A jegybankháború rövid krónikája

2009 nyarán Simor András elismerte, hogy külföldön tartott 800 milliós megtakarításait ciprusi cégéhez helyezte át. Ennek nyomán fideszes össztűz zúdult rá.
Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezetőként (még ellenzékből) azt mondta, Simor András méltatlanná vált a Magyar Nemzeti Bank elnöki posztjára, már nem lehet a magyar pénzügyi hitelesség jelképe, érdemtelenné vált az MNB nagy hagyományú, nagy tekintélyű és nemzetközi presztízsnek örvendő elnöki pozíciójára, meg kell fontolnia a lemondást.

Simor András úgy reagált, van ugyan külföldön bejegyzett cége, de annak Magyarországon nem keletkezett jövedelme, így nem állnak meg azok a vádak, amelyek szerint pénzt vitt ki az országból.

Orbán 2010 áprilisában, a fülkeforradalom győzelmi mámorában üzente Simornak: a jegybank nem lehet offshore-lovagok szálláshelye, és ezzel több mint másfél évre megalapozta a kormányzat és a jegybankelnök viszonyát. (A kormányfőnek némileg ellentmondva májusban Szapáry György, a jegybank korábbi alelnöke, a felállítandó miniszterelnökség főtanácsadója Magyarország Európai Uniós szerződésére hivatkozva kijelentette, a jegybank elnökét a törvény védi.)

Az első komoly offenzíva a bérplafon bevezetésével indult Simor ellen. Orbán a 29 pontos akciótervben javasolta, hogy havi bruttó kétmillió forintos fizetési korlátot vezessenek be a költségvetési szférában, beleértve ebbe a jegybankot is. A szervezet elnöke havi 8 millió forint felett és két alelnöke is jóval a kétmilliós határ felett keresett. (Érdekes adalék, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetéséről 2001-ben még az első Orbán-kormány idején döntött a parlament.)

Simor fizetésének megnyírása már az Európai Központi Bank figyelmét sem kerülte el. A szervezet közölte, erőteljesen fölléphet majd, ha a magyar Országgyűlés valóban elfogad egy olyan törvényt, amely leszállítja a Monetáris Tanács tagjainak fizetését, de nem emelne kifogást az ellen, ha a tanács következő tagjai, illetve a következő jegybankelnök fizetése kevesebb lesz a jelenleginél.

„A jövedelemkorlátozási intézkedések nem tartalmaznak a jegybankra vonatkozó speciális szabályokat, ezért ezek az intézkedések nem sértik, tehát tiszteletben tartják a jegybanki függetlenség elvét” – hárított Szijjártó Péter.

Simor András úgy reagált, a gazdaság stabilitásának két kiemelten fontos eleme a hiány mértékének megtartása, valamint a jegybankok függetlenségének megőrzése. „Népszerűnek látszó, ám e két pillért támadó politikai felvetések veszélyesek és kudarcra vannak ítélve. Esküm a jegybank vezetésére és a függetlenség megőrzésére kötelez” – mondta, hozzátéve, hogy e függetlenség egyik legfontosabb eleme, hogy a jegybank maga választja meg munkatársait, valamint javadalmazásuk mértékét. Simor András szerint a jegybank vezetői magasabb fizetéssel nem megvesztegethetőek, alacsonyabb fizetéssel nem büntethetőek. Ez a személyi függetlenség a jegybanki függetlenség másik pillére, ezt védik a magyar törvények és az unió szabályrendszere.

Az EU Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának vezetője, Marco Buti főigazgató a bérplafon bevezetése nyomán közölte, amennyiben a már több uniós hatóság, így a főigazgatóság által is az uniós jogot sértőnek minősített törvény hatályban marad, felkérik az Európai Bizottságot a jogsértési eljárás megindítására.

A Fidesz az MNB-t ostromolja – részsikerekkel

Az Országgyűlés 2010 novemberében megválasztotta az MNB Felügyelő Bizottságának elnökét és öt tagját. A testület elnöke Járai Zsigmond, korábbi jegybankelnök, az első Orbán-kormány pénzügyminisztere lett.

2010 novemberében Simor jelezte, hogy a kormány nem konzultált a jegybankkal a 2011. évi költségvetésről. A büdzséből a strukturális reformokat hiányoló MNB-kritikát Szijjártó Péter azzal ütötte el, hogy Simor a bérplafon bevezetése, azaz fizetésének csökkenése miatt személyesen sértődött meg a kormányra. Nem csoda, hogy Simor Andrásnak nem tetszik az új magyar adórendszer, mert az a magyar emberek és az ország talpra állásának érdekét szolgálja az offshore-cégek érdekei helyett – mondta Szijjártó.

2011 januárjában Matolcsy kezdeményezte a jegybanktörvény módosítását. Ennek értelmében az Országgyűlés választja meg a jövőben a monetáris tanács négy külsős tagját – ellentétben az eddig gyakorlattal, amely szerint a négy külsős tagból kettőt az MNB elnöke, kettőt a miniszterelnök javaslatára nevez ki a köztársasági elnök. Akit ugye Schmitt Pálnak hívnak...

2011 áprilisában Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságának kormánypártok által delegált elnöke azt mondta, hogy „számos szabálytalanság, visszaélések gyanúja, valamint összeférhetetlenség merült fel a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásával és egyes szerződéseivel kapcsolatban.

Őszi össztűz Simorra

2011 októberében ismét az offshore-lovag szerepében rángatták színpadra az MNB elnökét, a számvevőszéki bizottság ugyanis bekérte Simor Andrástól egyebek mellett azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják az elnök ciprusi cégének eladását. Mindez médiacirkusz volt, hiszen a jegybankelnök vagyoni helyzetének vizsgálatára egyedül a parlament mentelmi bizottságának van joga.

Simor a házelnöknek küldött levélben egyébként beszámolt arról, hogy a cég értékesítésével összefüggő adófizetési kötelezettségeinek a hatályos jogszabályok szerint eleget tett.
Szijjártó Péter mindezt úgy tálalta a sajtónak, hogy Simor András „tovább titkolózik off-shore cége ügyében”.

Az Állami Számvevőszék is nekiment Simor Andrásnak a jegybank 2010. évi gazdálkodásáról szóló jelentésben. Az ÁSZ-jelentés első változata a magas jegybanki fizetések és a magas kommunikációs kiadások mellett az „offshore-ügyet” is elővette. Az ÁSZ mindezzel párhuzamosan sietett leszögezni, nem vesznek részt a jegybank elleni háborúban.

A Magyar Nemzeti Bank szerződéskötési gyakorlatáról kért tájékoztatást Simor Andrástól Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, szerinte ugyanis több MNB-s szerződésnél is jogszabálysértések lehetősége merül fel.

Csak a vak nem látta: összehangolt támadás zajlik Simor András személye és rajta keresztül az MNB függetlensége ellen. Ez azért is nyilvánvaló volt, mert a Fidesznek és kiszolgálóinak hagyományosan az a taktikája, hogy a számukra kellemetlen embereket személyükben támadják, hogy először ellehetetlenítsék, majd távozásra bírják őket.

Ennek menetrendje általában:

1. Kiszivárogtatás a Fideszhez közeli médiában – legtöbbször a Magyar Nemzetben vagy a Hír TV- ben.
2. Szóvivői felháborodás
3. Parlamenti felszólalás, interpelláció
4. Lejárató kampány a sajtóban
5. Vizsgálat vagy vizsgálóbizottság
6. Feljelentés

Ha így nem megy, jöhet az intézmények átnevezése, összevonása, átalakítása – természetesen szigorúan államérdekből –, aminek mindig személycsere, Fidesz-szimpatizáns helyzetbe hozása a vége.

Kiakadt az EU és az IMF

Decemberben kiderült, az új jegybanktörvény összevonja a Magyar Nemzeti Bankot az Állami Számvevőszékkel, és Simor Andrást (hatáskörei elvételével) az új szervezet egyik alelnökévé fokozza le. Emiatt megszakadtak a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal az elővigyázatossági hitelről kezdett tárgyalások, a delegációk idő előtt távoztak Budapestről.

José Manuel Barrosó, az Európai Bizottság elnöke december végén (még a jogszabály elfogadása előtt) levélben szólította fel Orbán Viktort a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvénytervezetek visszavonására, ám Orbán ezt elutasította.

A jegybanktörvény, amelyet az Országgyűlés elfogadott, nem hogy leépíti, hanem megerősíti a jegybanki függetlenséget, és ennek az ellenkezőjét még senki nem bizonyította – mondta Szijjártó Péter a köztévében január 11-én.

Barroso hat nappal később bejelentette, az EB három kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen, ezek egyike a jegybank függetlenségét érintő szabályozással kapcsolatos.