégek vezetői 5 milliós alapfizetést kapnak, a Nemzeti Bank vezetőinek alapjuttatása – amelyet most emeltek duplájára – 3-5 millió között mozog. Emlékezzünk: 2010-ben a kétmillió feletti jövedelmeket „erkölcstelennek” nevezte a Fidesz, sőt az ennél magasabb végkielégítéseket 98 százalékos adóval sújtotta!

Hol vagyunk már ettől? Az igazán nagy pénzek pedig nem is állami fizetésként, hanem állami megbízásként kerülnek a megfelelő zsebekbe, így lehetnek pillanatok alatt milliárdosok a kormányközeli holdudvarhoz tartozók, konkrét példák sokaságát idézheti bárki. A kiválasztottakhoz áramlik a közvagyon, miközben minden harmadik magyar család a létminimum alatt él.

A szomorú realitásokat hűen tükrözi egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás arról, milyen jövedelmet tartanak szükségesnek az emberek ahhoz, hogy elfogadhatóan, átlagosan, jól és nagyon jól meg lehessen élni. Az elfogadható szinthez átlagosan 85 ezer forint egy főre jutó jövedelmet, az átlagoshoz 120 ezret, a nagyon jóhoz 210 ezret jelöltek meg. Demagóg fogás lenne azt mondani, hogy ez utóbbi is csupán tizenötödrésze Matolcsy nettó alapfizetésének, inkább azt próbálhatja bárki kalkulálni, mennyi idő alatt jöhet össze ezekből az összegekből mondjuk egy 60 négyzetméteres lakás ára.

A helyzetet színezi, hogy hatalmasak a regionális különbségek is. Az egy főre jutó jövedelem a legfrissebb Eurostat adatok szerint Közép-Magyarországon az uniós átlag 107 százaléka, miközben a két alföldi, az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régióban 42-47 százaléka. Ez utóbbi négy térség a legszegényebb 20 európai régió között van, ennél rosszabb mutatókkal csak Románia és Bulgária rendelkezik.

Az utóbbi öt évben jövedelmi szempontból egyre lejjebb csúszunk az új EU-tagok között, nem csupán a visegrádiak, de egyes baltiak is elhúztak mellettünk. Még rosszabbul állunk, ha az egy főre jutó vásárlóerőt nézzük, ott még Románia is előttünk áll. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a középtávú gazdasági kilátások további lecsúszásunkat, a környező országok nálunknál gyorsabb fejlődését ígérik, jogos a kérdés: tényleg a migránsügy a legnagyobb problémánk?