Bánkon jártam
Kellemes meglepetés volt, hogy a tó körül táblák tájékoztatják a látogatókat a település múltjáról, lakosairól, a népviseletről, az ételekről s a természeti környezet érdekességeiről.
Külön öröm számomra, hogy az Akikre büszkék vagyunk című táblán a pedagógus Leveleki Eszter is szerepel, akinél sokan nyaraltunk az 1940–70-es években, s magam is nála töltöttem tizenhárom nyarat.
Tetszett a „Tekerj a tóra” fesztivál sokszínűsége és dekorációi – bár a táborból éjszaka is áradó hangos zene miatt nemigen lehetett aludni. Tetszett, hogy az augusztus 20-i ünnepségen ma is sokan népviseletben jelentek meg, s remek volt a tűzijáték is.
Az is tetszett, hogy a falu nyugati végén újabb látogatóközpont létesült. Mellette Ökoland elnevezéssel kemping épül. A turisztikai irodát a Rétság Nyugat-Nógrád Megyei Turisztikai Desztináció Menedzsment Nonprofit Kft. nevű cég jegyzi. No, ez már nem tetszett. A desztináció szót nem is értettem, nekem az angol destiny (végzet) ugrott be, de nyilván nem erről van szó. Végül kiderítettem, hogy ez rendeltetési helyet, elhelyezést, úti célt vagy valami hasonlót jelenthet. Tudjuk, az idegen szavak azért jók, mert kevesen értik őket, s így bármire alkalmazhatók. Minden szervnek van menedzsmentje, s kit érdekel, hogy profitra vagy anélkül dolgoznak-e? A kilencszavas vállalatnév önmagában képtelenség, egy a közönséget kiszolgáló intézményt nem kellene ilyen bonyolultan elnevezni.
Bánkon új szállodaszárny épült, amely megnövelte a közúti forgalmat. Úgy érzem, ideje lenne a főutca tó menti szakaszán járdát kialakítani, mivel a gyalogosok az úttesten közlekednek.
Fábri Ferenc
E-mail
