Bátorságból jeles
Fásult pedagógusok, csalódott, jogkörüktől megfosztott intézményvezetők, forráshiány miatt megszűnő fakultációk és állástalan tanárok. Várható következményei ezek a Fidesz és a KDNP oktatáspolitikájának, az iskolák államosításának. A budai Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai az oktatási államtitkárnak címzett nyílt levelükben tiltakoztak az intézkedések ellen. Az interneten is aláírható petíciójukhoz több szakmai szervezet és főleg vidéki iskolák is csatlakoztak. Közben az államosított intézmények központi gondnoksága, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ körlevélben tiltotta meg a tanároknak, hogy nyilatkozzanak a sajtónak. A „Szilágyiban” azonban most sem hallgatnak. HERSKOVITS ESZTER írása.
Kicsöngettek. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban diákos a hangzavar. Mint a szünetekben vagy az utolsó óra után szinte mindig. Néhány napja viszont elhallgattak a tanulók: az aulában csöndes ülősztrájkkal tiltakoztak a kormány felsőoktatási keretszámai ellen. Hasonlóan a pécsi Leőwey Klára Gimnázium és a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium diákjaihoz. Jelesre vizsgáztak bátorságból, ahogyan a „Szilágyi” tanárai is civil kurázsiból és szakmai kiállásból. Nyílt levelet fogalmaztak az oktatási államtitkárságnak. A petíciót negyvenkilencen írták alá a tantestületből, csupán néhányan nem, akik akkor éppen hiányoztak. Egyébként ők is szignózták volna a közös tiltakozást. Nincsenek tehát „renitensek” a tanárok között. Vannak viszont baloldaliak, liberálisok meg Fidesz-szavazók is. De a „Szilágyiban” ezt pusztán világnézeti sokszínűségnek tartják, nem a megosztás rendező elvének. Itt a szakmaszeretet erősebb az ideológiáknál.
Péterffy Mátyás igazgatóhelyettes meséli:
– Ültünk egy tantestületi ülésen, az államosítás volt a téma. És akkor az egyik kollégám megszólalt: muszáj ezt nekünk tűrni?
– Nem volt vita, hogy megírjuk-e a nyílt levelet – veszi át a szót Keserű Zsolt, aki médiaismereteket és vizuális kommunikációt tanít a gimnáziumban. – Először nyersebben és élesebben fogalmaztunk, aztán finomítottunk, hogy mindenki vállalhatónak találja a levelet.
Egyebek mellett azt írták: „A helyzet irracionális. A pedagógusok – politikai szimpátiától és világnézeti hovatartozástól függetlenül – aggódva, kirekesztettként szemlélik az erőltetett iramú, homályos tartalmú és célú átalakítást. (...) Tiltakozunk a tanárok, diákok, szülők bizonytalanságban tartása, a napi improvizációk ellen. Tiltakozunk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a kormányzat az érintettek bevonása, a velük való tényleges egyeztetések és tárgyalások nélkül, előkészítetlenül, még saját szakértőinek véleményét is figyelmen kívül hagyva forgatja fel az iskolák életét. Tiltakozunk a valós helyzetet elleplező, megszépítő vagy félremagyarázó, a közvélemény félrevezetését szolgáló kormányzati kommunikáció ellen.”
Nyílt petíciójuk nyilvánosságot kapott a sajtóban is. Éppen azokban a napokban tiltotta meg körlevélben az államosítás „főgondnoka”, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK), hogy a tanintézményekből bárki is közvetlenül nyilatkozzon a médiának. Mondják a „Szilágyi” tanárai, hozzájuk nem jutott el az intés. Ha tudnak róla, mégis inkább a keményebb hangot választják levelük megírásakor.
– A tiltás jogilag is nonszensz – vélekedik az angolt és magyart tanító Ongjerth Dávid.
Szülei jogászok. Szerintük a tanárok véleménye nem üzleti titok, nem sért üzleti érdeket, ezért nem is lehet megtiltani, hogy beszéljenek. A tanárok megnyilatkozása közérdek.
Mindenesetre Hoffmann Rózsa államtitkár reagált a tiltakozásra: kérte a tanárokat, postázzák neki kérdéseiket, szívesen válaszol. Elküldték, a tantestület pedig a válaszok alapján dönt a következő lépésről.
– Sokan kérdezik, nem tartunk-e az ellenállás következményeitől. Nos, ebben a szövevényes rendszerben az ember már azt sem tudja, kitől kellene félnie – mondja Keserű Zsolt.
– A KIK egyik délután e-mailt küldött, hogy reggelre kérik a fizetési elszámolásokat. Azt írták: ha nem teljesítjük a feladatot másnapra, a tanárok nem kapják meg időben a munkabérüket. Csakhogy éppen az államosítás miatt megszűnt a gazdasági osztályunk: közülünk pedig senki nem ért a bérszámfejtéshez. Ráadásul az új rendszerben ez is a KIK dolga! Amúgy minden héten jönnek ilyen levelek – jegyzi meg Péterffy Mátyás.
Az igazgatóhelyettes aztán a pedagógusszakma kérdéseit sorolja. Miért nem tesztelték a rendszert ilyen horderejű átalakítás előtt? Miért a tanév közepére időzítették a káoszt? Miért az érettségik és a felvételik előtt? Miért nem egyeztettek a pedagógusokkal? Milyen pályázati szisztéma alapján választják ki a tankerületi igazgatókat, és milyen szakmai követelmények szerint? Mikorra lesz kész az intézmények költségvetése? Miért nem fejeződött még be a tankönyvek akkreditálása? Tavaly ilyenkor már megrendelték a következő évi könyveket a tantestületek.
– Egyáltalán: miért kellett kiskorúsítani az igazgatókat? Minden fontos döntést kiszerveztek alóluk, beleértve a gazdasági és a személyzeti kérdéseket is. Ha a kormány szerint az ország összes iskolájának vezetője hibázott, akkor terítse a kártyáit: melyik intézményben mit rontottak el, hogy ezért mindenkit a sarokba állítanak? – fakad ki Péterffy Mátyás.
Egyébként a több ezer oldalas törvény szerint a drasztikus ad hoc változtatás célja „a nemzet felemelkedése és az értékalapú oktatás megteremtése”. A Szilágyi tanárai kikérik maguknak még a feltételezést is, hogy nem "értékalapon” tanítottak eddig.
Hallották ők is Hoffmann Rózsa legújabb javaslatát: ha elfogy a kréta, vegyen a tanár. Cinikus mondat. Az iskolákban már mindennapos, hogy a tanárok veszik a hiányzó eszközöket.
– Fénymásolópapírunk azért van, mert a szülők hoztak – említi Ongjerth Dávid. – Csakhogy az államosítással még az egyszerűbb problémák is bonyolódnak.
Példát is mond az angoltanár. Legutóbb kiesett az egyik osztályterem ajtaja. Korábban ilyenkor jelezték a problémát a fenntartónak, másnap megjelent a karbantartó, és megoldotta a dolgot. Most írásban kellett segítséget kérniük. Pár nap múlva jöttek is néhányan, fényképeket készítettek a helyszínről. Aztán elmentek. Majd visszatértek. Egy hét elteltével végre újra lett ajtaja a tanteremnek.
– Egy iskolában mindig elromlik, eltörik valami. Lassan már a székeket is otthonról kell majd hoznunk? – tárja szét a karját Ongjerth tanár úr.
Azért tiltakoztak nyílt levélben, hogy mindez ne így legyen.
– A magyar közoktatás tízmillió magyar ügye. Szerintem csak teljes sztrájkkal érhetjük el szakmai céljainkat – fejti ki Keserű tanár úr.
Péterffy Mátyás szerint bár naivitás abban reménykedni, hogy a kormány beismeri a tévedéseit, és visszakozik, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy bizonyos elhibázott rendelkezéseket a „színfalak mögött” korrigálnak majd.
Különben ők is tudnak olyan iskoláról, ahol az egzisztenciális félelem legyűri a szakmai aggályokat. Ezek az intézmények nem mernek csatlakozni a Szilágyi Erzsébet Gimnázium petíciójához. De előbb-utóbb minden tanár és szülő tapasztalni fogja: fenntarthatatlan a rendszer.
Keretes 1.:
A Szilágyi Erszébet Gimnázium kezdeményezéséhezcsatlakozott a Kölcsey Ferenc Gimnázium (Budapest), a Szent László Gimnázium (Budapest), az Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (Budaörs), a Batthyány Kázmér Gimnázium (Szigetszentmiklós), a Vak Bottyán Gimnázium (Paks), a Vörösmarty Mihály Gimnázium (Budapest), a Zrínyi Miklós Gimnázium (Budapest), a Magyartanárok Egyesülete, a Történelemtanárok Egylete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.
Keretes 2.:
Múlt héten konfliktusba került a két nagy érdekvédelmi szervezet. A Pedagógusok Szakszervezete megállapodást kötött a kormánnyal, míg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete saját sztrájkbizottságot alakított. Ezután a Szent László Gimnázium szakszervezete átlépett a PSZ-ből a sztrájkot támogató PDSZ-be.
