Élet a pártokrácián túl
Igen, van élet. Elképzelhető, kitalálható, megtervezhető. Leírható csupa kijelentő mondattal, amelyek mögött nem baj, ha felsejlik a derűlátás, a jókedv, az értelem, a béke.
Nagyon igaz, hogy: „A honi civil mozgalmakra tehát komoly felelősség hárul. Mielőbb választ kell adniuk arra: hogyan képzelik el a magyar parlamentáris demokrácia jövőjét.” (Sándor Zsuzsanna interjúja Krémer Balázzsal, 168 Óra, 2011. november 10.)
Köszönet mindenesetre azért, hogy komoly felelősséget ruház a Tanár Úr azokra a fiatalokra, akiket ezzel az erővel akár meg is nevezhetett volna. De vajon miből gondolja, hogy ezeknek az egyre szervezettebb csoportoknak az lenne a vágyuk, hogy pont a fenti kérdésre válaszoljanak? Hátha rögtön belefognak, és kitalálnak, megalkotnak egy új, sikeres, békés, boldog Magyarországot. Egy olyan hazát, ahol nincs hatalom, csak irányító és irányított közti tervszerű összekapcsolódás. Ahol a hatalom fogalma tehát értelmét veszti, s az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogysem azt „közvetlenül befolyásolhassák”.
Érdemes lenne (Tamás Gáspár Miklóst idézve: csak ki kell találni, hogyan) megkérni az embereket, hogy írják föl egy darab papírra annak az embernek (embereknek) a nevét, akire fölnéznek, akit jól ismernek, akire nyugodtan rábízhatják azokat a gondjaikat, amelyeknek a megoldására magukat kicsinynek érzik. Érdemes lenne ezeket a papirosokat áttanulmányozni, mert – hiszem – azok helyett is szólnának, akik – bár a törvény szerint választók és választhatók – „nem mentek el”, nem értik, miről van szó, vagy terelhetők.
A nevekből bizony kikerekíthető lenne egy Országgyűlés. Merthogy a parlamentnek van szép magyar neve is.
A választottak (kiválasztottak) aztán körülülnék abban a nagy házban azt a nagy kerek asztalt, amelynek nincs jobb és bal oldala, és elmondanák, hogy kiket és mit képviselnek, mire szól a megbízatásuk, mivel küldték el őket ismerőseik, barátaik, polgártársaik, választóik. Végül határoznak, s hazamennek. Otthon beszámolnak arról, mit határoztak, hogyan folyjon a világ. Erre is van egy szép magyar szavunk: népképviselet.
További érdekesség, hogy mindez egy szakterületen belül is kiválóan működhetne. Belülről – ha úgy tetszik, alulról – lehetne fölépíteni a gazdaság, az ipar, a pénzügyek, az egészségügy, az igazságügy, az oktatásügy s a többi szakterület rendszerét.
Ugye, működhet? Nos, ez esetben tessék ellenőrizni: a fentiekben egyszer sem olvasható (persze a címen és az idézeten kívül) a politika, a politikai párt, a demokrácia fogalma.
Lehet, hogy a közeli jövőben megleszünk nélkülük?
Merényi József
Miskolc
