Erős a vírus, gyorsan fertőz

– A magyar bankrendszer stabil. Viharban is az észszerű viselkedés elvét valljuk – fogalmazott Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke múlt csütörtök délelőtti sajtótájékoztatóján.

Másképp beszélt, mint szokott. Lassan, megfontoltan. Bizalmatlanságot, irracionális lépéseket emlegetett. Következetesen kerülni igyekezett azt a szót: pánik.

Nem véletlenül. Még faggatták őt az újságírók, amikor a Budapesti Értéktőzsdén csaknem tucatnyi részvénynek – köztük a Mol- és az OTP-papíroknak – a kereskedését is felfüggesztették. Azt a napot – nem egyedül a múlt héten – a BÉT végül vaskos mínusszal zárta.

– A tőzsdéken, a bankközi pénzpiacokon riadalom van – mondja lapunknak Békesi László volt pénzügyminiszter. – Erős a vírus, gyorsan fertőz. A hitelezések befagytak, a bankok bizalmatlanok egymással szemben. Egyik sem tudja, a másik szekrénye milyen csontvázat rejt, honnan kerül elő újabb rossz portfólió.

A jegybankok próbálják hűteni az indulatokat. Összehangolt kamatcsökkentéssel lehelnének életet a piacokba. Nyugtatgatják a nagyközönséget. Nehogy arra a bizonyos irracionális lépésre szánja el magát: berobogjon a bankba, és kivegye a pénzét.

– Az ügyféloldali bizalom megszűnte a véget jelentené – fogalmaznak szakzsargonban az illetékesek.

A kereskedelmi bankoknak egyelőre nincs félnivalójuk. Főképp, ha nem folytattak kétes tevékenységet, nem árultak a másodlagos jelzáloghitelek újracsomagolásából származó termékeket. És az európai kormányok is segítségükre siettek. Írország elsőként jelentette be: a hat legnagyobb ír bank bármelyikének esetleges csődje esetén mindenkinek visszafizeti betétjei teljes összegét.

Miután az EU pénzügyminiszterei eldöntötték, hogy az eddigi húszezer euróról ötvenezerre emelik a magánbetétek garanciájának minimumát, idehaza az eddigi hat helyett tizenhárommillióig ad biztosítékot az állam a banki betétekért az Országos Betétbiztosítási Alapból (OBA). Az efölöttiekért is kezeskedik, de azt már nem a bankok által befizetett OBA- forrásokból finanszírozza, hanem közpénzből.

– Kevés is ez a 13 milliós határ – véli Békesi –, hiszen nem akkor van gond, ha a tízmilliós betétek megmozdulnak, hanem amikor a nagy megtakarítások. De nincs ilyen kockázat, ha bízunk a bankjainkban.

Eddig úgy fest, bízunk bennük, azok pedig önmagukban. Bár a kormány felajánlotta az OTP-nek, hogy bankközi hitelei után állami garanciát vállal, a bank nem kívánta igénybe venni. Annak ellenére sem, hogy részvényei egy nap alatt 22 százalékot estek, nagy valószínűséggel spekulációs támadás miatt.

Békesi szerint nem valószínű, hogy magyar bank európai társaihoz hasonlóan állami segítségre szoruljon. Pedig ez történt például a Hypo Real Estate-tel – amelynek megmentése legalább 35 milliárd eurójába került a német államnak –, a Benelux államok kormányai által felpumpált Fortisszal vagy a belga–francia Dexia bankcsoporttal. London, miután 250 milliárdos bankmentő csomagot állított össze, már a legnagyobb brit bankok többségi tulajdonba vételét fontolgatja. (Csak a nagyságrendek végett: a Royal Bank of Scotland és a HSBC együttesen Nagy-Britannia idei GDP-jének több mint a dupláját kezelik.)

Az uniós országok kezdetben azon hezitáltak, mi a kisebbik rossz: magára hagyni a piacot, s kivárni, míg magától megtisztul, vagy beavatkozni a magánszereplők életébe. Végül rájöttek, míg a vállalati szektor esetében kivárható az öntisztulás, a pénzügyi rendszer elhúzódó válságának súlyos reálgazdasági következményei vannak. Bár Sarkozy elnök kezdetben egységes uniós fellépésre sarkallt, s 300 milliárd eurós európai bankmentő alap létrehozása mellett érvelt, ötletét gyorsan ejtették.

– Az európai hatóságok kinyilvánították, hogy készek minden olyan intézkedést meghozni, amely megerősíti, illetve helyreállítja a bankok egymás közötti és a befektetők piaccal szembeni bizalmát. A közös uniós fellépés viszont nehéz – magyarázza Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitási területének helyettes vezetője. – Az európai országokban nagyon különbözőek a problémák okai, mások a rendelkezésre álló eszközök és a jogrendszerek.

Nagy szerint az uniós országok külön-külön mérlegelik, mit kell tenniük a gazdaság működését biztosító pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében. Használhatnak portfóliótisztítást, tőkeemelést, a betétbiztosítás kiterjesztését, illetve adóskonszolidációt. Európára inkább a bizalmi válság jellemző, így a tőkeemelés vagy a betétbiztosítás kiterjesztése is elegendő lehet. Hétfőig annyiban sikerült megállapodni, hogy az eurózóna országai készek a bankközi hitelek állami garantálására és szükség esetén a bankok újratőkésítésére. Ám az amerikaihoz hasonló – és számos elemző szerint szükséges – egységes bankmentő csomagról nem tudtak megegyezni.

– A hezitálás, a lehetséges megoldások sokfélesége rávilágít, hogy az unió miért nem lehet igazán versenyképes gazdaságilag. Mert képtelen egységesen, összehangoltan működni – mondja Békesi.

Pedig azt, hogy a bankközi piacon zavarok vannak – a dollár- és euróövezetben emelkednek a kamatok, fokozódik a bankok közötti bizalmatlanság – egy éve tudják a szakértők. Azt is, hogy mindennek hatására pánik nélkül is emelkedni fognak a hitelkamatok. Idehaza is. A tendenciával szembemenni nem lehet, legfeljebb alkalmazkodhatunk. Kormányzati szinten is.

– A legfontosabb a fiskális fegyelem fenntartása, a költségvetési hiány mérséklése. Egy globális válsággal minden ország rosszul jár. De nem mindegy, melyik mennyit veszít – állítja Nagy Márton.

Érdemes hát reálisan tervezni. A kormány jövő évre jósolt háromszázalékos növekedési előrejelzése nem ez a kategória.
– Ha Nyugat-Európa befékez – fogalmaz Békesi –, az idei másfél és két százalék közötti növekedéséből nulla–egy közötti lesz. Amiből belőhető, hogy a miénk: optimális esetben két, de inkább egy százalék. Vagyis az eredeti költségvetés irreális adatra épült. Pedig ez az alapja az inflációs előrejelzésnek, a foglalkoztatottságnak, minden számításnak.

A közgazdász szerint a kormány eddig nem számolt a hitelválság következményeivel. Pedig ha a hitelezés megdrágul, az érinti a lakosságot és a gazdálkodó szervezeteket. Csökken a fizetőképes kereslet, a folyamatos termelés lehetősége, így fékeződik a gazdasági növekedés. Ha a globalizált világban mérséklődik a külpiaci kereslet, követi ezt a tendenciát a magyar gazdaságban jelentős szerepet betöltő export is. Ráadásul a dráguló hitelek felerősítik a versenyt a nemzetközi piacon. Így csak az a magyar termelő cég, szolgáltató tud talpon maradni, amelyik hatékony, olcsó vagy világszínvonalú. A többiek kiszorulnak a piacról.

Vagy kényszerlépésekkel reagálnak: termeléscsökkentéssel, leépítéssel. A múlt héten már több európai autógyár mellett a szentgotthárdi General Motors is bejelentette: ha autó nem készül, akkor motor sem kell. Így a cég globálisan negyvenezer darabos termeléscsökkentésről döntött, ami érinti a hazai motorgyárat. Rövid távon termeléscsökkentés várható, hosz-szabb távon elbocsátások.

A Pénzügyminisztériumban múlt csütörtök éjjel túlóráztak. Másnap bejelentették: újragondolják a számokat. Egyetlen adat marad: a 3,2 százalékos GDP-arányos hiány.

Csakhogy ennek érdekében újra kell számolni a bevételeket és a kiadásokat. Hiszen például egyetlen százaléknyi GDP-csökkenés 110-120 milliárdos bevételcsökkenést jelent. A hitelválság megdrágítja a deficitfinanszírozást is. Egyszázaléknyi kamat- és hozamnövekedés: évi százmilliárdos többletkiadás. Tehát: vagy a kiadáson kell spórolni, vagy bevételt növelni.

A kabinet 12 pontos intézkedési csomagjában mindkettőből akad. A jövő évre előirányzott 150 milliárdos adócsökkentési programot elhalasztanák. Az Új Tulajdonosi Programot (az állami vállalatok részvényprogram keretében tervezett magánosítását) felfüggesztenék, és 2009 júniusáig csak az inflációnak megfelelő mértékben emelkedne az alkalmazottak bére. A pakkot Simor András jegybankelnök is támogatja, mondván, vészhelyzetben össze kell fogni. S mert az azonnali lépések mellett a hosszú távú feladatokban is egyezségre kell jutni, a miniszterelnök a nemzeti csúcstól várja a nemzeti felemelkedés programját. Nem lesz könnyű.