A szemünk előtt esett össze
Az amerikai belpolitikai taktikázás világméretű pánikot okozott a pénzpiacokon: az, hogy a képviselőház elutasította a bankszféra stabilizálását célzó 700 milliárd dolláros mentőcsomagot, valóságos földindulást okozott, mindenhol zuhannak az árfolyamok, szabadesésbe került az olajár, teljessé vált a befektetői bizonytalanság. Szakértők szerint a drasztikus beavatkozás késlekedése miatt egyre valószínűbbé válik a recesszió a világgazdaságban.
Minden idők legnagyobb veszteségét szenvedte el tegnap egy nap alatt a New York-i tőzsde, indexe hétszázalékos zuhanásával ezer milliárd dollárt veszítettek a forgalmazott értékpapírok. A pánikreakciókat követték az ázsiai börzék, ahol a veszteség ma délelőttig elérte az öt-hat százalékot. A legtöbbet Tokió veszített, de még az ausztrál értékpapírok is rekordcsökkenést könyvelhettek el. Ezek után törvényszerű volt, hogy Európa is jelentős mínuszban kezdett, leginkább Londonban. Jellemzően a banki papírok estek, néhány közülük tíz százalék körüli mértékben.
A befektetők menekülése a tőzsdék mellett az olajpiacot érintette leginkább. A fekete arany jegyzése egy nap alatt sosem látott mértékben, több mint tíz százalékkal esett és az árcsökkenés ma is folytatódik. A néhány hónapja még 150 dollárhoz közeli ár már 90 dollárnál tart. Ennek örülhetnénk is, de ez a zuhanás ezúttal sem a normál piaci folyamatokkal magyarázható, hanem azzal, hogy a befektetők a világgazdaság jelentős lefékeződésétől és emiatt az olajszükséglet csökkenésétől tartanak.
Az egész világon végigsöprő pánikroham oka az, hogy az amerikai kongresszus tegnap este kis többséggel elvetette azt a 700 milliárd dolláros csomagot, amelyet a kormányzat a válságba került befektetési bankszektor összeomlásának megakadályozására használhatott volna fel. Történt ez annak ellenére, hogy minden szakember minimálisan ennyit tartott szükségesnek ahhoz, hogy az állam érdemben bavatkozhasson és ezzel megelőzzön egy a jelenleginél is sokkal súlyosabb és a reálgazdaságra is átterjedő válságot.
Sokat és joggal szidjuk a magyar politikai elitet, hogy rövidtávú szavazatmaximálás érdekében feláldozza az ország hosszútávú érdekeit. Nos, a jelek szerint a világ legelső demokráciájában sincs másképp, legalábbis a mostani szavazás ezt mutatja. Az Egyesült Államokban egy hónap múlva lesz az elnökválasztás, egyidejűleg újjáválasztják a képviselőházat és a szenátus harmadát. Ebben a helyzetben a demokratáknak nem fűződött nagy érdekük hozzá, hogy mentsék az általuk a válság okozójának nevezett Bush-adminisztrációt, sokkal inkább arra bazíroznak, hogy majd ők húzzák ki a bajból az országot a választások megnyerése után.
A republikánus honatyák egy része pedig azzal a dilemmával került szembe, hogy mindeddig a szabad piac tökéletességét hirdették, most pedig éppen ennek ellenkezőjére szavaznának. Ráadásul a lakosság körében nem népszerű a horribilis kiadást jelentő csomag, mert ennek és ezen keresztül az egyébként is utált bankárok és ügyeskedő brókerek felelőtlenségének az árát végső soron ők fizetik meg. Egy repulikánus képviselő erre hivatkozva odáig ment, hogy kijelentette: ő alabamai választóiért, nem pedig az ország pénzügyi bajaiért tartozik felelősséggel.
Ez a szűklátókörű gondolkodás rövig távon tőzsdei pánikot, hosszabb távon pedig a válság mélyülését okozza. Az első gyorselemzések szerint súlyos amerikai recesszió fenyeget, és a pénzpiaci stressz most már gyors ütemben válik makrogazdasági üggyé. Ha a Kongresszus nem lép gyorsan valamit, és akár két napon belül Fed-, sőt euróövezeti kamatcsökkentés is következhet. Gyors lépésre pedig aligha van lehetőség: most a demokraták állnak elő valamilyen javaslattal, de annak elfogadásáig még hetek lehetnek hátra.
Az európai kormányok gyorsan reagáltak és drasztikusan beavatkoznak, ha annak szükségét látják. Ez azonban a megfelelő amerikai intézkedések híján csak tompíthatja a negatív hatásokat. Ne feledkezzünk meg a válság pszichológiai hatásáról: a megriadt és elbizonytalanodott befektetők onnan is mentik a pénzüket, ahol nincs is gond a jelzálogpiaccal. Jó példa erre a közép-kelet-európai tőzsdék mélyrepülése: a Bux a szomszéd piacokhoz hasonlóan folyamatosan csökken, csak ma eddig négy százalékot veszített, Moszkvában pedig egyenesen leállították a kereskedést, hogy ne meneküljön ki több pénz az országból.
Az alagút végét egyelőre nem látni, a kibontakozás a washingtoni törvényhozás döntésével még messzebbre került. Csak remélni tudjuk, hogy a tengeren túlon is a józanság kerül az előtérbe és megteremtik az alapokat az állami beavatkozáshoz. Ezzel megnyilna a lehetőség egy világméretben összehangolt konszolidációs folyamat elindításához. Ha ez nem történik meg, érdemes fellapoznunk a történelemkönyveket, mi is zajlott le 1929-33 között a nagy világválság idején.
