Dekóder: mit is akar mondani Orbán az IMF-ről?

Orbán Viktor szerint a magyar közvélemény félreérti, hogy miért is van szükségünk az IMF-hitelre. Szerintünk viszont Orbán Viktor érti félre. Vagy legalábbis úgy tesz.

Igen, tényleg olcsóbb

A miniszterelnök tegnap azt nyilatkozta, hogy az IMF-hitelre nem azért van szükség, mert bajban vagyunk, hanem, mert így tudja az ország az olcsóbb finanszírozást biztosítani.

Az állítás első része az, hogy nem vagyunk bajban. Azaz, ha akarnánk, az államadósság lejáró részét, illetve az esedékes kamatokat probléma nélkül ki tudnánk fizetni. Az nyilván senki fejében meg sem fordul, hogy ezt a saját erőforrásainkból tennénk, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a kormányfő szerint fel tudnánk venni újabb hiteleket, hogy a korábbiak terheit fizethessük. Szerinte tehát a magyar közvélemény félreérti a helyzetet, amikor azt gondolja – az általa idézett, a kormányzat megrendelésére készült felmérés szerint nagy arányban –, hogy Magyarországnak ezzel kapcsolatban bármilyen problémája lenne.

Orbán Viktor állításának második része az volt, hogy az IMF-hitel segítségével olcsóbban jutnánk forráshoz. Itt a kormányfő gondolhatott arra a tényre, hogy az IMF-hitel kamata egyszerűen alacsonyabb, mint a piacon elérhetőké. Erről tudjuk, hogy valóban így van: az IMF nem egy kereskedelmi bank, ezért a célja sem az, hogy a saját profitját maximalizálja, hanem az, hogy az egyes országok pénzügyi stabilitását mozdítsa elő. Ráadásul abban az esetben, ha megkötjük az IMF-fel a megállapodást, a piaci finanszírozás ára is lecsökken, hiszen a Valutaalapnak köszönhetően jelentősen mérséklődne a magyar csődkockázat.

Ha viszont még a miniszterelnök is nyilvánosan elismeri, hogy az IMF-hitellel olcsóbb lenne a magyar adósság finanszírozása, akkor vajon az elmúlt két évben miért nem ezeket a forrásokat használtuk? Miért kellett százmilliárdokat fizetnünk külföldi pénzintézeteknek, ha egyszer a „mi bankunk", az IMF olcsóbb hitele is elérhető lett volna?

Mi változott akkor?

A kormányfő által lefestett kép alapján a döntési helyzet is pontosan az, mint két évvel ezelőtt: adott az olcsó IMF-alapú finanszírozás és a drága IMF nélküli. Ha viszont az alternatívák valóban ugyanazok, akkor valaminek mégiscsak változnia kellett, ha a kormányfő ma mégis inkább az IMF-et választaná.

Ez a változás pedig nem más, mint az, hogy akármennyire is az ellenkezőjét állítja, valójában már maga a miniszterelnök sem lát más kiutat a jelenlegi finanszírozási csapdából, mint a Valutaalaphoz való közeledést. Ahogyan ugyanis Varga Mihály is említette, a jövő évi adósságszolgálat teljesítéséhez szükséges 5-6 milliárd eurót valószínűleg nem tudnánk a piacról felvenni.

Magyarul: igenis baj van, mert Orbán Viktor kijelentésével ellentétben nem állunk stabil lábakon: nem a talpon maradás ára, hanem igenis maga a talpon maradás a kérdés.

Nem mi értjük félre

Ennek megfelelően a kormányfő szavait a következőképpen dekódolhatjuk: a magyar közvélemény nagyon is jól látja a helyzetet, az IMF-hitelre nem azért van szüksége a kormányfőnek, mert az olcsóbb finanszírozást tesz lehetővé, hanem azért, mert tényleg baj van és az IMF-megállapodás reménye nélkül esély sincs kihúzni a jövő évet.