A parasztelnök
Bán Frigyes klasszikus vígjátékának (Felmegyek a miniszterhez, 1962) hőse, Balogh Bódog egyéni gazda kifogyhatatlan volt a trükkökből, ravaszkodásból – hogy elkerülje a belépést a téeszbe. Szabó Istvánnak – aki viszont nem fiktív alak, hanem a magyar agrárium ma is élő, legendás figurája – a Bódogénál tízszer több furfangra volt szüksége ahhoz, hogy az általa 1952 óta vezetett Nádudvari Vörös Csillag Tsz talpon maradjon, sőt az eredményeivel megihlesse az író- és újságíró-társadalmat. Idővel ennek a téesznek a neve az elnökével együtt „bevonult a magyar háztartásokba” is, mert az elnök mindig minimum a dupláját hozta ki a reá bízott jószágból annak, mint ami a magyar mezőgazdaságban lehetségesnek gondoltatott. ACZÉL ENDRE írása.
Lázár János épp egy éve érdeklődött felettesénél, Orbán Viktornál, eladja-e kormány a megmaradt állami üdülőket. A Fidesz akkori frakcióvezetője a parlamenti patkóban szólalt föl és kérdezett. Úgy vélte, az állami üdülési vagyont több esetben „gyanús körülmények között privatizálták KISZ-káderek és üzlettársaik meg a nómenk-latúrájukhoz tartozók”. De még maradtak üdülőrészek, ezért is kérdezte Lázár, mi a szándéka velük a kormánynak. Lázár Jánosnak Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter válaszolt Orbán helyett: nem adják el az állami ingatlanokat.
Elemzők már akkor is biztosra vették: a Fidesz voltaképpen előkészíti a visszaállamosítást. A „hogyan” lett az egyedüli dilemma. Illetve: még az sem. Ugyanis akkorra már jól ismertté vált a „nemzeti együttműködés rendszerének” mechanizmusa. Orbán mondta ki a rendező elvet: „a régi korszakban mindent a magánérdek írt felül”, ám „az új rendszerben a közérdek érvényesül a magánérdekkel szemben”.
Áron alul?
Csak emlékeztetőül: a rendszerváltás óta több mint 300 egykori állami üdülő került magánkézbe. Bajnai Gordon kormánya is úgy ítélte meg, hogy az állam egyszerűen nem tudja fenntartani a még meglévő üdülőit. Pályázatot írtak ki a hasznosításukra. Orbánék viszont most visszaperelnek. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) negyven egykori állami üdülőt próbál polgári peres úton visszaszerezni az új tulajdonosoktól.
Még két éve a Jobbik tett feljelentést a Club Aliga eladása miatt. Az üdülőt a Gyurcsány-kormány idején, 2007-ben adták magánkézbe. A szélsőjobbos párt úgy vélte, áron alul kelt el az ingatlan. A rendőrség tavaly megszüntette a nyomozást az ügyben.
A dobogókői Hotel Pilis bezárását jelenleg is vizsgálja a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) feljelentése alapján. A minisztérium úgy számolt: a bezárás 300-400 millió forint kárt okozott a költségvetésben. Arról becslés sincs, mekkora lyukat ütött volna a büdzsében a hotel további üzemeltetése. A szálloda ugyanis jelentős veszteséggel működött, épp ezért zárta be 2010-ben a Bajnai-kormány. Még ugyanabban az évben a válság miatt drasztikusan, egymilliárd forinttal csökkent az üdültetési rendszer állami támogatása, s ekkora forráshiány mellett képtelenség lett volna tovább működtetni a Hotel Pilist.
Minden bizonnyal az Orbán-kormány sem tudná fenntartani a hotelt. Sőt valószínűbb: nem is akarná. Erre utal a KIM válasza kérdéseinkre: a kormány célja, hogy azok az üdülők maradjanak meg hosszú távon, amelyek gazdaságosan üzemeltethetők, és „képesek a csökkenő állami támogatás mellett is kitermelni a fenntartásuk és felújításuk költségét”.
Nem reális
Egyébként a KIM 34 ingatlan vagyonkezelési jogát visszaadta az MNV Zrt.-nek, hogy tegyenek javaslatot, miként hasznosíthatók, üzemeltethetők leghatékonyabban a már korábban bezárt helyek.
De nézzük a fonyódi gyerektábor ügyét. A létesítményt még 1997-ben, a Horn-kormány idején adta el a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány az LN City Center Kft.-nek 65 millió forintért. Guller Zoltán, az alapítvány jelenlegi igazgatója viszont úgy véli: minimum 325 millió forint vételár lett volna a reális.
Guller állítja, a Kehi ellenőrzése kiderítette azt is, hogy az eladó, vagyis az üdülési alapítvány egyik cége még a szerződés megkötése előtt levelezett a vevővel, akit tájékoztatott az önkormányzat városrendezési tervéről. Végül a huszonöt telek nagy része elkelt – 216 millió forintért. Nyolcat máig árul a cég.
– Nem lett volna szabad eladni a tábort annak, akiről tudni lehetett: nem rendeltetésszerűen használja majd az üdülőkomplexumot. És nyilvánvalóan nem reális a vételár, ha hét-nyolcszorosáért tudta továbbadni a cég a vásárlás után – magyarázza Guller Zoltán.
A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonában egykor 365 ingatlan volt, ma egy sincs. Ugyanakkor – mondja az igazgató – nem az a cél, hogy büntetőbíróság elé citáljanak bárkit is ennyi év után.
Határidő nélkül
Megjegyezzük: erre nincs is jogi lehetőség, hiszen a szerződéseket már nem lehet megtámadni. Csakhogy Orbán Viktor kormánya megtalálta a felelősségre vonás módját. A KIM állásfoglalása szerint – amelyet a 168 Órának küldtek – „határidő nélkül, bármikor felbontható az a szerződés, amely jó erkölcsbe ütközik”. És hogy mi alapján állapítják ezt meg egy szerződésről? Nos, a jó erkölcsbe ütköző megállapodás – Guller Zoltán definíciója alapján – az, ami a társadalom igazságérzetét zavarja. Az üdülési alapítvány azt akarja elérni, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot olyan ügyeknél, amelyek – szerintük – bántják az igazságérzetet.
S hogy mi történne? Az egykori vevő megkapná az infláció arányában emelt vételárat, az ingatlan pedig visszakerülne az államhoz. A KIM szerint polgári perek sora várható a hamarosan lezáruló Kehi-vizsgálat után, amelyben 1992-től nézik át az üdülőprivatizációk dokumentációit.
Ám ha a Fidesz visszaszerzi is az egykori üdülőket, azok vajon valóban tartósan az államnál maradnának? Miből tartaná fenn őket? Ezt szintén kérdeztük a KIM-től. Válaszuk: „Az elmúlt két év tapasztalatai is igazolják, elsősorban nem állami támogatás, hanem felelős, hatékony működtetés kell az ingatlanok fenntartásához.”
Ezek után kicsit sem lepődnénk meg, ha a visszaperelt üdülők „felelős” és „hatékony” működtetője a Fidesz nómenklatúrája lenne.
