Dackorszak

Peter Attard Montalto londoni közgazdász lapunknak úgy nyilatkozott: ritkán fordul elő, hogy IMF-tárgyalások így elakadjanak. Az „ügyfél országok” inkább azon igyekeznek, hogy megfeleljenek a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek. Persze várható volt az IMF és az EB kemény hozzáállása, hiszen nemrég José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke közölte Orbán Viktorral: nem engednek a 3,8 százalékos hiánycélból, és várják a reformokat.

Hadd kezdjem azzal: nem volt ördögtől való a Fidesz elképzelése egy magasabb hiánycél elérésére. Épp az előző kormány rendkívüli teljesítménye adta volna hozzá az alapot. Az egész térségben egyedülálló, amit Bajnai Gordon és csapata tett: a költségvetési deficitet – amely a korábbi években elérte a nyolc százalékot – leszorította négy százalék alá. Orbán Viktor úgy gondolkodott: elődje fegyelmezett gazdaságpolitikáját a nemzetközi szervezetek azzal honorálhatják majd, hogy neki nagyobb pénzügyi mozgásteret adnak. Olyan országban, ahol az államadósság tartósan magas, a GDP-növekedés elenyésző, szükséges is gazdaságélénkítés, de ilyen szigorú fiskális feltételek mellett ez lehetetlen. Képletesen szólva: az IMF „költségvetési büntetőtáborában” Magyarország letöltötte „büntetési idejének” nagy részét, és most „feltételes szabadlábra helyezést” kért.

És miért nem kapott „jó magaviselete” ellenére sem?

Az IMF példát statuált. Attól tartott: a magyar példa ragadós lesz, és a többi kényes helyzetű ország, például Görögország és Portugália is „szökni próbál” majd.

A Fidesz-kommunikáció szerint az IMF és az EB küldöttsége csupán „gazdaságpszichológiai” játékot űz a magyar kormánnyal. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azt is mondta: a tárgyalások nem is szakadtak meg, csak lezárult az első forduló.

Irigylem a Fidesz optimizmusát. Komolyra fordítva: furcsa magatartás ez a magyar kormánytól. Azt hihettük, hogy Orbánék tanultak államcsődös kijelentéseikből, amelyek komoly piaci turbulenciát okoztak, Magyarországnak pedig jelentős károkat. Tudomásul kell venni: a kommunikáció is piaci tényező. De ezt Orbán Viktor a brüsszeli útján sem vette figyelembe. Erre utal, hogy Barroso elnök igen kurtán intézte el a kettejük találkozását.

Másfelől azonban: a térségben két országnak is sikerült megegyeznie az IMF-küldöttséggel: Ukrajnában 5,5, Romániában 6,8 százalékos lehet a hiánycél.

A nemzetközi szervezetek mindig kizárólag szakmai alapon döntenek. Mindkét említett ország esetében figyelembe vették, hogy náluk arányosan jóval kisebb a szociális kiadások mértéke, mint Magyarországon. Önöknél túl sokat költ az állam egészségügyre, oktatásra és nyugdíjra – kevesebb kereső mellett. Az IMF jól ítélte meg: az ilyen szerkezetű gazdaság nagyobb fiskális fegyelmet igényel.

Szüksége lehet-e Magyarországnak további IMF-hitel lehívására? Hiszen a keretösszeg az elmúlt évben a Bajnai-kormány számára már „csak” biztonsági tartalékul szolgált.

A piacgazdaságnak is van Murphy-törvénye. A mai hektikus gazdasági helyzetben előfordulhat, hogy épp most, a felfüggesztett tárgyalások utáni időszakban válna hirtelen szükségessé a keretösszeg lehívása. Magyarország nem rendelkezik elegendő forrással a költségvetési tartalék előteremtésére. Az IMF-támogatás hiánya pedig súlyos gazdasági folyamatokat indíthat el.

Egyes szakértők nem zárják ki azt sem: önbeteljesítő jóslattá válhat az államcsődös nyilatkozat.

Abban biztos vagyok: nem lesz államcsőd Magyarországon. De ettől még a következmények súlyosak lehetnek. Tudni kell, hogy a balul sikerült görög–magyar párhuzam után a piacok azért nyugodtak meg viszonylag hamar, mert az volt a vélekedés: a Fidesz visszatér a kényszer és a nemzetközi szervezetek diktálta gazdasági pályára. Az IMF-felügyeletnek akkor piaci hangulatjavító szerepe volt. Ilyen háttértámogatás híján a pánik elhatalmasodhat. Csak néhány lehetséges verzió: a piac szabadulni akar a bizonytalanná váló forinttól, amelynek ezáltal rohamosan csökken az értéke. A gyenge árfolyam mellett emelkedik a jegybanki alapkamat, megugrik a devizahitelesek törlesztőrészlete. A leértékelés nehezíti az államadósság visszafizetését is. Emellett a hitelminősítők ronthatják az ország adóskockázati besorolását. Eleddig ugyanis épp azért adtak jobb „osztályzatot”, mert tudták: Magyarország az IMF és az EU felügyelete alatt áll, s a nemzetközi szervezetek szigorú útmutatásait követi.

Mindenesetre az IMF-tárgyalások megszakadása után a nemzetközi sajtó keményen bírálta az Orbán-kormányt, vezetőit egyenesen „kontárnak” minősítették.

A lesajnáló jelzők leginkább azt mutatják: a világ értetlenül áll a Fidesz viselkedése előtt. Nem látják az Orbán-kormányzat céljait: megegyezik-e végül az IMF-fel, vagy teljesen külön utakon akar járni? Ha ez utóbbira készül, sürgősen elő kell rukkolnia egy meggyőző, konkrétumokat tartalmazó gazdasági programmal, hogy mindazt elérje – a stabil magyar valutát, az adósságfinanszírozás költségeinek csökkenését –, amit Bajnai Gordonék az IMF-fel való szoros együttműködés révén elértek. Az biztos: ha elszabadul a piac, a Fidesz még október előtt visszasomfordál a tárgyalóasztalhoz.

Ha az IMF és az Európai Bizottság is úgy akarja...

Mindegyik félnek kompromisszumra kell törekednie. Ha Magyarországon „elszáll” a forint, az lehúzhatja a régió többi valutáját is. A tapasztalat is ezt igazolja: nem sokkal azután, hogy az IMF-küldöttség összecsomagolt, a forint mellett megzuhant a lengyel zloty és a cseh korona is. A piaci kényszer nagy úr: ha a helyzet súlyosbodik, az arra kényszerítené a Fideszt, hogy újragondolja elképzeléseit.

A legnagyobb vihart a bankadó okozta. Tiltakozott ellene többek közt az osztrák bankszövetség is, mondván: magyarországi fiókintézeteik nyereségének háromnegyedét kell befizetniük a magyar államkasszába.

És félő, hogy az osztrák bankok egyszerűen kivonulnak az országból. Tehát azt kell mondjam: jogos az MSZP felvetése. Egy ilyen mértékű bankadó terheit a pénzintézetek áthárítanák az ügyfelekre – magánemberekre, vállalatokra, önkormányzatokra –, ami megint csak lavinát indíthat el. A dráguló lakossági és vállalati hitelek mellett kevesebben folyamodnak kölcsönhöz, a csökkenő fogyasztás az állami bevételeket is csökkenti. Azaz: romlik az ország fizetési mérlege. De tavaly hallgatólagos megállapodás született a külföldi bankok között, hogy nem vonják ki Magyarországról a fiókintézeteiket. Nem mellesleg az IMF-felügyelet is megnyugtathatja a banktulajdonosokat, hogy a nemzetközi szervezetek által diktált fiskális fegyelem mellett nem dől be a magyar gazdaság.

Eközben Orbán itthon azzal védi magát az IMF-fel szemben, hogy az IMF a bankokat képviseli, a Fidesz viszont a magyar embereket.

A Fidesz a populista politikájával, szembeszegülésével az IMF-fel és az Európai Bizottsággal, veszélyes hazárdjátékot folytat. Ha óriási szerencséje van, akkor a piaci reakciók nem lesznek túlságosan súlyosak. De aki a tűzzel játszik, az ne lepődjön meg, ha végül megégeti magát.