Drágulást hoz nálunk is a japán katasztrófa
A Japánban bekövetkezett természeti katasztrófa hosszútávú gazdasági következményei súlyosabbak lehetnek, mint az azonnali hatások, és a globális energetikai piac jövőbeni alakulását is befolyásolhatják. Ez pedig minket érzékenyen érint, mivel lényegében védtelenek vagyunk a várható energiadrágulási trendekkel szemben.
Japán jó messze van tőlünk, mondhatnánk, az ottani természeti katasztrófák minket nem fenyegetnek, így elszörnyűködünk a tévé előtt a földrengés és a cunami megrázó képsorain, majd napirendre térünk az egész felett. Mai globalizált világunkban azonban nincsenek távolságok, akár akarjuk, akár nem, bárhol is történik valamilyen, a világpiaci mozgásokat befolyásoló esemény, annak következményei alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. Ebből a szempontból számunkra is érdekes, hogyan birkóznak meg a japánok a hatalmas károkkal, és még inkább fontos, mi történik a megsérült fukusimai atomerőművel.
Pánikra semmi okunk, még ha esetleg súlyos rádióaktív szennyeződés kerül is a légkörbe, hozzánk az káros mértékben biztosan nem fog eljutni, a veszély tehát össze sem hasonlítható a negyedszázaddal ezelőtti csernobili katasztrófával. A szenzációt kereső média mégis elsősorban ezzel a témával foglalkozik, és kissé a háttérbe szorulnak azok a gazdasági hatások, amelyek valóban kockázatot jelentenek a számunkra, és következményeik akár hosszútávon is alakíthatják, méghozzá nem a legkedvezőbben a világpiaci folyamatokat.
Nézzük a tényeket. A földrengés és az azt követő cunami sok ezer emberéletet követelt és hatalmas anyagi károkat okozott. Az eddigi becslések szerint ez utóbbiak elhárításának költségei elérhetik a 200 milliárd dollárt - csaknem másfél évnyi magyar GDP! Tokiónak rendelkezésére áll a szükséges összeg, a probléma nem ez, hanem a japán gazdaságot ért sokk: az ipari ágazatok nagy része leállt, a kereskedelem az érintett területeken szintén, a termeléskiesés óriási. Mindez ráadásul egy hosszú válságidőszak végén, a kilábalás kezdeti időszakában történik, amikor a fellendülés még rendkívül törékeny és ellentmondásos, rosszabbkor nem is jöhetett volna a katasztrófa. A japán állam tavaly és tavalyelőtt gigantikus mentőcsomaggal vette elejét a pénzügyi összeomlásnak, és most újabb pénzinjekciót kénytelen a gazdaságnak adni. A termelés átmeneti visszaesése és a kárelhárításra fordítandó összegek terhe együttesen visszafogja az amúgy is szerény idei növekedést, és középtávon is fékező hatással lesz.
Mivel Japán a világ harmadik legnagyobb gazdasága, mindez nyilvánvalóan globális következményekkel jár. A tőkepiacokon a hangulat még mindig bizonytalan, egymást követik az újabb válsághullámot vizionáló jóslatok. A feszültséget az elmúlt hónapban tovább növelték az arab világban zajló események, amelyek kimenetele még nem látszik világosan. A japán katasztrófa újabb jelentős kockázati tényező, ami megijeszti a befektetőket: érthető, hogy a tőzsdék mindenhol azonnal esni kezdtek, és a piacok ismét a biztosabbnak tartott irányokba mozdultak el. Ez a folyamat várhatóan csak átmeneti lesz, de okot adhat egy nagyobb tőzsdei korrekcióra is.
A kockázatkerülés erősödése ránk is negatívan hat. A bizonytalanabb piacok közé tartozunk, így a tőkekivonás nálunk jelentősebb lehet, mint máshol, ezt a BÉT a múlt héten már jelezte. Kényes a forint helyzete is, főleg a menekülő valutaként kezelt svájci frankkal szemben: ez utóbbi látványosan erősödött, megtörve egy viszonylag hosszú gyengülési trendet, ami újra nehezíti a devizahitelesek helyzetét. Csak remélni lehet, hogy ez a folyamat nem tart nagyon sokáig, közvetlen érdekünk tehát, hogy a japán helyzet mihamarabb stabilizálódjon.
A pénzügyi hatások szakértők szerint csak átmenetiek és eltörpülnek a fukusimai erőműben történtek következményei mellett. A földrengésbiztosnak tartott blokkokban bekövetkezett robbanások és az emberi kontroll alól kikerült folyamatok ismét felélesztették a nukleáris energia hasznosításának kockázatai körüli vitát. Bár még nem tudni, tovább romlik-e a helyzet Fukusimában, az máris látszik, hogy több országban felül akarják vizsgálni az eddigi energetikai stratégiát. A német kancellárnő kilátásba helyezte az atomerőművek egy részének leállítását, az EU energetikai biztosa pedig kétségbe vonta a nukleáris erőművek szükségességét. Bár ezek a lépések inkább gyors reakciónak, semmint végiggondolt koncepciónak tekinthetők, nem lehet figyelmen kívül hagyni őket.
A realitások azonban azt mutatják, hogy az atomerőművek nélkül az energiaellátás ma már nem volna lehetséges. Franciaországban az elektromos áram csaknem fele, Németországban ötöde onnan származik, nálunk ez az arány 40 százalék. Ráadásul a nukleáris energiából termelt áram sokkal olcsóbb, mint a hagyományos fosszilis alapanyagok használata esetén, nálunk például kevesebb, mint feleannyiba kerül. Ha tehát az atomenergia akár kismértékben is a háttérbe szorul, az áram ára törvényszerűen emelkedik. Ezt jól mutatja, hogy a japán események nyomán az európai áramtőzsdén pillanatok alatt 15 százalékos drágulás történt.
A baj az, hogy Fukusima hatása mindenképpen erősíti a fosszilis energiahordozók drágulási trendjét. A kőolaj árának emelkedését az általános fellendülés, a feltörekvő országok növekvő kereslete és az arab válság mellett még egy tényező gyorsítja és tartósítja. Ehhez jön a földgáz árának növekedése, amely a fejlemények miatt újabb lökést kapott. Arra készülhetünk tehát itthon is, hogy még drágább lesz az üzemanyag, a gáz és az áram, növekszik az infláció, és hosszabb távon sem számíthatunk kedvező fordulatra. Ez nem csupán a lakosságot érinti kedvezőtlenül, de a kormány mozgásterét is szűkíti: a hatósági árszabályozás bevezetése keményen vissza fog ütni, az egyébként piaci eredetű drágulás felelőssége a hatalom fejére hullik vissza, az esetleges kompenzáció pedig az amúgy is nehezen kézben tartott hiányt növelheti meg.
