Egyre többet nyernek rajtunk a bankok

A PSZÁF a napokban átfogó vizsgálatot indított annak felmérésére, mennyire tartják be a bankok a tavaly elfogadott és január elsején életbe lépett etikai kódex rendelkezéseit. A kódex fő célja az volt, hogy korlátozza a hitelszerződések egyoldalú, a pénzintézetek számára előnyös módosításának lehetőségeit, biztosítsa az ügyfelek jobb tájékoztatását, és ezáltal csökkentse az ügyfelek kiszolgáltatottságát. Elfogadtatásához az alapot a pénzügyi válság adta, amelynek következményeit a nehéz helyzetbe került bankok minél jobban igyekeztek ügyfeleikre áthárítani, kihasználva a szerződések eldugott, apróbetűs pontjait. Leegyszerűsítve az történt, hogy a saját hibáik miatti veszteségeiket részben a semmiről nem tehető és nekik kiszolgáltatott adósaikkal igyekeztek megfizettetni.

A szerencsétlen hitelfelvevők döntő többsége nem olvasta el a szerződések teljes szövegét, a bankoknak pedig gondjuk volt arra, hogy a pikáns részekre ne hívják fel a figyelmet vagy elbagatellizálják azokat. Így kerülhette el az adósok figyelmét, hogy a bank teljesen egyoldalúan a maga kedve szerint módosíthatja a feltételeket, ha számára kedvezőtlenül változnak a körülmények. Miután ez 2008 végén bekövetkezett, ügyfelek tömegei döbbentek rá egyik napról a másikra, hogy drasztikusan megugrottak a törlesztő részleteik, sőt esetenként még a szerződésüket is felbontották, és ez ellen semmit sem tudnak tenni.

Ekkor vált mindenki számára nyilvánvalóvá, mennyire egyoldalúak a hitelszerződések és ezzel mennyire vissza tudnak élni ezzel a bankok. Az általános felháborodás nyomán a kormány kezdeményezte egy olyan önszabályozó rendszer elfogadását, amely korlátozza az ügyfelek kiszolgáltatottságát. A bankok kényszerűen belementek az erről folyó egyeztetésekbe, így jött létre az etikai kódex, amely azonban nem kötelező, hanem önként lehet csatlakozni hozzá. A pénzintézetek nagy többsége ezt meg is tette, amivel nem vállalt nagy kockázatot, mert az ügyfelek helyzetét a kódex valóban némileg javította, a bankok mozgásterét azonban alig csökkentette.

Ezt a januári életbe lépést követő időszak tapasztalatai egyértelműen mutatják. Az ügyfelek jobb tájékoztatásában és a legelőnytelenebb, egyoldalú változtatásokat lehetővé tevő pontok enyhítésében történt ugyan előrelépés, de a változó külső feltételek hatásainak érvényesítését a bankok továbbra is sajátosan értelmezik. Egyértelmű ugyanis, hogy ha a kedvezőtlen körülményeket módosításokkal követni akarják, akkor a kedvező változásokkal is így kellene tenniük. Erről azonban az eddigi tapasztalatok alapján szó sincs.

Ennek leglátványosabb jele a hitel és betéti kamatok alakulása az elmúlt hónapokban. 2008 ősze óta a jegybanki alapkamat hatvan bázisponttal, 11,5-ről 5,5 százalékra csökkent, köszönhetően a kedvező nemzetközi gazdasági és pénzügyi folyamatoknak, valamint a sikeres hazai válságkezelésnek. Ezzel párhuzamban a bankok helyzete is jelentősen javult, köszönhetően elsősorban az állami mentőcsomagoknak, amelyek rendezték likviditási gondjaikat és biztosították működőképességüket. /Ez általában a hazai pénzintézetek anyacégeit érintette, de például az OTP a Nemzeti Banktól kapott 150 milliárdos keretet./

Az irányadó kamatcsökkenést a bankok siettek érvényesíteni a betéteknél: míg a pénzszűke idején, 2008 végén, sőt 2009 elején még 12-13 százalékot kínáltak a középtávú lekötésekre, addig manapság legfeljebb 5-5,5 százalékot adnak. A bruttó betéti kamatszint tehát kevesebb mint felére esett, és jelen pillanatban alacsonyabb az inflációnál, ami azért mégiscsak furcsa. Még rosszabb a helyzet, ha az adózás utáni kamatot nézzük: a hat százalék körüli pénzromláshoz képest picivel négy százalék feletti nettó hozamot érhetünk el, azaz reálértékben mintegy két százalékot veszítünk!

Na jó, mondhatnánk, akinek van mit megtakarítania, rosszul jár, de legalább azok nyerhetnek a kamatcsökkenéssel, akiknek hiteltartozásuk van. Csakhogy ez korántsem igaz: miközben az elmúlt szűk másfél évben a betéti kamatok hét százalékkal csökkentek, a februári adatok szerint 2008 novemberéhez képest az átlagos kölcsönkamatok fél százalékkal nőttek! Ebben szerepet játszott az is, hogy az alacsonyabb kamatozású lakáshitelek aránya számottevően csökkent, ezzel együtt a betétek és kölcsönök közötti kamatkülönbség jelentősen nőtt és február végére elérte a 18 százalékot! Hogy leegyszerűsítsük: az általunk a bankokban elhelyezett pénzt ennyivel drágábban adják tovább kölcsönök formájában. A marzs természetesen ennél kisebb a hosszútávú lakáskölcsönöknél, viszont nagyobb az egyéb rövid és középtávú, kisebb fedezetű hiteleknél.

A javuló pénzügyi helyzetben tehát a bankok extraprofitra tesznek szert egyszerűen azzal, hogy a kamatesést leginkább csak a betéteknél veszik figyelembe. Joggal érezhetjük úgy, hogy most ugyanúgy becsapnak minket, mint tavaly: akkor a kedvezőtlen folyamatokat habozás nélkül, azonnal érvényesítették velünk szemben, most, amikor végre kedvező változások vannak, lenyelik annak a hasznát. Ebből a szempontból az is feltűnő, hogy a forint tavalyi gyengülését könyörtelenül mutatták a devizahitelek törlesztőrészletei, a hónapok óta tartó erősödés hatásai viszont csak részben érződnek. Hogy tisztában legyünk a kamatjáték jelentőségével: a jelenlegi teljes magyar lakossági hitelállományt figyelembe véve egyetlen százalékos különbség éves szinten mintegy százmilliárd forintot jelent!

Van tehát mit vizsgálnia a PSZÁF-nek, kár, hogy a lehetőségei korlátozottak. Hónapokig fognak kutakodni a kiválasztott 30 banknál, és ha a végén bizonyítani tudják majd az ügyfelek érdeksérelmét, legfeljebb fogyasztóvédelmi bírságot vethetnek ki. Még ha a lehetséges maximumot róják is ki, az összességében milliárdos nagyságrendű lehet, azaz tizedszázaléka annak, amit a bankok az ügyfelektől nyernek kamatpolitikájukkal. Pedig ezen a gyakorlaton jó lenne minél hamarabb változtatni, mert az óriási kamatmarzs nem csupán a lakosság zsebéből vesz ki többletpénzt, de az egész gazdaság fejlődését korlátozza.