A MÁV-videó csak a csúcs: erre ment el 300 milliárd forintunk
Az adófizetők jóval több mint 300 milliárd forintjába került tavaly a közösségi közlekedés állami támogatása, ennek oroszlánrészét a MÁV finanszírozása nyelte el. A hatékonyabb működés érdekében a Fidesz-kormány eddig semmit nem tett, a vezetői fejcserék aligha pótolják az átfogó koncepciók hiányát. Mint egy videófelvételből kiderül, a döntéseknél nem feltétlenül az ésszerűség a meghatározó szempont.
Úgy tűnik, a kormányfő példája ragadós: Orbán Viktor lefegyverző nyíltsággal fedte fel taktikáját arról, hogyan próbálja átejteni az uniót az elvárások teljesítésének elszabotálásával, legutóbb pedig egy MÁV nevében a szakszervezetekkel tárgyaló tisztviselő beszélt meghökkentő őszinteséggel a mamutcég kapcsán történő furcsaságokról. Rejtély, ez utóbbit mi vitte rá a nyilvánvalóan súlyos következményekkel járó kijelentéseire, kamikaze hajlamai vannak vagy egyszerűen csak tele lett a hócipője a képmutatással és a hazugságokkal, amelyeket szavai szerint saját jobb meggyőződése ellenére képviselnie kell.
Mindenképpen meglepő bátorságra vall, hogy a videófelvétel tudatában merészelt felettébb érdekes dolgokat mondani. Így például azt, hogy a nagyszabású megtakarítási lépésként beharangozott járatritkítások valójában nem hoznak semmit, ahogy egyébként azt a hozzáértők rögtön mondták. Ennél is figyelemre méltóbb volt az a megjegyzése, hogy a hivatalos propaganda ellenére szó van vonalbezárásokról, csak azokkal megvárják szeptembert, amikor az IMF-tárgyalásokra hivatkozva a "büdös, mocskos karvalytőke" nyomására lehet majd fogni az egészet. Mindezek háttereként két államtitkárt említett, akik ugyan mást mondanak, de valójában erre készülnek.
A hab a tortán az volt, hogy érezhető ingerültséggel sorolta a számjelzésükkel megnevezett pályaszakaszokat arra, hogy a felújításokra szánt kevés pénz sem oda megy, ahova kellene, hanem bizonyos más érdekek mentén döntenek arról, hol és mire költsenek. Az illető konkrét összegeket és cégeket nem említett, de egyértelműen jelezte, hogy nem a szakmai szempontok a döntőek. Óhatatlanul eszünkbe juthat ennek kapcsán az a dél-alföldi mellékvonal, amelynek 39 kilométerére több mint 30 milliárdot kap a Közgép azért, hogy 5-10 perccel gyorsabban tehessék meg a vonatok.
A felvétel nyilvánosságra kerülése után a minisztérium azonnal elhatárolódott tőle és cáfolt mindent, pedig az őszinteségi rohamon átesett MÁV-képviselő semmi olyat nem mondott, ami újdonság lett volna. A Fidesz-kormány kommunikációja kezdettől fogva arra épül, hogy ők mindent tökéletesen csinálnak és jót akarnak, de a hazánkra törő gonosz erők megakadályozzák az ország felvirágoztatását. A megszorításokért természetesen az előző népnyúzó kormány a felelős, nem a hibás gazdaságpolitika, és ha Gyurcsányt ennyi idő után már egyre nehezebb kárhoztatni, ott van az EU-IMF páros, amely csak szörnyű feltételek mellett hajlandó nekünk hitelkeret-védőhálót nyújtani, és ördögi, minket nyomorba döntő követelésekkel áll elő.
Ebbe a logikába kitűnően illeszkedik, hogy a közösségi közlekedés évtizedek óta húzódó és mind nehezebb terheket jelentő dolgának rendbe tételét is a "mocskos karvalytőke" nyakába lehet varrni. Arról nem beszélnek, hogy tavaly csupán a MÁV 250 milliárd forint állami pénzt nyelt el, miközben nyoma nincs a hatékonyság-növelő átalakításnak. Ehhez képest különösen felháborító, ha az adófizetők pénzét ráadásul nem a valós szükségletek szerint, hanem más érdekek alapján költik el, például Fidesz-közeli gazdasági köröknek adva a felújítási megbízásokat. Sajnos ez is tökéletesen illeszkedik a szemünk előtt zajló lenyúlások sorába.
A közösségi közlekedés átszervezése nem könnyű falat, eddig egyetlen kormány sem tudott vagy akart megbirkózni vele. A Fidesz is nagyhangú ígéretekkel vágta bele a bicskáját ebbe az ügybe, de az a kormányfő szavaival élve beleszorult. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy az önző lobbiérdekek és a közvetlen haszonra törekvő politikai szempontok felülírták a józan racionalitást. Miért került le a napirendről a nagy közlekedési holding terve, amelyben a közúti és vasúti vonalak összehangolása és minél gazdaságosabb kihasználása, a felesleges vízfejek leépítése lett volna a cél? Ehelyett maradt a MÁV, összevontak néhány Volán-társaságot, és persze kicseréltek minden vezetőt, van, ahol már többször is. Ezen túlmenően azonban lényegében semmi sem változott, hacsak az nem, hogy tavaly már 300 milliárd forintnál is többe került a költségvetésnek a közösségi közlekedés finanszírozása.
Ebből néhány tízmilliárd a BKV-ra is jutott, de előrelépésnek ott sincs nyoma, sőt. A nagy változás eddig kimerült abban, hogy létrehoztak egy új vízfejet, a BKK-t, valamint visszafogták az állami támogatás egy részét, a terhek nagyobb hányadát a fővárosra hárítva. Világos és végiggondolt átalakítási koncepció itt sincs, hanem - mint mindenhol - az egyoldalú költséglefaragás szándéka dominál. A legújabb elképzelések szerint jövőre az állam teljesen kivonulna a finanszírozásból, ezt a dugódíj bevezetésével próbálják majd pótolni. Ahelyett tehát, hogy a működést tennék jobbá és hatékonyabbá, újabb adóval tízmilliárdokat akarnak kivenni a lakosság zsebéből.
Ha már a BKV-nál tartunk, jó lenne tudni, hogy áll a 4-es metró dolga, mert az utóbbi időben nagy a csend körülötte, pedig százmilliárdokról van ott is szó. Hírek szerint hiányoznak a szükséges pénzforrások a beruházás befejezéséhez, mivel a kormány spórolni akar, a fővárosnak pedig nincs elég pénze. Az átadás a jövő homályába vész, és egyre nő a kockázata annak, hogy lekéssük az uniós támogatás kapcsán vállalt határidőt. Ha netán ez történne, sok tízmilliárd forinttól esünk el, ami végképp a padlóra küldi az egész projektet. A taktikázás és rögtönzések helyett itt is végre egyértelmű lépésekre lenne szükség, hogy ne bukjunk többet annál, mint ami már úgyis elkerülhetetlen.
