Damoklész kardja
A „trojkának” elnevezett alakulat – az euróövezet, az Európai Központi Bank és az IMF – az általa előirányzott, akár aprópénznek is tekinthető összeggel, 10 milliárd euróval kimentette Ciprust, de az utca emberének számára normálisnak mondható feltételek mellett. Az első mentőcsomag ugyanis, amelyet a ciprusi parlament élből leszavazott, a ciprusi önrész (közel hatmilliárd) előteremtéséhez az összes bankbetétes megsarcolását írta elő, szöges ellentétben azzal az euróövezeti előírással, hogy százezer euró alatt minden betét százszázalékos védelmet élvez. Azonban a „trojka” pár nap alatt meggondolta magát: csak a százezernél nagyobb euróbetéttel rendelkező ügyfelek fognak fizetni, ők viszont alighanem sokat. ACZÉL ENDRE írása.
Ciprus egyszerre volt turista- és adóparadicsom. Ha valaki magasabb kamatot remélt a betétje után, mint az euróövezetben bárhol, ha azt akarta mint (tegyük fel: pénzmosó) tulajdonos, hogy a neve rejtve maradjon, ha boldog volt azzal, hogy a társasági nyereségadó gyönge 10 százalék, akkor Ciprusra ment. A sziget még 900 ezer lelket sem számláló görög fele 2004 óta (velünk együtt) uniós tagországként gigantikus bankipart fejlesztett ki. Noha teljes nemzeti jövedelme körülbelül 18 milliárd eurót tett ki, bankjaiban 68 milliárdnyi betét gyülemlett fel, a harmada bizonyíthatóan oroszoktól. (Innen adódott az a különlegesség, hogy a kicsi Ciprus lett az egyik legnagyobb oroszországi befektető, mivel az előnyeit élvező orosz pénzemberek ciprusi bankok, ügyvédi irodák, vagyonkezelők közvetítésével fektették be a pénzüket – odahaza.)
Félő azonban, hogy az éveken át remekül prosperáló bankipar nagyobbrészt rossz helyen forgatta a pénzét. Túlságosan is kötődött a görög „anyaországhoz”, annak bankjaihoz, állampapírjaihoz. És amikor beütött a görög csőd, és kezdett minden elértéktelenedni, ami görög, a derék ciprusiak arra ébredtek, hogy talán több görög állampapír van a kezükön, mint amennyi a görög bankokén! Már 2010-ben négymilliárd eurónyi veszteséget könyveltek el; könnyű elképzelni, hogy ez az összeg időközben (a második, 2012-es görög mentőcsomag után) mekkorára dagadt. Ami veszteséget Athén leírt, illetve amennyit neki leírtak, az jórészt Cipruson landolt. Ezért találtam két hete azt írni, hogy a szigetország fölött folyamatosan ott lebegett Damoklész kardja, a kérdés csak az volt, hogy mikor zuhan le.
Ha a „kisbetéteseket” (bár nem tudom, magyar pénzben harmincmillió forint mennyire tekinthető kis betétnek) megkímélik is, a létrejött mentő megállapodás értelmében magát a ciprusi bankrendszert nem. Sőt, ha azt tekintjük, hogy a bankipar hány embernek nyújtott közvetlen vagy közvetett megélhetést, lévén tartóoszlopa a ciprióta jólétnek, akkor nyugodtan kimondhatjuk: a ciprusi gazdaságot se. Az ország második legnagyobb, nyakig eladósodott bankját, a Laikit egyszerűen bezárják. Behajthatatlan kinnlevőségeit átteszik egy úgynevezett „rossz bankba” (amely pillanatnyilag még csak fikció), és vele küldenek át 4,2 milliárd euró értékben betétvédelmet nem élvező, tehát száz euró fölötti betétest.
Akik a Laiki által kibocsátott kötvényeket vásárolták meg, valószínűleg kitörölhetik vele a hátsójukat. Az ellenértéket nem lesz hol behajtaniuk. Ami viszont a bezárásra ítélt bank betétvédelmet élvező kuncsaftjait illeti, nos, azok átvándorolnak a legnagyobb bankhoz, a Bank of Cyprushoz (BoC), amelyet teljes mértékig „átstrukturálnak”. Ami annyit jelent, hogy a kötvényeket ott is leírják, a biztosítatlan betéteket pedig bankrészvénnyé alakítják át. Hogy ezekből mennyi és milyen árfolyamon lesz behajtható, az a jövő zenéje: a BoC feltőkésítési igényeitől függ. A biztosítatlan betéttulajdonosok – mint jeleztük, igen nagy hányadban oroszok – 20–40 százalék közötti veszteséggel számolhatnak, attól függően, hogy milyen adót rónak ki rájuk. Mindenesetre Putyin orosz elnök és Medvegyev miniszterelnök eleve tolvajlást kiáltott.
Most kis kitérő következik. Ennek nem kellett volna így történnie, hiszen két ciprusi kormány is kilincselt Moszkvában segítségért. Mondanom sem kell, az a 6 milliárdnál valamivel kisebb önrész, amelyet most a cipriótáknak maguknak kell a nagybetétesek megsarcolásával előteremteniük, finoman szólva sem vágta volna földhöz Moszkvát, s megóvhatta volna önnön honfitársait. De átkozott rosszul kalkulált. Olyan indítványt tett (ez fölötte van egy hipotézisnek), hogy kivásárolja a Laiki Bankot, de csak azzal a föltétellel, ha koncessziót kap a ciprusi parti vizek mentén föltárt földgázlelőhelyek kiaknázására. Falánk volt. Ahol gázt szimatol, onnan tapodtat se tágít.
Anasztasziadesz ciprusi elnök már csak az orosz energiaterjeszkedéstől irtózó unió miatt se mehetett bele ilyen alkuba, nem beszélve arról, hogy arra a bizonyos földgázra a törökök is igényt tartanak. „Minden idők” legjobb megoldása az volna, ha Ciprust negyvenévnyi szünet után újraegyesítenék, görögök és törökök egyaránt hozzáférnének a földgázhoz, amely a lehető legolcsóbban és leggyorsabban juthatna el így Európába. Azonban ez a megoldás „a Holdban” van még.
Most kedden, tíznapos szünet után kinyitottak a ciprusi bankok.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
