Ehhez képest a trafikmutyi kisstílű svindli
A Miniszterelnökség az uniós pénzek feletti döntéseket is magához vonja azzal, hogy az NFÜ Lázár János közvetlen irányítása alá kerül. Így lényegében minden fejlesztési és beruházási forrást központilag osztanak el, és a MEH formálisan is kulcsszerephez jut minden egyes uniós euró felhasználásának irányításában és ellenőrzésében. E pénznek pedig meghatározó szerepe van a magyar gazdaság működésében.
Nehéz belátni a fideszes vezetés boszorkánykonyhájába, milyen érdekütközések állhatnak az uniós pénzek elosztási rendszerének átalakítása körüli viták hátterében. Az Orbán-kormány eddigi működésének tapasztalatai alapján az lehet a fő szempont, hogyan tudják a leghatékonyabban és a legkevésbé átláthatóan a nekik tetsző irányba terelni a pénzek minél nagyobb hányadát. Hírek szerint a gazdasági hátországban azon izmoznak, mely köröknek milyen befolyása legyen mindebben. Pletykák szerint annak idején Fellegi Tamás fejlesztési miniszternek is amiatt kellett távoznia, mert nem volt hajlandó teljes mértékben kiszolgálni a kormányfőhöz legközelebb álló gazdasági potentátok köreinek zsákmányszerzési igényeit.
A vitát tavaly úgy akarták megoldani, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget megszüntetik, és az uniós pénzek felhasználását a tárcák között elosztva decentralizálják. Úgy tűnik, a lapok leosztásában nem tudtak megállapodni a fideszes vezérkarban, így most a kormány hirtelen úgy döntött, hogy mégis marad az NFÜ, de a fejlesztési minisztériumtól átkerül a MEH-hez. Orbán Viktor tehát úgy vágta el a gordiuszi csomót, hogy magához vonta a döntést, és Lázáron keresztül majd ő tartja rajta a szemét és a kezét a pénzosztáson. Egyelőre nem világos, hogy ez konkrétan hogyan fog működni, mi lesz a szervezeti és adminisztrációs háttérrel, gyorsabb lesz-e az ügymenet, mint eddig, kinek, milyen hatásköre lesz stb.
Az mindenesetre biztos, hogy a választásokig dézsaszám fog ömleni az uniós pénz az arra méltó pályázók felé. Ebben az évben eddig 650 milliárd forint uniós támogatást fizettek ki, ami csúcsnak számít. A tempó nem csökkenhet, sőt gyorsítani kell, mert becslések szerint még mindig több mint 1500 milliárd forint áll rendelkezésünkre a támogatási keretekből, amelyről elvileg az év végéig dönteni kell. A lehívás és a kifizetés már átcsúszhat a következő hétéves (2014–20) ciklus elejére. Valóságos pénzszórásra van tehát szükség ahhoz, hogy ne veszítsünk támogatási összegeket, és ez jó lehetőséget nyújt a közel álló gazdasági érdekcsoportok nem túl feltűnő kiszolgálása mellett a hátországi klientúra építésére is. Ne feledjük: ezermilliárdokról van szó, ehhez képest az eddigi föld- és trafikmutyik kisstílű svindlik.
A Fidesz szemléletét jól tükrözik Orbán múlt heti szavai, amelyek szerint az uniós támogatás nem valami kegy, hanem jár nekünk mint tagoknak. Ebben igaza is van, de azt nem tartja szem előtt, hogy nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is vannak, amelyekről rendre megfeledkezünk, lásd az ellenünk folyó kötelezettségszegési eljárások tömegét, és akkor még nem beszéltünk az EU alapelveit és értékrendjét sértő lépések sokaságáról. Az ezekről szóló Tavares-jelentést nagy többséggel fogadták el, a kormányfőhöz közel álló konzervatívok egy részének a támogatásával. Ez szerencsénkre szankciókkal nem jár, de józan ésszel azért érdemes elgondolkodni azon, hogy miközben Orbánék folyamatosan ekézik az uniót, feszegetik annak kereteit, követelődzően tartják a markukat felé...
