A kínaiak már csinálják: szénből olajat
Kína - a világon a leggyorsabban növő energiaigényétől hajtva - óriási szénkészletének jobb kiaknázására törekszik, s új technológia bevezetését is szorgalmazza. E céllal épít Belső-Mongólia füves vidékén, az Erdos nevű településen egy széncseppfolyósító nagyüzemet, amelyet az állami tulajdonban lévő Shenhua csoport, Kína legnagyobb szénbányája irányít majd. Mintegy 10 ezer munkás már az utolsó simításokat végzi a beruházáson, amely a legnagyobb széncseppfolyósító gyár lesz Dél-Afrikán kívül, ahol azért alkalmazták ipari méretekben a széncseppfolyósítás technológiáját, mert az apartheid éveiben nemzetközi üzemanyag-embargó sújtotta az országot.
Erdosban még ebben az évben megindul a termelés. Várhatóan évente 3,5 millió tonna szenet alakítanak át ott 1 millió tonna olajtermékké, például dízel üzemanyaggá. A termelés üteme kezdetben körülbelül napi 20 ezer hordó. Ez ugyan édeskevés a kínai napi 7,2 millió hordónyi energiaigényhez, a későbbi, 2010-ig megvalósuló fejlesztésekkel azonban a Belső-Mongóliában kitermelt szénnek a felét szeretnék folyékony üzemanyaggá átalakítani. Ez beillik abba a pekingi törekvésbe, hogy Kína 2020-ra évi 50 millió tonnás széncseppfolyósító kapacitással rendelkezzék. Az körülbelül napi 286 ezer hordó folyékony üzemanyag előállítását jelentené, s ez a mennyiség már mintegy 4 százaléka annak az energiamennyiségnek, amelyre ma van naponta szüksége az ázsiai országnak.
A megoldás azonban nem minden szempontból jó. A technológia nagy mennyiségű vízet igényel, amely Kínában is egyre fogyó kincs. A cég azt tervezi, hogy a talajvizet és a szénbányákból felhozott vizet használja fel az évenkénti 8 millió tonnás vízigény biztosításához, de ez aligha elegendő, a tervek szerint a Sárga folyó megcsapolására is szükség lesz, ami komoly környezeti és mezőgazdasági problémákat vet fel.
Még ennél is súlyosabb gond,hogy a mesterséges fűtőanyag körülbelül kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a fosszilis üzemanyag, a szén cseppfolyósítása pedig nagyon energiaigényes. Az is némi hátránya a technológiának, hogy az így előállított üzemanyag maximum 15 évig tartható el más motorüzemanyagokkal ellentétben. Ráadásul a cseppfolyósítás költségei is magasak, így - noha technológiáját már körülbelül 100 éve kifejlesztették - eddig kevéssé alkalmazták. Kivéve a náci Németországban és az apartheid Dél-Afrikában, amelyeknek nehéz volt hozzájutni az akkor olcsó olajhoz. A csillagászati olajárak azonban újraélesztették az érdeklődést a szén cseppfolyósítása iránt: becslések szerint hordónként 67-82 dollárba kerül a cseppfolyósított üzemanyag előállítása. A környezetvédők viszont azt hangsúlyozzák, hogy az egésznek a súlyos környezeti hatások miatt több a kára, mint a haszna, ezért nem szabad ebbe a technológiába pénzt fektetni.
