Amatőrország

Bajnai Gordon vagy az előrehozott választás lett volna jobb az országnak?

Mindkettő rossz. A válsággal akkor kell foglalkozni, amikor történik, és nem később – ha már készületlenül ért bennünket. Mivel a Bajnai-megoldás rövidebb lefutású, ezért talán az a jobb. Bár én a helyükben biztosan átadtam volna a lehetőséget a mostani ellenzéknek. Kanadában is kisebbségi kormányunk van (az általam is aktívan támogatott konzervatívok), és az ellenzék – a liberálisok, a szocialisták és a szeparatisták – összefogtak, hogy parlamenti többséggel leváltsák. Az év elején a liberális vezető bejelentette, hogy az országnak káros lenne a gazdasági válság tetejébe még egy politikai is, ezért egyelőre lemondott arról, hogy miniszterelnök legyen. Ez a fajta politikai felelősség teljességgel hiányzik Magyarországon. A személyes ambíciók felülírják a józan észt.

A Fidesz szerint Bajnai és kormánya illegitim.

Még a pártsemlegességgel igazán nem vádolható köztársasági elnök is megmondta: legitim. Most még fontosabb lenne az együttműködés, mint bármikor, a parlamentben nem lenne szabad úgy viselkedni, mint óvodások a homokozóban.

Ha nem lenne világválság, akkor is itt tartanánk?

Apályban látszódik meg, ki úszik meztelenül. A magyar gazdaságot legyengülve érte a válság, már 2001 óta túlköltekezik az ország. Nincs fedezet – soha nem is volt – a 13. havi nyugdíjra és sok más olyan kiadásra, ami a politikusok eszement ígérgetéseinek következménye. Világprobléma, hogy a profitot privatizálták, a kockázatot viszont szocializálták. Amíg jól mennek a dolgok, a tulajdonosok viszik haza a milliárdokat, és többnyire alig fizetnek adót. Amikor beüt a krach, akkor az adófizetőkhöz fordulnak, hogy mentsék meg a cégeiket, vagyis a rizikót már a társadalommal akarják megfizettetni. Magyarországon ez az átlagnál is jobban érvényesül. A vadkapitalista viszonyok miatt megaprofitok termelődnek – sokszor feketén –, a lakosság pedig a demagóg politikusok segédletével a gondoskodó állam illúzióját ápolja. Még mindig sikk az államot átverni, nem fizetni adót, leleményességnek számít az ingyenélés és a potyalesés. Az meg egyenesen elképesztő, hogy erre néhány párt még rá is játszik. Magyarország el van adósodva, és igen nagy a pazarlás az állami szférában is, óriási a bürokrácia és a korrupció. Emiatt ma a gyermekeink és az unokáink jövőjét éljük fel. Ez nem más, mint a jövő generációk ellen elkövetett tömeges pénzügyi megrontás. Feléljük, elpazaroljuk a jövőjüket, és a nemzetközi tőkét gazdagítjuk a kamatokkal.

Nagy a felhördülés a szociális juttatások megnyirbálása miatt...

Ha Kanadában kellene ezeket a megszorításokat véghezvinni, nem lenne ilyen nehéz dolga a kormánynak, mert a kurtítandó juttatások közül itt jófomán egy sem létezik. Ám ha nálunk is lenne például gyes vagy – mondjuk – üdülési csekk, ezek természetesen adókötelesek lennének, mint minden más jövedelem. Persze az elesetteket a társadalom itt is támogatja, de a 33 milliós Kanadában majd 14 millió adófizető van, s ha valaki elkerüli az adófizetést, börtönbe kerül, s nem állami támogatásban részesítik... A felhördülés annyiban mindenképp jogos, hogy a problémák megoldását nem magukon kezdik a tisztelt politikusok.

A minden megszorítást népnyúzásnak minősítő Fidesz hatalomra kerülve mihez kezdhetne?

A válságot kellene kezelnie; a megszorítások után reformokra lesz szükség. Jobb, ha most nézünk szét a világban, amíg még látótávolságban vagyunk a többiektől. Több mint száz országban dolgoztam, sehol sem láttam hároméves gyest. Kanadában öngondoskodásra nevelik az állampolgárokat, így például az ember évente kényszerűen félretesz a nyugdíjas éveire, de a nyugdíjból is adóznia kell. Itt az önkormányzatok összjövedelmének felét adják az (értékalapú) ingatlanokból beszedett összegek. Az, hogy Magyarország eddig is egy szocialista álomvilággal próbált kapitalista környezetben evickélni, egyenesen vezetett ahhoz, hogy a gulyásszocializmusból szépen átment a pusztakapitalizmusba. Márpedig a kapitalizmus egyenlőtlenül osztja el a javakat, míg a szocializmus egyenlően osztja el a nyomort. Az állam feladata, hogy az elesetteket védőhálóval felfogja, ám a két rendszer nem működhet egymás mellett. Kevesen fizetnek adót, de legyen minden ingyen, még az egyetemi oktatás is. A mostani válság a választás kényszerét hozta el. A demokráciának többről kellene szólnia, mint hogy két farkas meg egy bárány szavaz arról, mi legyen a vacsora. Visszataszító, ami otthon folyik, s mindez amatőr szinten. Amatőr módon zajlott már a köztársaságielnök-választás is, de „mókás” volt a mostani miniszterelnök-keresgélés, az évekig tartó parlamenti kivonulósdi, meg persze az is, hogy amatőr módon éppen a miniszterelnök ad (az őszödi beszéddel) igen magas labdát az ellenzéknek. A gazdaságban is hosszú a sor: a metróépítés vezet.

A válság okozta stressz „rátett még egy lapáttal” a zsidózásra, cigányok megölésére.

Válságban még nehezebb a tolerancia normáit betartatni, pedig ez elemi emberi kötelességünk. Furcsa egy ország! Miközben egy szűk réteg teljes gőzzel zsidózik, cigányozik, a társadalom nagy része igen toleráns a szélsőségesekkel. De sok más is van. Például még mindig nem tudjuk, ki volt kommunista besúgó ügynök, még mindig adózatlan a politikusok milliós javadalmazása. A Magyar Gárdát betiltják, ám ott masírozik a köztársasági elnök dolgozószobájának ablaka alatt, a nácik felvonulását pedig a rendőrök biztosítják. Csoda, hogy hazánk Európa szégyenpadjára került?

Ha itthon élne, használná ezt a szót: cigánybűnözés?

Mark Twain szerint egyetlen faj van, amelyik bűnözésre hajlamos: a politikus. Komolyra fordítva a szót: nemcsak az a probléma, hogy a rasszista uszítás nem illik az európai normákba (hogy finoman fogalmazzak), hanem az, hogy ezzel még rosszabbá tesznek mindent. A romakérdést nem pénzosztással meg lakásprogramokkal kell megoldani. A felzárkóztatási projektjeinkben minden kontinensen az volt a kulcs, hogy az érintett közösség belülről akarjon megváltozni. Ahogy a miskolci cigány vajda is mondta: amíg sokaknak dicsőség lopni, börtönbe vonulni, addig hiába öntünk bármennyi pénzt a rendszerbe.

Kapcsolódó cikkeink: