Ennek az árát is velünk fizettetik meg

A korábbi évek gyakorlatától eltérően a Fidesz-kormány nem ad ki közleményt a földgáz és az áram árának változásáról és annak hátteréről. Ezért aztán a lakosság csak a sajtó magánszorgalmának köszönhetően értesülhet arról, hogy a következő negyedévben mennyit kell majd a rezsire költenie. Az idén júliustól a lakossági fogyasztói árak nem változtak, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban az importgáz ára növekedett: ezt ugyanis az árképzési képlet módosításával kompenzálták, változtattak egyes rendszerhasználati díjakon csakúgy, mint a különböző forrásból jövő földgáz kalkulációs arányain.

Ezt nem először tették, lényegében rendszeresen átírják a képletet, a szolgáltatókat pedig a hatósági árral kész helyzet elé állítják. A kormányt az a cél vezérli, hogy tartani próbálja magát ígéretéhez, hogy nem engedi növekedni a rezsiköltségeket. Ezt persze lehetetlen teljesíteni, hacsak nem akar teljesen elszakadni a piaci viszonyoktól, amihez viszont hiányoznak a költségvetési források. Így aztán kisebb-nagyobb manipulációkra kényszerül, hogy az importár változásánál kisebb arányú legyen a belföldi áremelkedés a magánfogyasztók részére: részben az árképzést alakítgatják, részben pedig a nagykereskedőre és az ipari fogyasztókra hárítják a nagyobb terheket.

Ez a rögtönözgetés azonban nem old meg semmit az alapproblémából, a gázimporttól való függésünk miatt kiszolgáltatottak vagyunk és leszünk, a kérdés csupán az, milyen mértékben. A legnagyobb szállító belátható ideig a Gazprom lesz, és miközben a térségünk országai már új, hosszútávú szerződéseket kötöttek, addig nálunk nagy a csend a 2014 utáni helyzetről. Jelenleg csaknem mi kapjuk a legdrágábban a gázt, ráadásul mennyiségi megkötésekkel, ezen feltétlenül változtatni kellene, tízmilliárdokat jelenthet ez évente. Hiába próbálkozott azonban eddig Fellegi Tamás, sőt maga Orbán Viktor is, egyelőre nincs jele előrelépésnek, hiába a nagy keleti nyitás állandó emlegetése.

A józan, végiggondolt ténykedés helyett melléfogások sorozatát látjuk. Kezdődött a MOL részvényeinek visszavásárlásával, aminek kizárólag egy célja volt, hatalmi pozíciók szerzése a cégben, ami megért 500 milliárdot a Fidesznek akkor, amikor az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára stb. alig van pénz. A baj nem az, hogy azóta a részvények értéke több mint százmilliárddal csökkent, hanem olyan ügyben egyezkedtek az oroszokkal, amely teljesen marginális a többi energetikai kapcsolathoz képest. Az eszetlen kapkodásra jellemző, hogy miután a kormány bevásárolta magát a MOL-ba, gyors váltással annak kárára a teljesen állami tulajdonú MVM-et kezdte az előtérbe tolni egyebek mellett a gázszállítási üzletben. Ennek egyetlen logikus oka vélhetően az lehet, hogy a MOL menedzsmentje kevésbé hajlandó a Fidesz gazdasági érdekköreinek jobban megfelelő lépéseket tenni.

A megfontolatlan rögtönzések sorába illeszkedik Orbán Viktor tavaszi bejelentése arról, hogy a MOL kiszáll a reménytelennek hitt Nabucco projektből. Ezen a társaság vezetői lepődtek meg a legjobban, úgy tűnik, a kormányfő elfelejtette tájékoztatni őket arról, mit kell tenniük. Nem világos, milyen cél vezette ebben Orbánt, talán az oroszok szorgalmazta Déli Áramlat felé akart gesztust tenni, de abban amúgy is benne vagyunk. /Bár ki tudja: a Horthy-kultusz erőltetése kicsapta a biztosítékot Moszkvában, és már az is szóba került, hogy a vezeték délről elkerülne minket.../

Szerencsére a MOL-nak volt annyi esze, hogy megtartotta részesedését, amit a jelek szerint jól tett, mivel a napokban a fő forrást jelentő azeri gázmezőt kiaknázó konzorcium a Nabucco West mellett döntött. Ez az eredeti projekt gazdaságosabb és háromszor olcsóbb változata, amely a török határtól Ausztriáig húzódó vezetékre épül, jelentős szakasza hazánkon halad keresztül. Úgy tűnik tehát, a dologból mégis lesz valami, és néhány év múlva szükségletünk egy részét ebből az alternatív irányból fedezhetjük. Ha ehhez hozzávesszük a Nyugat felől jövő kapacitás tervezett bővülését, esély lesz arra, hogy egyoldalú orosz gázfüggésünket csökkentsük.

A függetlenedés legbiztosabb módja a felhasználás visszafogása. Az áramtermelésben meghatározó szerepe van a gázturbinás erőműveknek, ezeket környezetbarát technológiákkal kellene kiváltani. Ebben a Fidesz-kormány nem jeleskedik: miközben a világban tavaly ötödével nőtt a megújuló forrásokból származó energia-termelés, nálunk szinte teljesen leálltak a bővítési projektek. Új szélerőművek egyáltalán nem épülnek, a pályázatokat felfüggesztették. Vízerőművek építéséről sincs egyelőre szó, a jelenleg meghatározó biomassza felhasználás fejlődési üteme is messze van a kívánatostól. Az EU-felé vállalt cél, 2020-ra a 12-14 százalékos megújuló energia-arány jó, ha felét teljesíteni tudjuk.

Minderre nincs igazán ésszerű magyarázat, ahogy arra sem, miért szorultak a Fidesznél teljesen a háttérbe a környezetvédelmi szempontok. Könnyű lenne a pénzhiányra hivatkozni, ennek viszont ellentmondani látszik az a sietség, amit Orbánék az atomerőmű bővítése kapcsán mutatnak. A kormányfő vezetésével és két minisztere tagságával rendkívüli, teljhatalmú bizottságot hoztak létre az új paksi blokkok előkészítésére, és már az őszre konkrét javaslatot kell letenniük az asztalra. Orbán kijelentette, hogy a jelenlegi 37-ről 60 százalékra akarják emelni Paks részesedését a hazai áramtermelésben, ami igen ambiciózus elképzelés.

Nem az a legnagyobb baj vele, hogy szembe megy a nemzetközi trendekkel, hiszen általában, főleg Európában csökkentik a nukleáris energia arányát. A gond az, hogy ilyen döntést a lehető legszélesebb körű szakmai és társadalmi vita után szabadna meghozni, mert hosszú évtizedekre, több nemzedékre meghatározza a sorsunkat. Nonszensz, hogy ezt egy háromtagú bizottságra bízzák, ők határozhatják meg az előkészítést és a projekt alapjait. Amellett, hogy ez hűen tükrözi Orbánék hatalmi centralizációját, erős a gyanú, hogy minden nagyobb beruházáshoz hasonlóan itt is fontos szempont saját üzleti holdudvaruk érdekeinek érvényesítése.

Két új blokk építése becslések szerint mintegy 3000 milliárd forint költséggel jár az elkövetkező 15 évben. Nem mindegy tehát, kik és milyen megbízással részesülnek belőle, hiszen ez nagyon hosszú időre biztos bevételt és hasznot jelent a beszállítóknak. Ha az elmúlt két évet nézzük, a fejlesztési közberuházások összegének ötödét még a minisztérium adatai szerint is a Közgép és köre nyerte el. Demagóg ugyan az összehasonlítás, de ha netán a paksi bővítéshez kapcsolódó beruházásoknál is hasonló lenne az arány, igencsak szép summáról beszélhetünk.