Bojár Gábor a milliót érő ígéretekről
Az állam feladata a világos szabályokon alapuló jogi és gazdasági környezet megteremtése. Ugyanakkor a startupoknak juttatott százmilliós állami támogatások „elronthatják” ezeket az innovatív vállalkozásokat, mert azok így nem tanulják meg piacaik szabályait. Erről is beszél a 168 Órának Bojár Gábor üzletember, a Graphisoft elnök-vezérigazgatója. FILIUS ÁGNES interjúja.
– Több startup netirodalom is „üzleti angyalként” említi önt. Azokra mondják ezt, akik magánszemélyként professzionális befektetők induló startupoknál. Ön viszont azt mondta: ez nem igaz önre.
– Magánemberként nem támogatok startupokat, az üzleti befektetésekhez ugyanis nem értek. Bár igaz: nemrég egy befektetői csoporthoz cégszinten csatlakoztunk, és a Graphisoft Park területén létrehoztunk egy inkubátorházat. Az akkori információk alapján jó ötletnek tűnt, hogy helyet és mentorációt is adunk induló innovációs vállalkozásoknak. Ám kiderült, nemcsak ez „jár” nekik, hanem akár 100-120 millió forintos állami támogatást is kaphatnak. Az rendben van, hogy az állam segíti az infrastruktúrájuk kibontakozását, de nem hiszem, hogy az állami tőkeinjekció jót tenne a fiatal vállalkozóknak. A mentorálás ugyanakkor jó ötlet. Nyilván anyagi kezdőlökés szükséges a startupokak, de ez akkor igazán hatékony, ha családi, baráti forrásból jön, személyes bizalom és morális nyomás társul a támogatáshoz, hogy a kezdeményezésnek sikerülnie kell. A közeli befektető nem kér üzleti terveket, megvalósíthatósági tanulmányokat, marad a vállalkozó személyes ígérete és a motivációja. Én is így győztem meg annak idején az első befektetőmet, és szerintem ez jó recept ma is.
– De mégis: miért ártana a jelentős állami támogatás?
– Mindenki annak igyekszik megfelelni, akitől a pénzt kapja. Ha ez pályázaton elérhető állami vagy akár EU-s pénz, akkor megtanul jó pályázatokat írni. Ha viszont a vevőktől reméli a pénzt, akkor a potenciális vevőkre fog figyelni, az ő elvárásaiknak igyekszik megfelelni. A fiatal vállalkozóknak meg kell találniuk a kapcsolódásaikat a piaccal már ötletszinten is, mert csak a piaci szereplők reflexióira, visszajelzéseire alakul ki a jól használható termék. Persze később is szükség lesz tőkére, akkor már többre, de a tőkepiacon van elég pénz, sőt túl sok is, ezért lesznek buborékok, amelyek nagyon sokat árthatnak a gazdaságnak. Ahogy 1929-ben a túltermelés, most a tőkefelesleg okozott válságot. Erre még adófizetői pénzt is ráönteni – olaj a tűzre. Nem tudom elég hangosan és elég sokszor elmondani: a társadalomban, főleg válság idején, visszatetszést kelt, ha el lehet osztogatni 50-100 millió forintos támogatásokat jól hangzó ígéretekre.
– És van javaslata arra, hogy ne az „ál-startupok” árasszák el a piacot?
– A piac tisztulásához okos és hatékony versenyszabályzás kell: meg kell akadályozni, hogy a nagyok visszaélhessenek erőfölényükkel. Kiszámítható, stabil jogi környezet is kellene, és egyszerű, nem „célzott" kedvezményekkel agyonpakolt, viszont elviselhető mértékű adózási rendszer, amelyhez nem kell méregdrága adótanácsadókat igénybe venni. Ebből a szempontból tragikusan rossz a helyzetünk. Mindezek ellenére mégis vannak működő, ígéretes startupok.
– Rendszeresen utazik az Egyesült Államokba, jelen van az ottani infokommunikációs iparágban. Pontosan láthatja: mi az alapvető különbség a hazai és az amerikai startup kultúra között?
– A megjelenést és a működést tekintve az amerikai startupok előadókészsége jobb, mint a magyar cégeké. De ami talán sokkal inkább számít: kreativitásban nem vagyunk mögöttük, sőt. A startup- világban a legfontosabb képesség a kudarctűrés, a tanulás a kudarcból, az újrakezdés kompetenciája. Ebben is le vagyunk maradva. Pedig nem az legény, aki adja, hanem, aki állja. Ugyan a bokszra mondják ezt, de még inkább ráillik a vállalkozásokra.
