A munka jobban fizet, mint a segély

A nemrégiben benyújtott Széll Kálmán terv újra elindította a vitát arról: mik az állam feladatai a szociálisan nehéz helyzetűek megsegítésében. A Policy Agenda elemző intézet legfrissebb tanulmányában azt járja körbe: mennyire jogos az az egyre szélesebb körben terjedő politikai szlogen, miszerint a gazdaság jelenlegi állapotához képest a magyar ellátórendszer túlságosan bőkezű, azaz: jobban megéri segélyre várni, mint dolgozni.

Az elemzők mindenekelőtt definiálják a segély fogalmát: hangsúlyozzák, tévedés összemosni az összes szociális ellátást a támogatással.

A támogatások két nagy csoportját különíti el a Policy: egyrészt a pénzbeli juttatást, amelyet szabadon költhetnek el a segélyezettek, míg másrészről a természetbeni juttatások egy-egy befizetés erejéig – közüzemi számlák, gyerekek étkeztetése – könnyítenek a rászorulók kiadásain.

A Policy megjegyzi, a pénzbeli támogatást „kapta fel” a politika, mivel erre lehet ráfogni azt, hogy gyerekek iskoláztatása, nevelése helyett nyerőgépre, italozásra költik.

Hangsúlyozzák azt is az elemzők: a jelenlegi rendszerben viszonylag kevés olyan támogatás létezik, amely szabadon elkölthető forrást biztosít. Példaként említik a jól behatárolt körülmények esetén adható temetési segélyt, illetve a kisnyugdíjasoknak adható járulékokat.

Ezen kívül öt egyéb kategóriát sorol a Policy: az ápolási díjat, a bérpótló juttatást, a rendszeres szociális segélyt, a lakásfenntartási támogatást és az átmeneti segélyt. De – teszik hozzá – ezek közül sem lehet mindegyiket egyszerre igényelni. Példaként említik az ápolási díjat, - amelynek összege 23 600 és 38 350 forint között mozoghat – amelyre az jogosult, aki az egyik hozzátartozóját gondozza. „Ez az esetek többségében azt is jelenti, hogy, ha akar sem
tud emellett feketén munkát vállalni.” – írják.

A támogatási fajták bemutatása után a Policy Agenda kitér arra: akárhogy is variálja a segélyeket egy család, maximum 23 ezer forint juthat egy főre. Ennek igazolására két példát is hoznak:

„Egy három kiskorú gyermeket nevelő család, ahol egyik szülőnek sincsen munkája valóban több jogcímen is hozzájuthat a támogatáshoz. Amennyiben a településen nincsen például óvoda, és a gyermeket emiatt napközben nem tudja kire hagyni, akkor az édesanya rendszeres szociális segélyt kaphat, amely kb. 59-60 ezer forint. Ehhez még kiegészítésként jöhet a lakásfenntartás költségeihez támogatás, amely maximálisan 8240 forint lehet. Ha az önkormányzat viszonylag jobb helyzetben van, akkor akár egy évben párszor néhány ezer forint átmeneti segélyt is adhat, de ez nem normatív módon jár, így számolni sem lehet vele. Ez így a családi pótlékot is hozzáadva összesen alig haladja meg egy főre vetítve a havi 23 ezer forintot.

Elképzelhető olyan helyzet is, hogy mindkét családtag segélyért áll sorba, az anya jogosult lesz a rendszeres szociális segélyre, míg az apa bérpótló juttatást kap. Azokban a hónapokban, amikor közmunkát nem tudnak biztosítani az apának, akkor 28500 forintot fog kapni. Ezzel együtt ugyanakkor csökken az anyának adható rendszeres szociális segély összege, mivel annak mértéke függ a család teljes jövedelmétől. Így összesen, szintén családi pótlékkal, és lakásfenntartási támogatással együtt marad a 23 forintos egy főre jutó jövedelem.”

Hozzáteszik: a fenti esetek szélsőségesek, mert ha biztosított a gyerekek nappali ellátása a lakóhely környékén – márpedig ez az esetek többségében így van - már nem jár a rendszeres szociális segély. Bérpótló juttatást csak az egyik családtag kaphat, azaz, ha csak egy fő dolgozik a családban fejenként mindössze 15300 forintot tud költeni a család. A Policy idézi a KSH adatait, miszerint ma Magyarországon a szűkös megélhetéshez is legalább 63 ezer forintra van szüksége egy főnek.

A Policy ezután megvizsgálja, mennyiből él a család, ha legalább az egyik tagja minimálbéren dolgozik. Így támogatásokkal együtt valamivel több, mint fejenként 24 ezer forintból gazdálkodhatnak. Azaz: még ha arányaiban nem is jelentős a különbség, de a Policy számításai azt igazolják, hogy mégis jobban megéri dolgozni, akár minimálbérért is.

A Policy mindebből arra a következtetésre jut, hogy mindenképp megéri dolgozni, vagyis nem igaz az a politikai állítás, hogy jobban lehet élni segélyen. Mindazonáltal hangsúlyozzák azt is az elemzők: átláthatóvá kell tenni a rendszert, mert jelenleg a bizonytalanság is támogatja a politikát abban, hogy összemossa a segélyen élőket a segélyen visszaélőkkel. Hozzáteszik: természetes, hogy vannak elszigetelt esetek, amikor valóban előfordult visszaélés, de ezek kiszűrése és megakadályozása – mint minden egyéb téren – az állam feladata.