Erősödnek a kockázatok, idén várhatóan megtörik a magyar gazdaság lendülete
A magyar gazdaság múlt esztendei látványos gyarapodását a kedvező külső konjunktúra és a beáramló uniós támogatások mellett erőteljes belső fiskális és monetáris ösztönzők is táplálták. A fogyasztást a reálkeresetek bővülésén túl a feléledő hitelezés is erősítette, a beruházásokat pedig az uniós támogatások gyorsított megelőlegezése és a lakásépítések ösztönzése élénkítette. Mint a Pénzügykutató előrejelzésének szerdai bemutatóján Várhegyi Éva tudományos tanácsadó elmondta, a választásokra összpontosító, a jövedelmeket kiengedő kormánypolitikához a nemzetközi trenddel ellentétes, egyre lazább monetáris politika társult, amely alacsony, esetenként negatív reálkamatokkal és rekord gyenge forintárfolyammal ösztökélte a gazdaságot.
A kedvező külső környezetre ráerősítő, prociklikus jegybanki és kormányzati politika felpörgette a belső keresletet, aminek hatása a külső egyensúlyi folyamatok romlásában is megmutatkozott. Az import dinamikája meghaladta az exportét, ráadásul a kivitelt a német autóipar problémái is fékezték. Emiatt jelentősen csökkent a külkereskedelem és a folyó fizetési mérleg aktívuma, a külső finanszírozási többletet pedig már csak a beáramló uniós támogatások tartották fenn. A megváltozott globális pénzpiaci környezetre nem reagáló, extrémen laza monetáris politika mellett jelentősen gyengült a forint árfolyama, megnövelve a devizában fennálló adósságok terheit. A belső egyensúlyi folyamatokat azonban még nem veszélyeztette a gazdaság túlfűtöttsége: mind az infláció, mind az államháztartási hiány a célértéke alatt maradt, bár az uniós források megelőlegezése a pénzforgalmi hiányt már a fölé vitte, és az adósságráta is tovább csökkent.
A kutatók véleménye szerint idén várhatóan megtörik a magyar gazdaság lendülete: dinamikája 3,7 százalékra csökkenhet. Lanyhul a külső konjunktúra, és növekvő feszültségek terhelik a világgazdaságot. A protekcionizmus ihlette kereskedelmi háború, és különösen annak a német autóiparra gyakorolt hatása, a járműexportra támaszkodó hazai növekedést is visszaveti. A magyar gazdaság exportpiacának 80 százalékát kitevő Európa is nehézségekkel küszködik, ami miatt az eurózóna és legerősebb gazdaságának, a németnek a növekedési üteme egy százalék közelébe eshet.
A belső hajtóerők is gyengülnek. Bár a kormány az uniós és az önkormányzati választások évében is igyekszik élénkíteni a keresletet, korlátozottak a lehetőségei. A harmadik éve erősödő bérigényeket egyre nehezebb ellensúlyozni a költségvetésben, a fogyasztást és a bérköltséget egyaránt megnövelő hatásuk pedig az inflációs célt is veszélyeztetik. Mérséklődik az uniós forrásokból táplálkozó beruházások dinamikája, és ezt csak részben kompenzálják a munkaerő kiváltását szolgáló, saját forrású fejlesztések, bár ezeket továbbra is ösztökélik a kedvező hitelezési feltételek, a lakásépítéshez kapcsolódó kedvezmények, valamint az újraindított növekedésihitel-program. A beruházási lendület várhatóan a tavalyi felére, 17-ről nyolc százalékra mérséklődik, és a lakosság fogyasztási dinamikája is kissé visszaesik. A felfutó lakossági hitelezéssel kiegészítve azonban a korábbinál kevésbé bővülő jövedelmek is viszonylag magas szinten tarthatják a fogyasztást, amit a kormány demográfiai csomagja is táplál.
A pénzügyi egyensúly mutatói még kielégítőek maradnak, bár a kockázatok erősödnek. A tavalyinál visszafogottabb belföldi kereslet mellett az infláció irama éves átlagban 3,2 százalékra gyorsulhat. A szakértők úgy gondolják, hogy az MNB az év második felében várhatóan szigorít a monetáris politikáján, jóllehet nem emeli meg a – funkcióját mind inkább elvesztő – alapkamatot. A lanyhuló belföldi kereslet mellett a külső pozíciók gyengülése is csillapodhat a tavalyi gyors romlást követően. A kereskedelmi aktívum tovább apad ugyan, de az uniós támogatások még fenntartják az ország külső finanszírozási többletét. Az államháztartás pozíciója megfelelhet az uniós elvárásoknak, bár a tervezettnél alacsonyabb növekedés bevételkieséssel jár. A hozamok emelkedése és az állampapírok belföldi (főleg lakossági) kezekbe terelése megnöveli az adósságfinanszírozás költségét.
A kutatók értékelése szerint a magyar gazdaság növekedése harmadik éve meghaladja a termelési tényezők által kínált lehetőségét. A túlfűtöttség leginkább a képzett munkaerő szűkösségében jelentkezik, de a termelőkapacitások magas kihasználtsága is akadálya lehet a növekedésnek. A foglalkoztatás tetőzik, a közfoglalkoztatásban egyre kisebbek a tartalékok, és a külföldön dolgozók hazaáramlása sem várható. A hosszabb távú fejlődést veszélyeztető szűk keresztmetszetek leküzdésére és a versenyképesség növelésére hozott, illetve a kormányzati és jegybanki programokban tervezett, összehangolatlan intézkedések hatása nehezen felmérhető. Az extenzív növekedés tartalékai lényegében kimerültek, további bővülés a termelékenység emelkedéséből származhat. Az elmúlt évek jelentős dinamikája sem volt elégséges azonban ahhoz, hogy a beruházásokban másfél évtized alatt felhalmozódott lemaradását a gazdaság behozza.
A Pénzügykutató végkövetkeztetése azt hangsúlyozza, hogy a rövidtávú politikai érdekeket előtérbe helyező kormányzati és monetáris politika hosszabb távra is felerősítette a növekedést és az egyensúlyi helyzetet veszélyeztető kockázatokat. Az elmúlt időszak kivételesen kedvező külső konjunktúrája mellett a kormány és a jegybank maximálisan kihasználta a gazdaságélénkítés eszközeit, ezért szükség esetén már nem lesz tér a növekedést erősítő anticiklikus politikára.
