Elértük a mélypontot, maradunk is itt egy darabig

A nyári lazítás előtt a kutatóintézetek világszerte a napokban teszik közzé legújabb elemzéseiket a világválság fejleményeiről. Sok újdonság ezekben nincs: azt már tudtuk, hogy a recesszió mélyebb és hosszabb lesz, mint azt néhány hónapja gondolták, az sem meglepetés, hogy Európa birkózik meg vele a legnehezebben. A korábbi jóslatokból beigazolódni látszik, hogy Kína lábal ki először a válságból, a világ legnépesebb országában a GDP április óta növekedésnek indult. /A csökkenés náluk azt jelentette, hogy éves szinten mindössze hat százalékos volt a bővülés./ Az USA-ban is az első negyedéves brutális visszaesés után lassú fordulat látható, amelyet a bizalmi mutatók mellett már a konkrét adatok is jeleznek.

Az uniós elemzések azt mutatják, hogy a trendváltozás az eurozónában is megindult, és az egy éve tartó folyamatos GDP csökkenés megállt: az előző negyedévhez képest az első három hónapban még 2,5, áprilistól júniusig viszont már csak 0,5 százalékos a visszaesés, mostantól viszont némi emelkedés kezdődik. A képet azonban árnyalja, hogy az átlagos gazdasági szűkülés az egy évvel ezelőttihez képest még mindig 4 százalék feletti. A hangulat ezzel együtt bizakodó, bár a világ tőzsdéin most ennek éppen az ellenkezője érződik, a hónapok óta tartó ralli megtört, az árfolyamok lefelé mennek. Ez az ellentmondás csak látszólagos: az eddigi folyamatos, 40-50 százalékos emelkedést a valós helyzet még nem indokolta, így törvényszerű az átmeneti korrekció.

Ami hazánkat illeti, a kormány és a független elemzők várakozásai nem állnak távol egymástól. A GDP idei visszaesését illetően a PM a legpesszimistább, 6,7 százalékos prognózisánál mások néhány tizeddel jobb eredményt várnak. Az inflációnál éppen fordított a helyzet, éves szinten mindenki 5 százalékra számít szemben a kormányzati 4,5 százalékkal. Valójában nehezen kiszámítható, hogy a forgalmi adó jövő heti emelése mennyivel dobhatja meg a fogyasztói árakat a szűkülő kereslet mellett. Bizonytalansági tényező továbbá a világpiaci olajár növekedési tempója és a forint árfolyamának alakulása. Az előbbinél gyorsulás várható, az utóbbinál némi erősödés, de mindkettő alapvetően a nemzetközi bizalmi hangulattól függ. Hazai kérdőjel viszont a mezőgazdasági termelés csökkenésének mértéke, ami közvetlen hatással lesz az élelmiszerárakra.

Összességében az inflációs kép nem túl biztató, a pénzromlás üteme a mostani három és fél százalékról az év végére a duplájára növekedhet, és a jövő év első felében is hasonló szinten maradhat. A lakosság tehát az elkövetkező időszakban kétszeresen is érezheti a válságot: egyrészt megszenvedi a recessziót, annak minden következményével, az elbocsátásokkal, a reáljövedelem csökkenésével, a növekvő létbizonytalansággal együtt, másrészt át kell vészelnie a rövidtávú válságkezelő lépések, a pénzügyi egyensúlyteremtést célzó megszorítások hatását. A legnehezebb rész tehát csak most jön, készüljünk fel rá, ha egyáltalán tudunk.

Csekély vigasz, hogy a szakértői elemzések egybehangzó értékelése szerint ezekben a hetekben elértük, elérjük a válság mélypontját. A második negyedévi adat még várhatóan szörnyű lesz, hét százalék körüli éves szintű visszaeséssel, a harmadik negyedévben viszont a gazdasági csökkenés megáll. A gödör alján megpihenünk egy ideig, a kérdés főként az, meddig. Ez leginkább attól függ, mikor indul meg a fellendülés az európai piacainkon, elsősorban Németországban. Ha az ottani előrejelzések igazak, akkor leghamarabb jövő tavasszal számíthatunk lassú növekedésre, annak kedvező hatásait azonban a lakosság legfeljebb az év vége felé érzékelheti. Igazi megváltás akkor sem jön, még az optimista forgatókönyvek szerint is csak 2013-ra érjük el az egy évvel ezelőtti szintet.