Alkotmányos ellenforradalom
Az alkotmányjogász-professzor másfél éve Amerikában él és tanít. Nemrég rövidebb időt töltött itthon, akkor nyilatkozott a 168 Órának. Úgy véli, míg a rendszerváltás jogállami forradalom volt, a Fidesz hatalomra kerülésével 2010-ben „alkotmányos ellenforradalom” zajlott nálunk. Szerinte a jövőben azt is törvénybe kellene foglalni: kétharmados parlamenti többség se legyen elég az alkotmány átírásához. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.
- A 2010-es választások után a többség ugyan még lelkesedett az Orbán-kormányért, ám ön már a jogállam végét prognosztizálta. Látleletéről ma mit gondol?
– Akkoriban komoly vitát váltott ki az ÉS-ben publikált Búcsú a jogállamtól című írásom. Sokan bíráltak, hogy túldramatizálom a helyzetet. Pedig a fontos közintézmények addigra már kormányzati irányítás alá kerültek, megszűnt a független Alkotmánybíróság, fideszes köztársasági elnököt választottak, aki semmiképp sem képviselhette a nemzet egységét. Ez a folyamat vezetett odáig, hogy a kormány tavaly – politikai és társadalmi egyeztetés nélkül – új alaptörvényt fogadtatott el. Nem vagyok próféta, de sajnos az elmúlt időszak igazolta a jogállam lebontásával kapcsolatos félelmeimet.
- Tehát ön is úgy véli: megszűnt a demokrácia? Magyarországon diktatúra van?
– Nem szeretem az ilyen sarkos kijelentéseket. Bár igaz, ehhez hasonló véleményt neves külföldi jogászok is megfogalmaztak. Jelenleg az USA-ban, a Princeton Egyetemen tanítok, s egyik professzortársammal, Kim Lane Scheppelével könyvet írunk a magyarországi alkotmányos átalakulásokról. Amerikai kollégám is úgy látja: a Fidesz lényegében a ’89 előtti pártállami diktatúrához tért vissza. Én vitatom ezt, hiszen Orbán Viktor rendszere sokban eltér Kádárétól. Ugyanakkor állítom: ha a rendszerváltást jogállami forradalomnak tekintjük, akkor itt 2010-ben alkotmányos „ellenforradalom” zajlott. Hihetetlen gyorsasággal megtörtént a jogállamiság „visszavétele”. Súlyosan sérült a liberális demokrácia két legfontosabb alapja: a hatalmi ágak szétválasztása és az alapvető jogok garantálása.
- Mondana példákat az utóbbira?
– Arról sok szó esett, miként korlátozza a médiatörvény a sajtó- és véleményszabadságot. De a vallásszabadságot is durván megsértette az állam azzal, hogy több száz egyházat önkényesen felszámolt, egyesületté minősített vissza. Ráadásul az egyházak nem tudnak egyesületként működni, a bejegyzésüket sorra visszautasítják. A civilszervezetet közgyűlés irányítja, vallási közösségtől viszont nonszensz elvárni, hogy – mondjuk – az isteni tanokról közgyűlés határozzon. Másik példa: az alaptörvényből kimaradt a szociális biztonság garanciája. A létminimumhoz való alapjog megszűnt. Pontosabban a szociális támogatást sokszor kötelező közmunkához kötik. Miközben az állam kötelezettségei csökkentek, az állampolgároknak egyre több a kötelességük. Ebben a Fidesz-kormány valóban a kommunista államfelfogáshoz közelít, amelyben a jogok élvezetének feltétele a kötelezettségek teljesítése.
- Többször írt arról is, hogy az új köztársaságot csak a jogállam iránt elkötelezett elit kényszeríthetné ki.
– Meggyőződésem: a demokratikus liberalizmust azért lehetett olyan könnyen felszámolni, mert a szabadság és egyenlőség alapértékei nem igazán fontosak a társadalmi többségnek. Noha 1989-ben megszületett a jogállami alkotmány, az alkotmányos kultúra nem erősödött meg. Épp ezért az elitnek alapvető feladata lenne következetesen képviselni a demokratikus normákat, értelmezni, fontossá tenni őket a széles rétegek számára is. Ehhez viszont független, politikailag még nem korrumpálódott szellemi elit szükséges. Én tartok attól, hogy a növekvő demokráciadeficit sem tette becsesebbé a jogállami értékeket. A következő választásokon sem lenne népszerű az a párt, amelyik a romák és a szegények emberi jogaival kampányolna. A Fidesz-kormány legfeljebb abba bukhat bele, ha a gazdaságpolitikában nem tud sikereket elérni.
- A Fidesz a választási törvényt is úgy alakította át, hogy az neki kedvezzen. Ezért néhányan már azt is felvetették: a 2014-es választást bojkottálniuk kellene a demokratikus ellenzéki pártoknak.
– Politikai tanácsot nem tudok, nem is szeretnék adni. Bár a választási körzetek átalakítása kétségkívül a hatalmon lévő pártokat juttatja előnyhöz, ettől ez még nem antidemokratikus választási szisztéma. Más a helyzet az előregisztrációval: a bevezetése súlyosan alkotmánysértő lenne. Az előzetes választási „feliratkozást” Amerikában annak idején azért találták ki, hogy ezzel is távol tartsák a szavazástól a műveletlen, szegény rétegeket. Nálunk ugyanez lenne a cél, s legfeljebb még az, hogy a bizonytalan szavazóknak is elmenjen a kedvük a voksolástól. Persze mindez valóban a jelenlegi kormány érdekét szolgálná.
- Ha mégis bevezetnék a regisztrációt, nyújthatna-e jogorvoslatot valamely európai fórum az általános választójog megsértése miatt?
– Kétséges, miként döntene például az Emberi Jogok Európai Bírósága konkrét panasz kapcsán, s kérdés az is, mikorra születne határozat. 2014-ig biztosan nem. Az Európai Unió pedig a jogállami elvek megsértése ellen inkább gazdasági szankciókkal tud fellépni. Beleszólhat abba is, kapjunk-e IMF-hitelt.
- A demokratikus ellenzék elvileg ennyi nehézség dacára is megnyerheti a következő választást – összefogással. Ám ha nem szereznek kétharmadot, hiába alakítanak kormányt, magát az Orbán-rendszert nem tudják leváltani. A Fidesz a sarkalatos törvényekkel sok évre bebetonozta a hatalmát, a legfontosabb közintézmények élére több ciklusra kinevezte a saját embereit.
– Valóban előállhat egy jogi szempontból szinte kezelhetetlen helyzet. Az alkotmányos demokráciával ugyanis nem fér össze, hogy egy politikai vezetés alaptörvénybe foglalja az egykulcsos adót vagy a nyugdíjrendszert. A Fidesz ezzel lényegében megfosztotta a következő kormányt attól, hogy önálló gazdaságpolitikát folytathasson. Így viszont az a felelősséget sem vállalhatja majd saját kormányzásáért. Béna kacsa lesz. Ilyen patthelyzetet csakis politikailag lehet feloldani: a parlamenti pártoknak konszenzust kell kötniük, különben az ország kormányozhatatlanná és kaotikussá válik. De hadd tegyem hozzá: ez az egész jogállami válság részben azért következhetett be, mert a ’89-es alkotmányunknak volt két hibája.
- Mégpedig?
– A választási rendszerünkben nem érvényesült kellően az arányosság elve. Ötven százalék körüli szavazataránnyal jutott kétharmados többséghez az MSZP és az SZDSZ koalíciója 1994-ben, s két éve a Fidesz-kormány is. Az persze előfordulhat, hogy egy párt nagy aránnyal megnyeri a választást, de miért kell különféle technikákkal még jelentősen premizálni is a győztest? Az Orbán-kormány törvénymódosításában a győztes párt pluszszavazatokat kaphat az úgynevezett kompenzációs listáról – ezzel biztosítva még nagyobb fölényét. Azt gondolom, a magyar választási rendszert és az alaptörvényt úgy kellene megváltoztatni, hogy kétharmadnyi mandátumot valóban csak kétharmadnyi szavazattal lehessen szerezni. De ilyen arányú parlamenti többség se legyen elegendő az alkotmány megváltoztatásához. Hasznos lenne, ha az alkotmányba bekerülne néhány megváltoztathatatlan alapelv is.
- Ez nem korlátozná a pártok demokratikus jogait?
– Ellenkezőleg: így lehet stabilizálni a köztársaság alapjait. A német alkotmányban megváltoztathatatlan klauzulaként rögzítették: Németország szövetségi állam, ahol az emberi méltóság sérthetetlen. És ez nem függhet attól, ki kerül éppen hatalomra. A jövendő magyar kormányoknak is el kell fogadniuk: vannak olyan demokratikus alapértékek, amelyeket mindig mindenki számára garantálni kell egy jogállamban.