Az anyák húzzanak dolgozni?!
Nálam - nem meglepő módon - kicsapta a biztosítékot az "Anyák, húzzatok dolgozni" című írás.
De persze - ha épp nem füstölgök - akkor érteném is, hogy mit akar az illető leírni, még ha méltatlanul kevés tehetsége van hozzá. Merthogy a gyes össz-vissz egy év és nem három, tehát nem 3 évig kapja az anya a huszonezret. Ezen felül relatív kevés, átlagos munkakörben dolgozó nő marad otthon a gyerek két éves kora után. S nem is igen pattogna ezen senki szerintem, ha nem kéne vérre menő küzdelmet vívni azért, hogy bölcsödei helyet leljen az ember a kölkének. Ámde a gyerek kétéves koráig tekintve a mai magyar valóságot - bölcsi férőhelyek, munkahelyek hozzáállása - úgy igazán nem sok választása van az anyának.
Külföldön: részmunkaidőben, vagy távmunkában
Van külföldi anyuka ismerősöm. Nem egy és nem kettő. Visszamennek dolgozni a legtöbben a gyerek egy éves kora táján részmunkaidőben. Vagy távmunkát végeznek. Vagy keres annyit a családfő, hogy ne legyen kérdés, bírják-e anyagilag az otthonlétet. Itthon egyik lehetőség sem adott. A legtöbb anyuka minimum egy órát utazik a munkahelye és lakása között, a bölcsik egy része ha be is veszi a kölköt, nem szívesen "tárolja" a gyerekeket öt óra után.
Teleport a munka és a bölcsi között?
Nekem egyelőre lövésem sincs, hogy fogom kifejleszteni magamban a munkahely-bölcsi vonalon teleportálás képességét, hogy dolgozni is tudjak és a lányom se verjen gyökeret az állami intézményben.
Érdekelne, hogy a cikk írójának jó édes anyja mikor ment vissza dolgozni és vajon miféle tényleges tudományos kutatások támasztják azt alá, hogy egy 1-2 éves gyereknek az a jó, ha reggel héttől este ötig korabeliekkel és két-három nagyrészt megfáradt bölcsisnénivel van összezárva.
