Az Alkotmánybíróság orron is vágja Orbánékat
Elnézést a kissé furcsa címválasztásért, de még februárban írtam egy másik cikket, a magánnyugdíj vagyon erőszakos és jogsértő államosításáról, mely cikknek "Az Alkotmánybíróságnak orron kell vágnia Orbán Viktort" címet adtam. Nos úgy tűnik, hogy ez szerencsésen meg is fog történni.
Az Origo értesülése szerint ugyanis az Ab határozattervezete – melyről ugyan jelenleg még viták folynak a taláros testületben – kimondaná, hogy semmis a törvénynek az a része, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénztárban maradóktól. Véleményem szerint azonban az AB valóban nem hozhat más döntést, hiszen azzal egy olyan fokú jogsértéshez asszisztálna, mely tettével végleg ellehetetlenítené szakmailag és erkölcsileg a testület minden tagját, sőt magát az Alkotmánybíróságunkat is.
Ezzel a várható AB döntéssel viszont valóban újabb, súlyos pofont kap majd az Orbán-kormány, több szempontból is. Egyrészről a tárgyi határozat meghozatalával megnyílik az út a polgári perek megindításához, másrészről pedig felmerül bizonyos bűncselekmények elkövetésének az alapos gyanúja is mindazon fideszes politikusok vonatkozásában, akik tettestársakként tevőlegesen részt vettek vagy akár csak cinkosan asszisztáltak ehhez a jogi nonszenszhez, ezekhez a súlyos jogsértésekhez.
A Polgári Törvénykönyvünk 210. szakaszának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy „aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.”
Az AB várható döntése tehát egy olyan újabb, alapos megtámadási okot teremt a – hivatalos kormányzati kommunikáció útján, ezen lényeges körülmény (azaz, hogy nem jár nekik nyugdíj) tekintetében – megtévesztett pénztári tagoknak, mely alapján minden további – kérhetik majd a bíróságot, hogy mondja ki az állami rendszerbe történt visszatérésük és a magánnyugdíjpénztári tagságuk megszűnésének az érvénytelenségét. Elegendő arra hivatkozniuk, hogy ezen méltánytalan joghátránytól való félelmük, illetve tévedésük, tudatos megtévesztésük miatt választották – egyfajta kényszer hatására – a hallgatólagos visszalépést az állami nyugdíjrendszerbe.
Egyébként egy másik megtámadási jogcím is kínálkozik az ügyben, hiszen a Ptk. vonatkozó szabályai értelmében egy szerződésben rögzített jogról nem lehet hallgatólagosan, írásbeli szerződésmódosítás nélkül lemondani, illetve ezen joglemondást pedig nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. (Az Orbán-kormány csak akkor járt volna el törvényesen, ha a visszalépőknek kellett volna nyilatkozniuk, természetesen kényszer, fenyegetés és megtévesztés nélkül.) Álláspontom szerint tehát a jogfenntartó nyilatkozatok nélkül is sikerrel lehet majd megtámadni a nem nyilatkozó nyugdíjpénztári tagok kötelező, sőt kényszer, fenyegetés és megtévesztés útján kierőszakolt, hallgatólagos átléptetését.
Mint 15 éve praktizáló ügyvéd, úgy vélem egyébként, hogy például a Selmeczi Gabriella-féle, megalapozatlan és rosszhiszemű „eltőzsdézték a nyugdíjvagyont” nyilatkozatok ráadásul felvetik az ügyben a Btk. 318. szakaszában rögzített csalás bűntettének az alapos gyanúját is, hiszen ezen nyilatkozataival ő és tettestársai, illetve felbujtói tudatosan próbálták megtéveszteni, tévedésbe ejteni az érintett állampolgárokat.
Matolcsy György, illetve tettestárai nyilatkozatai pedig, melyekben azzal fenyegették meg a magánnyugdíjpénztáraknál maradókat, hogy nem lesz nyugdíjjogosultságuk, véleményem szerint felvetik a Btk. 225. szakaszában rögzített hivatali visszaélés, valamint a Btk. 323. szakaszában rögzített zsarolás bűntettének az alapos gyanúját is. Az ügyben nyilatkozó kormányzati képviselők és fideszes szakpolitikusok ugyanis messze túllépték hivatali hatáskörüket – de álláspontom szerint a józan ész és a jó ízlés szabályait is –, amikor ezzel a jogi képtelenséggel próbálták fenyegetni, illetve az állami nyugdíjrendszerbe történő visszatérésre kényszeríteni a honfitársainkat.
Mindezen tetteik tehát – a várható AB határozat tükrében – már nemcsak politikailag és morálisan is vállalhatatlanok, de egyértelműen megvalósítottak egyéb, súlyos jogsértéseket is.
Ráadásul az ügyben dicstelen szerepet vállaló diplomás, sokszor jogvégzett közszolgáink nem hivatkozhatnak arra sem, hogy nem voltak tisztában ezen súlyos jogsértéseik mibenlétével, illetve azok várható következményeivel. (Megjegyzem egyébként, hogy a jog nem ismerése amúgy sem mentesíthet senkit a felelősségre vonás alól.)
Véleményem szerint tehát az AB tárgyi döntésének meghozatalát követően azonnal pertársaságokat kell létrehozni és szervezetten, egy egységes jogi koncepció mentén kell megtámadni az Orbán-kormány jogsértő intézkedéseit, melyekkel egyébként az alkotmányjogilag is védett, az emberi méltóságra vonatkozó szabályokat is tudatosan sértették meg ezen erőszakos és jogsértő államosításuk során.
Egyébként kíváncsian várom Selmeczi Gabriella újabb nyilatkozatát, hiszen a FIDESZ-KDNP kormány viszont valóban „eltőzsdézte” a felelőtlenül, dilettáns és jogsértő módon államosított nyugdíjvagyont az ugyancsak felelőtlen és dilettáns módon lebonyolított és már eddig is 100 milliárd forintnál nagyobb veszteséget okozó MOL-gate során.
dr. Dániel Péter
ügyvéd