Drágulás jön – a büdzsének jó, de nekünk nagyon fáj
Hosszú évek óta nem volt példa olyan mértékű pénzromlásra, mint az év első három hónapjában: december óta az áremelkedés mértéke elérte a 4 százalékot. Bár az ütem várhatóan lassulni fog, az idei infláció jóval magasabb lesz a költségvetésben szereplő prognózisnál, ami jól jöhet a büdzsének, a lakosság terheit viszont tovább növeli.
Beigazolódni látszik az a tavaly őszi jóslatunk, hogy a Fidesz-kormány az infláció felpörgetésével is próbál majd javítani a költségvetés helyzetén. Ezt már megtette 1998 és 2002 között is, amikor tudatosan alul tervezte a várható drágulás mértékét, ezzel a közszférában visszafogta a pénzkiáramlást, a fogyasztáshoz kapcsolódó és más adók révén pedig többletbevételre tett szert. A jól bevált trükköt most kockázat nélkül vethette be, mivel az árak túlzott elszaladását a szűkös belső kereslet akadályozza. Ennek ellenére szakértők körében meglepetést keltett az infláció gyors és jelentős felgyorsulása, amely éves szinten 6 százalék közelébe ért, szemben a büdzsében szereplő, alig 4 százalék feletti értékkel.
Az adatok elsősorban azért meglepőek, mert a nettó keresetek csökkentek, a fogyasztás legfeljebb stagnál, a beruházások visszaestek, azaz a belső piacon nem hogy nem volt inflációs nyomás, hanem éppen ellenkezőleg. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy ellensúlyozza a kormány gazdasági intézkedéseinek pénzromlást gerjesztő hatását, a felemelt ÁFA-t, a különadókat, a munkavégzés terheinek növekedését, a forint gyengülését. A vállalati szféra tűrőképessége eljutott addig a határig, hogy a forgalomcsökkenés kockázata ellenére kénytelen a fogyasztókra továbbhárítani és az árakban érvényesíteni az újabb terheket, a romló forintárfolyam miatt pedig az import drágulása gerjeszti az inflációt.
Nemzeti valutánk első negyedévi mozgása közvetlenül jelzi a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának piaci megítélését. A nemzetközi hangulatváltozáson túl a velünk szembeni befektetői bizalomhiány mutatkozik meg az árfolyam hullámzásában, és főleg abban, hogy a forint lényegében 10 százalékkal gyengébb sávba került a főbb valutákkal szemben, mint tavaly nyáron volt, és nagy a veszélye annak, hogy ez a trend folytatódik. A forint gyengülése egy bizonyos szintig kedvez az exportra termelő cégeknek, ami az egész gazdaságra húzóerővel hathat, afelett viszont már az import-alapanyagok és az energia drágulása miatt visszahúzó hatása lehet.
Az energiahordozók világpiaci árának növekedése tovább rontja a helyzetet: az üzemanyagok az elmúlt hónapokban olyan mértékben drágultak, ami a vállalkozásokat és a lakosságot egyaránt rendkívül érzékenyen érinti. Ha kisebb mértékben is, de az élelmiszerek árának növekedése ugyancsak kirívó volt, és ez – a kormány adópolitikájához és szociális költséglefaragásához hasonlóan – főleg az alacsony keresetűeket és a leszakadt rétegeket érinti a legsúlyosabban. A rossz hír az, hogy a helyzet belátható időn belül nemigen fog változni: az elemzői prognózisok szerint az infláció ebben az évben 5,5 százalék körülire emelkedik, ráadásul ezt a gyors megugrás miatt még nagyobbnak érezzük.
