Beindul az európumpa: mit nyerünk vele?

Régen láthatott a pénzvilág akkora felfordulást, mint amit a svájci jegybank múlt heti döntése okozott, amellyel megszüntette a frank 1,20-as árfolyamkorlátját az euróval szemben. Máig nem teljesen világos, mit vártak ettől a svájciak, a hivatalos nyilatkozatok szerint az egyre terebélyesedő spekulációnak akartak ezzel pofont adni, ami sikerült is: becslések szerint mintegy 200 milliárd eurónyi forró pénz füstölgött el két nap alatt, és számos brókercég jutott csődbe, vált fizetésképtelenné. Főként olyanok, amelyek nagy tételekben bonyolódtak többszörös áttételes árfolyamügyletekbe, bízva a kumulált haszonban, a hirtelen és váratlan kurzusugrás nyomán azonban akár a teljes befektetett tőkét elveszíthették. A kárvallottak között magyar befektetők és alapok is voltak, hazánk hozamvadász fiai a szakmai körök szerint 30-40 milliárd forintot bukhattak szinte pillanatok alatt. Van olyan jó nevű hazai banki alap, amely befektetési értékének ötödének mondhatott búcsút.

A lakáscélú devizahitelesek most áldhatják a szerencséjüket, hogy a Fidesz-kormány négy év halogatás után végre éppen januártól forintosította a kölcsönöket, pont az utolsó pillanatban: ha esetleg mostani aktuális átváltási árfolyamot szabott volna meg, negyedével emelkedett volna a mintegy 3300 milliárd forintos tartozástömeg. Nem járnak viszont jól az egyéb frankhitelesek, köztük a gépjárműt vásárlók, mert ők kimaradtak a forintosításból. Igaz, itt sokkal kisebb összegekről beszélhetünk: az MNB adatai szerint mintegy 250 ezer szerződés 400 milliárd forintjáról, ebből 160 ezer autóhiteles nagyjából 300 milliárddal érintett.

Orbánék máris bejelentették, hogy a kormány nem avatkozik be, intézzék el a dolgot egymás között a bankok és az adósok. Ebben igazuk van abból a szempontból, hogy nem lenne könnyű az alapvetéseken visszamenőleg változtatni, és a fogyasztási jellegű szerződésekre is kiterjeszteni a forintosítást. Az más kérdés, hogy az MNB saját hivatalos adatai szerint 136 milliárd forintot nyert azzal, hogy a bankoknak biztosított csaknem 9 milliárd eurós devizaösszegen hatalmas árfolyamnyeresége volt: ezt a különböző unortodox alapok létrehozása és furcsa ingatlanvásárlások helyett a nehéz helyzetbe került hitelesek segítésére is fordíthatná, az még a törvényekkel is összhangban lenne.

Egyelőre korai pontosan kiszámítani, mennyivel növekszik a frankban ragadt adósok törlesztője, meg kell várnunk a banki elszámolásokat és a frank árfolyamának alakulását. Az a nagy többségnél persze illúzió, amit az NGM illetékes megmondója állít, miszerint nemigen fog változni az összeg, az átlagos kezdeti növekedés szakértői becslések szerint 15 százalék körül lehet, és persze a forint teljesítményétől függően állandóan változik majd. Némi vigaszt jelenthet, hogy a hitelezők érdekeltek az adós fizetőképességében, és minden bizonnyal nyitottak lesznek némi könnyítésre.

A svájci frankos sokknál nagyságrenddel fontosabb fejlemény, hogy az Európai Központi Bank a héten jelenti be, milyen monetáris lazítással igyekszik élénkíteni az uniós gazdaságot. Az intézkedés már nem halogatható tovább, az elmúlt napok pénzpiaci viharai, valamint a nem túl biztató eurózónás gazdasági adatok, köztük a decemberre öt év után ismét megjelent defláció sürgőssé tették a beavatkozást. Méghozzá nem látszatlépésekre, hanem jelentős horderejű csomagra van szükség, hogy tényleges hatásban lehessen reménykedni. Az eddig kiszivárgottak szerint az EKB várhatóan legalább 800 milliárd eurónyi kötvényvásárlási programot hirdetve pumpál pénzt az uniós gazdaságba, nem mindegy persze, hogy melyik ország mennyivel részesülhet ebből, ahogy az sem, hogy a vállalati és állampapírok aránya mennyi lesz. A háttérben hosszú ideje hatalmas viták folytak erről, a németek például sokáig ellenezték az egészet.

Az alapvető cél a gazdasági élénkítés, kérdés, hogy ezen belül konkrét részcélokat hogyan fogalmaznak meg. Az is lehetséges forgatókönyv, hogy az amerikai példát követve nyitott programot hirdetnek, és addig folytatják, amíg bizonyos eredmények nem jelentkeznek. A tengerentúlon a felpörgő gazdaság miatt tavaly le tudtak állni a pénzpumpával, most már a szigorítás van napirenden, és az idén megkezdődik a kamatemelés, nem mindegy persze, milyen ütemben és mikor.

Az EKB pénzpumpája ránk is hatással lehet, egyrészt a megnövekvő likvidpénz-mennyiség nyomán, másrészt pedig ha tényleg sikeres lesz az élénkítés, az a magyar exportot is húzni fogja. Ha több pénz áramlik a piacokra, növekedhet a kockázatvállalási kedv, és ez kedvező a feltörekvő térségeknek, így nekünk is: olcsóbb finanszírozáshoz juthatunk, és a forintra nehezedő nyomás is enyhülhet. Ennek főként akkor van esélye, ha a FED minél később kezd bele a kamatemelésekbe, amelyeknek számunkra negatív befektetési következményei lehetnek. A fő kérdés persze az, mennyire tudja ösztönözni az EKB-s pénzpumpa az euróövezet teljesítményét, ha ténylegesen, az nekünk is jó. Kis szerencsével tehát a hanyatló Nyugat ismét javíthat a magyar makroadatokon.