Az álláslehetőségek 80 százaléka nem publikus

A kormányzat szerint a korkedvezményes nyugdíjban lévők jelentős része alkalmas arra, hogy dolgozzon, így azok a rendőrök, tűzoltók, pénzügyőrök, határőrök, büntetés-végrehajtási tisztek, akik az elmúlt években az öregségi nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonultak, a kormány döntése értelmében újra munkába állnak, ha egyébként munkaképesek. A változtatással elsősorban az 57 évesnél fiatalabb rendvédelmi nyugdíjasokat és a 62 évesnél fiatalabb, munkaképes rokkantnyugdíjasokat akarják visszaküldeni, dolgozni. Választhatnak: vagy magáncégnél dolgoznak, vagy visszatérnek a testülethez könnyített szolgálatba, esetleg a közszférában vállalnak állást. Aki mindezek ellenére korhatár alatti nyugdíjban marad, annak 16 százalékos adót kell fizetnie. Ha kiderül, hogy emellett feketén dolgozik, megvonható lesz tőle a nyugdíj.

Mit mutatnak a számok

A nyugdíjkorhatárt el nem érők közül jelenleg 238 ezren kapnak öregségi-, és 337 ezren rokkantsági nyugdíjat. Az

Index.huszámítása szerint a nyugdíjkassza több mint 20 százalékát jelenti a korkedvezményes nyugdíjak kifizetése.

A legfrissebb, rendelkezésre álló

statisztikai adatokszerint hazánkban körülbelül 572 ezer álláskeresőt tartanak nyilván (2011. május), amelyből a KSH adatai szerint 50 éves kortól felfelé 98.300 a munkanélküliek száma (2011. első három hónapja).

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat júniusi adatai szerint a Közép-magyarországi régióban 88.599 fő regisztrált álláskereső volt, amelyből 10.485 személy 55 év feletti, tudtuk meg Hágen Tímeától, a Budapest Főváros Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szervezési Osztály vezetőjétől. A régióban ebből a korosztályból júniusban 256 álláskereső helyezkedett el, ebből 147-en a fővárosban, valamint összesen 216-an önállóan találtak munkát, míg 40-en közvetítő segítségével. A júniusban munkába álló 256 személy közül 194-en egy éven belül találtak munkát.

Megkeresésünkre a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központban működő Álláskereső Klub vezetője, Kiss Gabriella elmondta, ezek a statisztikák elsőre rémisztőek, de nem mindig a valóságot tükrözik.

A szakirodalom szerint az össz-álláslehetőségnek csupán a 20 százaléka van meghirdetve, míg 80 százaléka nem publikus, inkább a rejtett, zárt munkaerőpiacon jellemzőek. Kiss Gabriella azt tapasztalja, az elmúlt években ez az arány is rosszabb lett, s az Álláskereső Klub három hetes tréningjének célja olyan keresési technikák elsajátítása, amely révén ezt a nagy, rejtett, 80 százalékot is feltérképezik a munkakeresők.

Mi lesz a munkapiacra áramló százezrekkel?

– Tény, hogy olyan embert, aki legalább már hat hónapja nem dolgozik, rendkívül nehéz visszafordítani a munkaerő-piacra. Ilyenkor sok esetben a hosszú idő után munkába álló személynél gyakran a stressz, a feszültség, a megfelelési kényszer, a megváltozott életmód, a megváltozott táplálkozás miatt olyan betegségek jönnek elő, amelyek miatt a munkavállaló betegállománya betegállományt követ.

Kiss Gabriella úgy véli, a rendőrség, ha emberhiánnyal küzd, lehet, fel tudja szippantani a visszatérő kollégákat azon a területen, ahol eddig dolgoztak, vagy tudnak számukra olyan helyet biztosítani, ami kevesebb fizikai megterheléssel jár. Ha viszont a rendőrségen nem tudnak elhelyezkedni újra, akkor kérdés, hogy aki akár tíz éve nem dolgozik, milyen tudással rendelkezve tér vissza a munka világába. Menet közben képezte-e magát (például a nyelv- és számítógépes ismeretét), van-e olyan terület, ami érdekli, vagy amellyel kapcsolatban van tapasztalata. Tehát sok tényezőtől függ ezen korosztály munkába állása is.

Tudnak-e dolgozni az ötvenesek, és hogyan?

– Egyértelműen aláírom, hogy ötven év felett nagyon nehéz elhelyezkedni, de nem lehetetlen – szögezi le Kiss Gabriella. – Statisztikákat lehet vezetni, viszont ez rendkívül személyfüggő. Van olyan ötven év feletti, aki naprakész információkkal rendelkezik, fiatalos lendülete van, mindent megtesz azért, hogy dolgozhasson, tehát nagy eséllyel rövid időn belül el fog helyezkedni. Viszont olyan ötvenéves is van, akinek a szakmája már elavult, nem képezte magát, nem ismerkedett meg a számítógéppel, a nyelvtudását nem bővítette, elveszítette a rugalmasságát, fiatalosságát, ezért neki nehezebb lesz munkát találni – vázolta a képet a szakember.

Az Álláskereső Klub csoportjai általában nagyon vegyesek. A klubvezető úgy látja, némely esetben a pályakezdők sokkal életuntabbak, mint az ötven körüliek. Mindkét korosztálynak nehéz elhelyezkedni, hiszen rengeteg pofont kapnak. Van munkáltató, aki nem akar pályakezdőket alkalmazni. Ámbár a fiatalok bérezése alacsonyabb, mégis miután kitanulnak, sokan továbblépnek, mert a tapasztalattal magasabb lesz a fizetésük. Ekkor a munkáltatónak állandóan új embereket kell betanítania, így inkább egy idősebb korosztályba tartozót alkalmaznak, aki megbecsüli a munkát, stabilan, szorgalmasan dolgozik, hiszen el kell tartania a családot, fizetnie kell a számlákat. Ellenben a multicégeknél kifejezetten előny a pályakezdő, aki pörög, teljes odaadással dolgozik napi 10-12 órákat, hétvégén csoportépítő tréningeken vesz részt, stb.

– Habár a munkáltatók nagy része a 30 év körülieket preferálja, de az idősebb korosztály azon része, aki fiatalos lendülettel, naprakész szaktudással rendelkezik, eleinte kicsit meg is tud alkudni az eleinte kevésbé kedvező lehetőségekkel, az megtalálja a számítását – véli a munkaügyi hivatal szakembere.

Kiss Gabriella szerint az ötven körüli korosztály problémája inkább olyan esetekben érhető tetten, mikor például valaki évtizedeken keresztül irodában dolgozott mindenesként, s ehhez volt nyolc általánosa, a klubba érve pedig azt mondja, irodában szeretne dolgozni, miközben a számítógépet minimálisan ismeri. Ilyen esetekben a legnehezebb meggyőzni az illetőt, hogy vagy tanuljon valamit, ami a korábbi tapasztalataira építhető, vagy próbálja meg végiggondolni, hogy hogyan lehet lejjebb adva olyan munkát keresni, amiben nincsenek nap, mint nap leküzdhetetlen kihívások. A továbbképzés szükségszerű, de nem megy egyik napról a másikra, gyakran évekig is eltarthat, viszont mellette lehet más, egyszerűbb munkát végezni.

A tréningek eredményei

Az Álláskereső Klub szobájában az 55 éves Horváth Jánosné éppen munkaügyben telefonál. Eddig adminisztrációs munkát végzett, három hónapja munkanélküli. Most pénzügyi vonalon szeretne elhelyezkedni. A munkaügyi kirendeltségen megjelenő ötven ember közül csak ő élt a lehetőséggel, hogy felkeresse a klubot. – Eddig amatőr módon kerestem munkát. Az ismerőseim körében szétküldtem 230 e-mailt, de egy válasz sem érkezett. Ha egy céghez bemegyek, azt sem tudom, merre induljak. Időpont nélkül csak a portással lehet beszélni. Az Álláskereső Klubban megismert módszerekkel már a tréning második hétében úgy tűnik, össze is jött egy lehetőség – mondja helyzetét az asszony. A spontán telefonos technikát először ugyan visszautasították, mondván, nincs szükség új emberre, másnap mégis visszahívták, így az asszony már a próbamunkára készülhet. Horváth Jánosné szerint a klub érdeme a hétköznapi, gyakorlati életből vett tanácsok, módszerek megismerése, valamint, hogy az ügyeket egy helyről lehet intézni, amihez minden segítséget megkapnak.

Megesik, hogy a kurzus végére már nem teljes a csoport, mivel menet közben el tudtak helyezkedni a tagok. Pár évvel ezelőtt 94 százalékos volt az elhelyezkedési arány, most gyengébb, hiszen kevesebb a lehetőség. Ezt három hónapos időszakban kell érteni, mivel a munkafelvételek többfordulósak, s a végső döntésig eltelhet két-három hónap is – tudjuk meg a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ évtizedes munkatársától.