Az opponens mondjon le!

Még csak kiszivárogtatás, de úgy tűnik, megvan a Schmitt Pál-féle plágiumügy egyetlen felelőse, az opponens, akinek fel kellett volna hívnia a szerző figyelmét arra, hogy a disszertációban felhasznált források megjelölése szakszerűtlen. Mivel ez nem történt meg, Schmitt Pál nem felelős a történtekért, – egészen kis – doktor maradhat a továbbiakban is.

A bolseviki rendszerre hajazó NER világában természetesen nagyobb súlya van egy, a hivatalos döntésbejelentést egy nappal megelőző Magyar Nemzet-információnak, mint egy tematizált Szabad Nép-félórának az ötvenes évek valamelyik hazai hadiüzemében. Ha a párt lapja azt írja, hogy „az 1992-ben hatályos jogszabályoknak és az egyetemi szabályzatnak megfelelt Schmitt Pál dolgozata, ezért nem indokolt a doktori cím elvétele" - akkor mondhat-e mást holnap az egyelőre ismeretlen szaktekintélyekből álló zsűri?

Nagy dilemma ez. Érinti a személyes felelősséget, a szakmai tekintélyt, de az egzisztenciát is.

Dearohadtéletbe! Az opponensnek tényleg kutya kötelessége lett volna jelezni a szerzőnek, hogy ha a szabályok nem is tiltják így „exlibris verbis", legalábbis illetlen dolog lopott anyagból összerakni a disszertáció 90 százalékát. Opponálunk, opponálunk, a felelősséget meg nem vállaljuk?

Soha nem tudjuk meg, mit tett volna Schmitt Pál, ha már az első opponensi vélemény szembesíti őt azzal, hogy a lopott holmira legalább címkét legyen szíves varrni a doktorjelölt úrelvtársnak. Könnyen lehet, hogy fejéhez kapott volna: Jaj, hát én ezt nem is így akartam, hadd kapjam vissza kicsít, átigazítom a dolgot. Ha ez megtörtént volna (és ugye ez minden kétséget kizáróan csak az opponens lelkiismeretes munkáján, pontosabban lelkiismeretlen munkáján múlott), akkor ma nem övezné szégyen Magyarország köztársasági elnökét, nem lenne köznevetség tárgya és nem kellene Thaiföldre menekülnie a plágiumesetet vizsgáló bizottság színre lépésének idejére.

Igen, ez így teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Schmitt Pál mostantól teljes értékű doktor, lehet leszállni róla, sőt! Ő az igazi doktor, mert az ő dolgozata már átment az immár 20 évvel későbbi szempontokat is alkalmazó szűrőn! De mi van a többi sok-sok doktorbácsival?! Az ő szellemi munkájuk hitelessége bizony erősen megkérdőjelezhető. És ez elég nagy szégyen mindannyiunk számára, akik itt élünk, ebben a szellemi óriásairól elhíresült kis országban.