A kérdőívek diszkrét bája
Orbán Viktor előszeretettel alkalmazza a kérdőíves kommunikációt a lakossággal.
Elkezdte a nyugdíjasoknak küldött kérdésekkel 2010-ben, majd az alaptörvénnyel kapcsolatban kérte az emberek véleményét, most pedig folytatja a „szociális konzultációnak” nevezett 10 kérdéses kérdőívvel, amelyre a 16 évesek válaszát is várja. (Ők aztán tudják, mi a védett kor, melyek a devizaalapú hitelek, a nyugdíjjal kapcsolatos problémák stb.)
Hoffmann Rózsának is kedve támadt útnak indítani kérdőíveit, hogy az állásuk elvesztésétől rettegő iskolaigazgatóktól őszinte választ kapjon kérdéseire.
A miniszterelnök új módszerével elhitetni igyekszik az emberekkel, hogy a kormány minden jelentős döntés előtt kikéri a véleményüket. (Mintha a lakosság válaszolni tudna azokra a kérdésekre, amelyekre a kormány sem tudja a választ.) Másrészt Orbán mindenképpen el akarja kerülni a személyes tárgyalást a különféle érdekképviseletekkel, kamarákkal. A pártelnök rühelli a kerekasztal melletti párbeszédet. Ehhez nincs szokva. Saját táborában ritka a véleménycsere, csak parancsosztás van, azt pedig ő osztja. Értelmiségi holdudvara kezes bárányként követi őt. Ezért folyamodik Orbán a kérdőíves megoldáshoz.
A kérdőív türelmes, nem beszél vissza, nem vitatkozik.
A kérdőív illedelmesen válaszol (ha!).
A kérdőív ravaszul puhatol, cselesen faggat, és fortélyosan kérdez.
A kérdőív rafinált és alattomos.
A kérdőív sorsa, miután visszakerül a feladóhoz, Orbán Viktor kezében van. Ennélfogva (most még) a „zembereké” is.
Zágon Ernő
E-mail
