Az eltűnt idő nyomában

Kilenc évet leülni is sok, hát még átsétálni. Az utolsó lehetséges pillanatban jelent meg ez a nosztalgikus könyv, majd egy évtized sétafikáinak terméke, hiszen utódaink a Google Street View-ját fogják rutinszerűen használni, ha – mondjuk – kedvük szottyan szétnézni a Bajnok utcában. Vagy máshol.

Nem magányos séták során születtek ezek az irodalmi úti jelentések, hiszen a szerző mindig gondoskodik társaságról: az olvasó (interaktív, így szokták ezt manapság mondani) jelenlétéről. Megszólít („nem tudom, maguk hogy vannak vele...”), kiszól (és be-), kommentál („csak annyit mondanék...”), így teremtődik meg a társasutazás az időben. („Saját nyomunkban járunk.”)

Ám közben minden megváltozott. Utcáinkon, tereinken „dinamikus fejlődés és dinamikus hanyatlás keveredik dinamikus helyben topogással”. Nincs már EMKE, nincs Mézes Mackó. Helyettük: látványpékség, látványhentes, látványzöldséges. Bizony, oda vannak a hatvanas évek: amikor „felfújható gumimatracon lángosoztak, és egyidejűleg a pancsoló kislányt hallgatták” élvezkedő eleink.

Mert a mérce: a gyerekkor, a maga termékeny emlékeivel. S mivel egységes a hangulat, néha a jelen is csendben feloldódó múltnak látszik. (Afféle Szindbád-effektusként.) Hol a régi Pest? „Mi lett belőle s – ezzel szoros összefüggésben – belőlünk.” („Az idő múlása nem mindig haladás.” Hajjaj!)

Szerző azonban nem adja fel. Játékokkal vigasztalódik, mint az a hajdani gyerek. Szójátékokkal ezúttal. Például: „Sasadra süt a nap.” Vagy (egy sírkerti séta során): „Temetőben persze óvatosan illik csak visszajárásról beszélni, mert még túlságosan szellemesnek találnák a mondatot. Hú, mennyi csavar fért be ide...”

Szerző sokszor udvariasan ad fölényes előnyt az olvasónak, amikor efféle önironikus bizonytalanságokat tálal szívbeteg lektorai elé: „[Valami] két részre oszlik, mint a szívkamra – vagy az négy?” Előny az olvasónál. Viszont pontosan tudja Szerzőnk, hogy melyik a város egyik legelőkelőbb mészárszéke, hol található az Andalgó utca (a Kopaszi-gátnál). Stb. hosszan.

Irigyeljük.

(Jolsvai András: Visszajáró. Pest-budai andalgások. Fekete Sas Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor