Az egészség forradalma

Bármilyen furcsa: a Nyugat krónikusan elhízott polgárai súlyosan alultápláltak. A tudósok „B típusú” éhezésnek nevezik, ha valaki kalóriadús, ám nagyon alacsony tápértékű ételeket fogyaszt. Az ilyen ember voltaképpen azért eszik kórosan sokat, mert adalékanyagokkal, ízfokozókkal, mesterséges színezőkkel, vegyszermaradékokkal nem képes jóllakni.

Szakértők állítják: a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben az élelmiszerek ásványianyag- és vitamintartalma drasztikusan csökkent. Az elmúlt negyven évben a búza nyomelemeinek 50 százaléka elveszett, a kukorica tápértéke 81 százalékkal romlott.

Az Élelmezésügyi Világszervezet (FAO) felmérései szerint a világ termőföldjeinek 70 százaléka „degenerált”: a szikesedés, túlhasználat, talajerózió miatt egyre terméketlenebb. Tönkreteszi a földet az úgynevezett monokultúrás gazdálkodás is: ha több ezer hektárnyi területeken hosszú ideig csak egyféle növényt termesztenek. Az ilyen földben ráadásul elszaporodnak a termést veszélyeztető baktériumok, gombák, bogarak. Márpedig ellenük csak nagy hatású vegyszerekkel lehet védekezni. S bár a szabályok előírják, hogy kizárólag a kemikáliák lebomlása után szabad a zöldségeket, gyümölcsöket forgalomba hozni, azokban még így is lehetnek vegyszermaradványok.

– Tavaly egy uniós vizsgálat során egyes almákban negyvenkét különféle vegyszer nyomait mutatták ki. Amikor annak idején engedélyezték e permetezőszereket, azt hitték, nem ártalmasak. A vizsgálati technika fejlődésével vált bizonyíthatóvá, hogy mégis károsak az egészségre.

A hatszáz különféle permetféléből eddig már négyszázat betiltottak – említi Roszík Péter, a hazai biotermékeket ellenőrző Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Az ipari tenyésztés az állati eredetű termékek minőségét sem kímélte. Noha a mesterséges tápok hatására a tehenek kétszer-háromszor jobban tejelnek, a tej életfontosságú alkotórészeinek 80-90 százaléka eltűnt. Vagy: hogy a csirkéket mielőbb levághassák és feldolgozhassák, olyan szintetikus tápszerekkel etetik őket, amelyektől a gyarapodásuk háromszor gyorsabb.

– Csakhogy a nagyiparilag nevelt szárnyasok húsa nagyrészt csupán víz. Ha még jobban „felpumpálnák” őket, egyszerűen „szétfolynának” a sütőben – mondja Czeller Gábor biotermelő, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke.

Nem mellesleg: orvosilag igazolt, hogy az „E-összetevőjű”, a mesterséges állagjavítókkal manipulált, színezett és szagosított élelmek fokozhatják a rák kialakulásának veszélyét, de cukorbajt, hormonzavart, idegrendszeri problémákat is okozhatnak.

Az elrettentő tények a szakembereket új módszerek kidolgozására késztették az agráriumban.

A biotermelés részben „retromozgalom”: újra alkalmazza a régebbi gazdálkodási formákat, ismereteket, amelyeket a nagyipari mezőgazdaság elsöpört. Másfelől a bioeljárás hipermodern: például környezetkímélő precíziós gépeket is használnak. A konvencionális termeléstől annyira eltér az öko-bio-gazdálkodás, hogy alapelveit az EU 1991-ben külön jogszabályokba foglalta. Így csak az juthat termelői engedélyhez, aki a több száz előírást betartja.

A biofarmon nevelt állatok csakis természetes takarmányt kaphatnak. Mesterséges „kiegészítőket”, hormonokat, antibiotikumokat nem. Védik az állatok életminőségét is: meghatározzák, hogy adott területen hány marhát, csirkét szabad tartani. Biogazdálkodást előnyösebb kisebb területen végezni. A földet – állagóvás miatt – vetésforgóban kell művelni. Természetes permeteken kívül mást nem használhat a biogazda, ahogy szintetikus, génkezelt állagjavítókat, műtrágyákat sem.

Nyugat-Európában az elmúlt években 10-30 százalékkal nőtt a biotermékek fogyasztása: 1985-ig csupán ötezer ökogazdaság volt az unióban, számuk 2007-ig 180 ezerrel nőtt.

A megművelt bioterület 125 ezer hektárról 6,8 millió hektárra emelkedett.

(A világon Lichtensteinben a legnagyobb, 29 százalék a bioföldek aránya. Az élmezőnybe tartoznak még az osztrákok, a svájciak, az olaszok, az észtek, a görögök, a portugálok, a svédek és a lettek.)

Magyarországon a termőterületeknek jelenleg 2 százalékán folyik ökogazdálkodás, holott a Kárpát-medence kitűnő természeti adottságai miatt ez az arány akár a húsz százalékot is elérhetné. Ezzel a világ egyik vezető „bioállamává” válhatnánk, ami üzletnek sem volna rossz. Óriási az érdeklődés az európai biotermékek iránt, az egyik legnagyobb felvevőpiac Kína.

Csakhogy míg máshol egyre többen foglalkoznak biotermeléssel, nálunk sokan ráfizettek, s feladták a vállalkozásukat. Czeller Gábor ennek okait leginkább a rossz finanszírozási rendszerrel magyarázza.

– Európában főleg uniós pénzekkel ösztönzik a biotermelést.

A különbség az arányokban van. Az számít, egy tagállam mennyi uniós agrártámogatást kap, és mekkora hányadát fordítja ökotermelése fejlesztésére. Nálunk az is gond, hogy csak ötévente lehet pályázni ilyen pénzekre: legközelebb 2013-ban, az EU következő pénzügyi időszakában.

A hazai bioállat-tenyésztők még nehezebb helyzetben vannak: nekik semmit sem juttat az állam az uniós forrásokból. Pedig a magyar biohal világhírű, több nemzetközi szakmai elismerést is kapott.

A Hortobágyi Nemzeti Parkon belül működik egy ökológiai halgazdaság.

(A halakat mesterséges tavakban nevelik, mivel a természetes vizekben úszkálók mindenféle szennyezésnek vannak kitéve.)

A parknak már a biohalak takarmányozására is alig telik. Agrárkutatók szerint a bioméhészetünk is kimagasló eredményeket érhetne el. Ha támogatnák.

A biotermékek – a kézi művelés és a nagyobb termelési kockázat miatt – Nyugat-Európában nagyjából 30 százalékos „felárral” kaphatók. Magyarországon viszont kétszer-háromszor is drágábbak a hagyományos élelmiszereknél. Mivel kevés a termelő, és kicsi a hazai piac, az árakat nehéz lejjebb nyomni. Egy 2006-os felmérés szerint nálunk főleg a középkorú, diplomás, jóval az átlag fölött kereső családos nők vásárolnak bioételeket. Leginkább azért, hogy megelőzzék a betegségeket, de azért a környezet védelmét is fontosnak tartják.

Sokan azt sem értik itthon: ha a Fidesz-kormánynak – propagandája szerint – fontos az emberek egészsége, a hamburgeradó kivetése mellett miért nem csökkentik, mondjuk, a bioételek áfáját? Ez nemcsak a lakosságnak érné meg, de az államnak is: spórolhatna a tb-kasszán. Hiszen akik bioterméket fogyasztanak, bizonyíthatóan egészségesebbek. A bioételek magas antioxidáns-tartalma erősíti az immunrendszert, és véd a daganatos betegségektől is.

Az ökotermesztők azt mondják, már az is nagy segítség lenne, ha az állam, a média megismertetné az emberekkel a bio-táplálkozás előnyeit. Vagy legalább néhány iskolai menzán kipróbálnák. Több helyen – például Dániában, Nagy-Britanniában – már bevezették a közétkeztetésben és az iskolákban a biomenüt. Az ilyen ételt fogyasztó gyerekeknek javult a fizikai, szellemi teljesítőképessége, s kevesebb köztük az allergiás, az ekcémás.

Ma a kiváló minőségű hazai biotermékek 90 százalékát belső kereslet híján külföldön kell eladni. Holott korszerűbb finanszírozással megoldható lenne, hogy a magyarok is hozzájussanak ezekhez az élelmekhez.

A honi szakemberek mégis bizakodnak, a Vidékfejlesztési Minisztériumtól ígéretet kaptak ugyanis: a tárca új, kedvezőbb támogatási rendszert dolgoz ki, és elindítja azt a programot, amelynek révén 2020-ig majdnem megháromszorozódhat, a jelenlegi 120 hektárról 320-ra nőhet a hazai bio-termésterületek aránya. (Lapunk is kereste a szakminisztériumot. A sajtóosztály válaszában azt írta: a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési időszak vidékfejlesztési programjának tervezésekor a tárca kiemelt figyelmet fordít az ökológiai gazdálkodók folyamatos támogatásának lehetőségeire.)

A tudósok azt jósolják: a civilizált világban hamarosan „bioforradalom” robbanhat ki. A fenyegető környezeti veszélyek miatt sokszorosára nőhet a bio-fogyasztás az Európai Unió államaiban is. Ha az ökogazdaságok elterjednének, képesek lennének akár az egész kontinenst ellátni élelemmel, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi esélyét. Mi pedig – ha időben elkezdenénk a mezőgazdaság reformját – vezető szerepet játszhatnánk az európai jövő alakításában.

Mánia

A biokultúra korunk egyik vezető trendje, új divatőrület. Nyugaton hódítanak a méregdrága bioruhák, igényes hölgyek kizárólag „természetes alapanyagokból készült” kozmetikumokkal szépítkeznek, a legmenőbbek „zöldautóval” járnak, biorezonanciával gyógyulnak, éjjel biopárnára hajtják le a fejüket. De azt a szakemberek sem tudják megmondani, hogy egy paplan, matrac vagy lámpa mitől bio, s miért olyan drága. (A hazai biokozmetikumok előállításának szakmai ellenőrzését végző Biokontroll Hungária tett ugyan ajánlásokat, ám ezeket nem kötelező betartani.)

Az egészségkultusz mániásai már a pszichoterápiás rendelőkben is megjelentek. Rögeszméjük, hogy az ételek összetevőit fürkésszék, nehogy valamilyen ártalmas anyag kerüljön a szervezetükbe. Az ortorexia nervosáról, a túlzásba vitt egészségmániáról idehaza Tari Annamária pszichológus értekezett először. A betegség főleg a jól kereső fiatal nők között gyakori: önbizalom-hiányosak, magányosak, rettegnek a betegségektől, az öregedéstől.

Biokertészet

Hazánk egyik jelentős biokertészete, a Babatvölgyi Tangazdaság a gödöllői Szent István Egyetem „gyakorlótelepe”. Hét hektáron hatvanféle zöldséget, harmincféle fűszernövényt, búzát, kukoricát termesztenek. Külön területen kétszáz biotyúkot nevelnek: ipari körülmények között ugyanekkora helyre legalább ezer szárnyast zsúfolnának be.

A tangazdaságot Matthew Hayes vezeti. Az angol biokertész 1998 óta él nálunk. Azt mondja, Angliában a biokultúra sokkal elterjedtebb és elfogadottabb, számára épp ezért izgalmas feladat Magyarországon segíteni a biokultúra elterjedését.

Kertészetükben gyakorlatoznak a Waldorf-iskolák tanulói is. Ez a pedagógiai módszer Rudolf Steiner szellemiségére épül. Az osztrák filozófus a múlt század elején írta: „Nem csavargyártás a mezőgazdaság, noha a korunkra jellemző iparszerű tömegtermelés igyekszik azzá tenni, élettelen tárgyként kezelve azt a finom és bonyolult élő rendszert, ahol a termelés zajlik.”

A babatvölgyi telep rendszeresen foglalkoztat csökkent munkaképességű embereket is. Matthew Hayes szerint az egyik legfontosabb ökológiai alapelv: nemcsak a természeti, hanem a humánerőforrásokat is védeni kell.

Kétségtelen: a biokultúra összefügg a felelős társadalmi gondolkodással, a szociális méltányossággal. A biokertészetek megélhetést nyújtanak a képzetlen embereknek is, hozzájárulnak a munkanélküliség enyhítéséhez. A Biogazdálkodók Világszövetsége tiltja a gyerekmunkát.

Máshol

Olaszország Európa legnagyobb biotermék-exportőre, évi egymilliárd eurós forgalommal. Az országban 45 ezer biogazdaság működik, s az olasz gazdák világelsők a biozöldségek (olíva, gabona, szőlő) termesztésében, illetve másodikak a biorizs termelésében. 2010-ben a biotermékek belső eladásának aránya 11,6 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Olaszországban már két szupermarket-láncolat is (NaturaSí, Superpolo) működik, ahol csak biotermékeket forgalmaznak – informál Göbölyös László, a Tuttoitalia.hu szerkesztője.

Oroszországban a bioélelmiszerekből jószerivel csak a külföldi termékeket ismerik, s jobbára az internetről jutnak hozzájuk. Kevés a biobolt, a nagy élelmiszer-áruházak pedig nem tartanak ilyen árut, mert drágák, és nincs rájuk érzékelhető kereslet.

A saját termelés szerény: a legutóbbi, 2009-es adatok országosan csupán egy tucat biogazdaságot és -üzemet említenek. Máig nincs egységes bioszabályozás Oroszországban, következésképp ellenőrzés sincs: ki-ki a legkülönfélébb külföldi szabványok alapján minősíti „biónak” a termékeit – tudjuk meg Pogány Irától, az Oroszline.hu szerkesztőjétől.

Ausztriában a megkérdezettek 47 százalékának megrendült a bizalma a biozöldségekben az idei németországi EHEC-járvány után. Konkrét kereskedelmi adatok híján egyelőre nem tudni, a bizalomvesztés vajon a vásárlási kedvet is fékezi-e, vagy csak a beszerzési hely gondosabb megválogatását jelenti. Mindenesetre a természetes élelmiszerek vásárlótábora igen nagy – köszönhetően az ügyes felvilágosító kampányoknak és az osztrákok divat iránti fogékonyságának. Ma már minden élelmiszerlánc széles választékban kínál biotermékeket, s mindig elérhetőbb áron, mint a kis szakboltok, amelyek így elég nehéz helyzetbe kerülnek – tájékoztat Szászi Júlia, a Szervuszausztria.hu szerkesztője.

Nagy-Britanniában a háztartások 88 százaléka rendszeresen vásárol organikusan előállított élelmiszereket, ami tavaly 1,84 milliárd fontos eladást jelentett. A népszerűségi listát a tejtermékek (az eladás 33 százaléka) vezetik, ezt követik a bébiételek, a zöldségek, gyümölcsök, az italok, a sort a vörös hús kategóriája zárja. Markó Beáta, az Angolosan.hu szerkesztője utánajárt annak is: Angliában a mezőgazdasági területeknek ma mintegy 4,3 százalékán foglalkoznak biotermesztéssel, s ez az arány 9 százalékkal nőtt az előző évihez képest.

Bioboltok, biopiacok

Az EU biorendeletei kizárólag az élelmiszer-termelésre vonatkoznak. A paragrafusok betartását mindenhol helyi szakmai szervezetek ellenőrzik. Külföldön már előfordult, hogy hamis biotermékek gyártóit börtönre ítélték. A magyar biotermelők elhivatottságát jelzi, hogy idehaza kevés a visszaélés.

Ugyanakkor olykor megtévesztőek a „biobolt”, „biopiac” feliratok. A Biokontroll Hungária ügyvezetője, Roszík Péter lapunknak elmondta: pár évvel ezelőtt negyven „szaküzletet” vizsgáltak meg. Tízben egyáltalán nem volt biotermék. Mégsem lehet szankcionálni őket, mert a jogvédelem csakis a termékekre vonatkozik. Roszík azt tanácsolja, bárhol veszünk bioélelmiszert, nézzük meg a címkéjét: a HU-ÖKO-01 vagy a HU-ÖKO-02 hatósági jelzések igazolják a portéka valódiságát.

Gyakran félrevezetőek a „reform”, „natúr”, „diétás”, „teljes kiőrlésű” márkajelzések is. Tudnunk kell: ezek nem feltétlenül bioételek, s jobb, ha a címkéjükön elolvassuk, mit is tartalmaznak.

Idehaza az ellenőrző szervek csakis a szigorú feltételeknek megfelelő gazdálkodókat regisztrálják. Részükre a Biokontroll Hungária hologramos tanúsítványt állít ki, amelyben felsorolják, milyen termékekre szól az engedély. Czeller Gábor, a szervezet elnöke mindenkit arra biztat: vásárláskor kérjék el a tanúsítványt az árustól, akinek kötelessége ezt bemutatni.

Egyébként a szövetség két biopiacot is működtet az országban, mindkettőt Budapesten. (Pesthidegkúton és a MOM Művelődési Házban.) Az itt vásárolt biotermékek garantáltak.

A Magyar Biokultúra Szövetség minden esztendőben megrendezi a Biokultúra Tudományos Napját, amelyen átadják az Év bioterméke díjat is.