A múlt elkezdődött?
Az Országház környékét „az 1944 előtti állapotnak megfelelően” akarják átalakítani. És sajnos nemcsak azt. Úgy tűnik, lehetőleg mindent a hatvan-hetven évvel ezelőtti minták alapján kívánnak működtetni.
A modernizáció, a haladás, a fejlődés szinte szitokszónak számítanak, csakúgy, mint a liberális. Na jó, ez utóbbinak a jelentését talán nehezen is érti meg az, aki a demokráciának olyan elszánt ellensége, mint a mai kormány (lásd a viták feleslegességéről, sőt kártékonyságáról szóló megnyilatkozásokat), de talán a haladás azért mégsem olyan bűnös dolog!
Nézzünk szét: merre is „haladunk”?
Neves szakpolitikus fájlalta nemrég, hogy már nem kaphatnak az iskolában körmöst, akik nem képesek szépen írni. Készülő „új” neveléspolitikánk lényege a fegyelem és a szigorúan ellenőrzött egyentanterv. Beleszólása se tanárnak, se szülőnek! A mindenható tanfelügyelő majd megmondja, mit hogyan. Meg persze az egyházak.
És ne kísérletezzenek a színházak se! Játsszák csak azokat a szép magyar operetteket. Andalítsanak. Nem kérünk az érthetetlen művészfilmből. Habkönnyű vígjátékokat akarunk, mint a háború előttiek. Festők fessenek hatalmas történelmi tablókat. Írók, költők véletlenül se érintsék a politikát, annyi más téma van: hit-remény-szeretet, Isten-haza-család, gólyafészek, háztető meg ilyenek.
A kis parasztok a kis birtokaikon túrják csak a földet családi vállalkozásban! Szövetkezés? Isten ments! Abból csak baj lehet.
A munkások kussban dolgozzanak! Semmi szakszervezet, sztrájk meg ilyesmi!
És ha sokan elhagyják az országot? Hát, elég hazafiatlan dolog, biztosan mind idegenszívűek, ítéljük el őket, közösítsünk ki minden másképp gondolkodót.
Jaj, ne engedjük! Ne higgyük el, hogy a visszafelé jobb, mint az előre! Gondolkodjunk!
Ráczkevy Sándorné
Budapest]
