Az egyik zseb és a másik

„1956 önkormányzattól mindösszesen 612 milliárd forint adósságot vesz át a polgári nemzeti kormány” – ezzel a hírrel robbantott Orbán Viktor október 27-én az Önkormányzatok az adósság csapdájában című budapesti konferencián.

Bár sejteni lehetett, hogy a – Kósa Lajos szavaival élve – „tömeges csőd előtt álló önkormányzatokat” ki kell húzni a gödörből, az összeg és az időzítés is meglepő. A tanácskozás után azt találgatta a sajtó, honnan vesz 612 milliárdot a korábban gyors egymásutánban három, egyenként is több száz milliárdos megszorító csomagot bejelentő kormány.

Beszédében Orbán orientálta a tamáskodókat: „Nyilván ezek a döntések sem fognak tetszeni azoknak, akik egyébként abban voltak érdekeltek, hogy önöktől továbbra is szedjék a sápot. És akik továbbgondolják, mit kezd majd az állam az adóssággal, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan.”

Értsd: a bankok ebből nem jönnek ki jól.

Az orbáni kommunikációs és gazdasági stratégia egyik súlypontja a kormány és a pénzintézetek közötti háború, amelyben a jó kabinet védi a polgárokat a mohó bankok túlkapásaitól és az árfolyam-ingadozás okozta veszteségtől. A pénzintézetek ennek megfelelően a nyakukba kapták a bankadót, a tranzakciós adót, majd „az adósságcsökkentés és a devizahitelesek kisegítése” után most úgy tűnik, az önkormányzatok „megmentését” is ők finanszírozzák.
De mi értelme a köz egyik zsebéből (önkormányzatok) a másikba (állam) tenni az adósságleveleket?

Hát az, vélik Matolcsyék, hogy a bankokkal szemben más tárgyalási pozícióban vannak az elszegényedett, fizetésképtelen kistelepülések, mint az összes mínuszt egy kézbe gyűjtő állam. Diszkont, ez a jelszó. Ami magyarra fordítva azt jelenti: engedjenek amúgy jogos követelésükből a bankok, ha már a szakadt adósoktól egy elvileg biztosan fizető kuncsafthoz kerültek a kintlévőségeik. „A semmihez képest még így is jól járnak” – hogy ismét Kósát idézzük.

A tervet az egyik legeladósodottabb önkormányzat polgármestere, Lázár János próbálta ki hónapokkal korábban. A jelenleg már a miniszterelnökséget vezető államtitkár arra szólította fel a Hódmezővásárhelynek hitelező Erste Bankot: engedje el a város által felvett devizakötvények árfolyamveszteségéből adódó vaskos pluszterhet. Bár ilyesmi az eredeti hitelszerződésben nem szerepelt, és egy sima ügyfelet bizonyára kiröhögnek, ha hasonló ötlettel áll elő, a bank – miután Lázár törvénymódosítással fenyegetőzött – engedett.

Hamarosan nagyban is beindult a biznisz: immár 1956 önkormányzat adóssága a tét, hat, látszólag tehetetlen nagybankkal szemben.

A parti első lépéseként távozott posztjáról a Magyar Bankszövetség elnöke.

„Patai Mihály úr nem az önkormányzatok adósságproblémáinak kezelése miatt mondott le elnöki tisztségéről. Lemondásának oka az volt, hogy a parlament elfogadta a pénzügyi tranzakciós adóra, valamint a speciális banki különadóra vonatkozó kormányzati javaslatokat, megsértve a kormány és a bankszövetség között decemberben aláírt megoldás érdemi pontjait” – írta megkeresésünkre Kovács Levente, a bankszövetség főtitkára. És még az is lehet, hogy nem téved.

Mindenesetre beszédes, hogy a pénzintézetek vezetői, bár cégzsebre megy a játék, némaságba burkolóznak.
Kérdéseinkkel három érintettet is megkerestünk.

„Sajnos változatlanul úgy látjuk, hogy a reális helyzetértékeléshez még mindig fontos részletek hiányoznak, így felelős és érdemi válaszokkal továbbra sem tudunk a rendelkezésére állni, spekulálni pedig nem szeretnénk. Megértését köszönjük” – szól az Unicredit válasza.

„Köszönjük a megkeresését, nem kívánjuk kommentálni a kérdést” – ez a CIB Bank üzenete az olvasóknak.
„A folyamatban lévő egyeztetések miatt egyelőre nem kívánnak szerepelni a kollégák” – így a Raiffeisen.

Ehhez képest a minap Herbert Stepic, a magyar Raiffeisen Bank igazgatósági elnöke és a Raiffeisen International vezérigazgatója egy interjúban arra figyelmeztette a magyar kormányt: ha továbbra is önkiszolgáló boltoknak tekinti a bankokat, „átgondolják” itteni tevékenységüket.

Úgy tetszik, Orbán vette az adást. Néhány nap múlva a Der Standard című osztrák lap arról írt, hogy mivel a bankadót a korábbi ígérettel szemben nem felezi le 2013-ban a törvényhozás, a kormány az önkormányzati adósságok részbeni visszafizetésével szeretné kiengesztelni a pénzintézeteket. A lap azt idézi Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövettől, hogy a kormány még idén lenullázza az ötezer lakosúnál kisebb települések adósságát, s ezt a „bankokkal szembeni jó szándék” megnyilvánulásaként kell értékelni.

A Belügyminisztérium sajtóosztályától úgy tudjuk: már a lebonyolítás részleteiről tárgyalnak a bankokkal. A teljes kötelezettség előtörlesztését tervezik, méghozzá egyszeri, vissza nem térítendő önkormányzati támogatás formájában.

Az önkormányzatok évek alatt süllyedtek egyre mélyebbre az adósságban. Míg 2002-ben 250 milliárddal tartoztak, 2010-re ez az összeg 1250 milliárdra ugrott a folyamatos forráskivonás és a gyarapodó pluszfeladatok miatt. Botka László, Szeged szocialista polgármestere a közelmúltban azt állította: a kormány 2013 januárjától háromszázmilliárd forintnyi feladatot vesz el a helyhatóságoktól, ám közben négyszázmilliárddal csökkenti az önkormányzatok támogatását. Vagyis a szaldó évi mínusz százmilliárd.

A Belügyminisztérium azt írta nekünk, hogy az adósságállomány növekedéséért főleg az önkormányzati kötelező feladatok okolhatók. Valamint: „A helyzetet súlyosbította a 2008–2009 években már teljes súlyával jelentkező világgazdasági válság, amivel együtt járt az önkormányzatok bevételeinek csökkenése. A szektor tartalékai semmivé foszlottak, kötelezettségállományuk törlesztési feltételei a kedvezőtlen árfolyamváltozások miatt súlyosbodtak.”

Megtudtuk azt is: a költségvetési törvényjavaslat alapján az önkormányzatok feladataihoz 2013-ban a központi költségvetés 671,1 milliárd forinttal járul hozzá, ami a 2012-es 1041 milliárd támogatás 64 százaléka. „Ennek oka nem támogatáselvonás, hanem az önkormányzati feladatellátási rendszer átalakítása. Ennek keretében ugyanis egyes, korábban az önkormányzatok által ellátott feladatok állami feladattá válnak.”

Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke úgy látja, a bejelentett adósságátvállalás ugyan levegőhöz juttatja a településeket, ám „nem történik más, mint a több kormány alatt elvett pénz részbeni visszapótlása”. Megjegyzi ugyanis: a Tállai András államtitkár által jegyzett számítás szerint 2002–2010 között összesen ezermilliárd forintot húzott ki az állam a helyhatóságok zsebéből. Az elvonás pedig az elmúlt két évben is csaknem százmilliárddal nőtt.

– Ebből ad most vissza 612 milliárdot az aktuális kormány. Persze ez is nagy dolog, de ne higgyük, hogy ajándékot kapunk.

Botka szigorúbb, szerinte a Fidesz felszámolja az önkormányzatiságot, hisz elveszi a települések intézményeit és bevételeiknek jelentős részét, amivel „visszamegyünk a tanácsrendszerbe”.

„Ha képviselő-polgármester úr elolvassa az alaptörvényt és az új önkormányzati törvényt, maga is rájöhet arra, hogy butaságokat beszél, amikor ilyen kijelentéseket tesz” – ez a BM reagálása.

Gémesi annyit azért elismer, hogy „az államosításokkal csorbul az önkormányzatiság”.

– Ráadásul az önkormányzatok önálló hitelfelvételét gyakorlatilag kizáró stabilitási törvény korlátozza az autonómiát. Aztán egyszer csak rájönnek, hogy drágábban tudják elvégezni az elvitt feladatokat. Érthetetlen lépés az is, hogy a jól működő okmányirodák helyett most járási hivatalokat építenek, amelyeknek az élére politikai vezetőket neveznek ki.

Az állam differenciál az adósságátvállalásban: az ötezer lakosúnál kisebbek a teljes mínuszuktól megszabadulnak – ez az országos adósságállomány nyolc százaléka, és ezerhétszáz településből 1673-at érint. Összege 97,3 milliárd forint, 23,2 milliárd működési, 74,1 milliárd pedig fejlesztési célú adósság.

Az ötezer fő feletti önkormányzatok esetében negyven és hetven százalék közötti a konszolidáció – a gazdagabbak, a magas „adóerő-képességgel” rendelkezők kevesebbet, a szegényebbek többet kapnak.

Hogy ki, miért és hogyan adósodott el, most nem szempont, miként nem lényeg az sem, hogy szökőkútra vagy iskolai étkeztetésre, idősellátásra vagy sportcsarnokra ment el a pénz.
Az adósságrendezés fontosságát nem Orbán Viktor ismerte fel először, hiszen Gémesiék másfél éve egyeztetnek erről a bankszövetséggel.

– Közben természetesen nyitottak vagyunk a kormánnyal való tárgyalásokra is, de a megegyezésig még valószínűleg hosszú az út – jegyzi meg Kovács Levente főtitkár.
Az kissé nehezíti az alkut, hogy a hatalom folyamatosan ellenségként beszél a pénzintézetekről.

Zdeborsky György, a CIB Bank egykori vezetője szerint a bankok a 2008-as válság kirobbanása előtt valóban sokat hiteleztek, és jól kerestek, ám a profit jelentős részét beruházások formájában visszaforgatták Magyarországon. Ráadásul az önkormányzatokat eleve „állami intézményként” kezelték, s magától értetődőnek vették, hogy az állam felelősséget vállal értük. Ennek tulajdonítható, hogy különösebben nem vizsgálták az egyes helyhatóságok hitelképességét.

– A kormány mára az egyeztetés nélküli, gyűlölködően bankellenes politikájával elérte, hogy a pénzintézetek nem nyújtanak hitelt. Így mérséklődik a beruházások száma, s csökken a növekedés.

Zdeborsky emlékeztet rá: miközben ma a kormány kedvelt üzenete, hogy a bankok a felelősek a lakossági és az önkormányzati devizahitelekért, Orbán 2008-ban, ellenzékből még devizakötvény-kibocsátásra biztatta az állami megszorítások miatt forráshiányos önkormányzatok fideszes vezetőit.

A belügyi sajtó ma máshová teszi a hangsúlyt: „Annak idején a szocialista kormányok durva forráskivonása miatt a települések túléléséhez szükség volt ilyen lépésekre. Orbán Viktor miniszterelnök úr azonban nem feledkezett meg az önkormányzatok nehéz helyzetéről, hiszen a konszolidáció a települések jelenének-jövőjének és ezzel az ott élők mindennapjainak a segítését szolgálja. Az új finanszírozási rendszer és a szigorodó jogszabályi háttér pedig megakadályozza majd az újabb eladósodást.”

Gémesi azt kéri tőlünk: az önkormányzatokra lehetőleg ne használjuk a „felelőtlenül gazdálkodott” kifejezést.

– Tartalék híján olykor kizárólag a gyors hitelfelvétel maradt. Más kérdés, hogy tényleg volt jó pár meggondolatlan hitelfelvétel. Ezért viszont felelős az a bank is, amelyik például visszafizetési garancia nélkül adott milliárdos tételt egy ezerfős településnek.

Kovács Leventének viszont meggyőződése, hogy a bankok rendre körültekintően és a jogszabályi feltételeket maximálisan figyelembe véve jártak el.

– Szinte valamennyi nagyobb önkormányzat az általa megbízott szakértők bevonásával dolgozta ki hitelkérelmét. Sőt jó pár kisebb település is élt ilyen lehetőséggel. Így a bankok joggal feltételezhették, hogy átgondolt, szakmailag megalapozott döntések születtek. Ráadásul a devizaalapú hitelek hosszú időn keresztül árfolyamnyereséget hoztak az adós számára. A bankok bírálata helyett tanulságosabb lenne, ha a hitelek felhasználását és az önkormányzati gazdálkodást vizsgálná a kormány.

Még akkor is, ha az a hajó már elment.