A gazdaság idomítása

Megosztottak a közgazdászok: egyesek szerint Magyarország átlendült a gazdasági mélyponton. Mások attól tartanak, tovább mélyül a válság. Ön mit prognosztizál?

A modern gazdaság olyan, mint egy gyönyörű vadállat: próbálhatjuk idomítani, de mindig kiismerhetetlen marad. Az OECD, az Európai Unió és az IMF elemzői arra alapozzák derűlátó véleményüket, hogy a világ vezető gazdaságaiban megindulni látszik a gazdasági növekedés. Márpedig ebben az esetben Magyarország is csatlakozhat a trendhez – igaz, késéssel, ami még hosszú hónapokat jelenthet.

Mégis vannak olyan hangok: akár évekbe is telhet, mire javulhatnak nálunk a gazdasági mutatók.

Ezt nem hiszem. Csak egyetlen példát mondok: köztudottan itt gyártják a világon a legjobb szériamotorokat. Ha beindul a külső gazdaság, az autóipar újra fellendül, szükség lesz a motorjainkra. A magyar gazdaság szerves része a globális gazdaságnak, lehetetlen, hogy belátható időn belül ne reagáljon a külső eseményekre. Erre kellene jól felkészülni. Csakhogy népszerű dolog manapság katasztrófával riogatni, minél sötétebb képet festeni a gazdaság helyzetéről.

Ezt hogy érti?

Elitünk – tisztelet a kivételnek – „beleragadt” a válság állandó hangoztatásába. Holott azt is tudni kell: a nemzet- és világgazdaságban ciklusok váltják egymást. És épp ennek a ciklikusságnak a része, hogy a gazdasági mutatók időközönként negatív irányba lengenek ki. Ez természetes folyamat. Olyannyira, hogy ennek nem az oka, csupán egyik tünete a jelzáloghitel-válság.

A Bajnai-kormány mégis újabb válságbüdzsét tervez. Indokolt a javuló gazdasági helyzet mellett továbbra is a válságkezelésre összpontosítani, vagy nagyobb teret kellene hagyni a gazdaságélénkítésnek is?

A gazdaság arra tanít, hogy a ciklusváltás azoknak hoz sikert, akik elvégzik a költségbázis, másrészt az ügyfélkapcsolatok újraértelmezését. A költségbázis átalakításához a válságbüdzsé, az állami kiadások lefaragása elengedhetetlen. Ez attól függetlenül is követelmény, hogy most a megszorító intézkedéseket nagyon gyors ütemben kellett meghoznia a kormánynak. A gazdagabb országokban látott, hatalmas pénzmennyiségeket piacra öntő gazdaságélénkítésre nálunk továbbra sincs igazán fiskális tér. Mint ahogy a jelenlegi kormánynak nemigen van tere, ideje az ügyfélkapcsolatok újrateremtésére sem.

Ugyanakkor elemzők úgy vélik: a monetáris feltételek lazulását jelzi a jegybanki alapkamat drasztikus, 100 bázispontos csökkentése, mert elég lett volna 50 pontos csökkentés is.

Kezdjük azzal: a gazdaságnak árt az, aki a Monetáris Tanács döntéseit bírálgatja. Ez a tizenegy tagú testület rendelkezik a legjobb információkkal a pénzpiacról. Minden döntésüket szakmai viták, egyeztetések sora előzi meg. Közérdek, hogy ezt az intézményt kellő tisztelettel kezeljük. Másrészt nem értem, miért kritizálják néhányan a szakmából ezt a lépést. A forintárfolyam stabil, sokan vásárolnak állampapírokat, a piac tehát visszaigazolta a kamatcsökkentést.

De a kereskedelmi bankok hitelein nem látszik a változás. Míg a kamatcsökkentés hatására a betétkamatok átlag 13 százalékról 10 százalék alá csökkentek, a hitelkamatok esetében mindössze egy százalék körüli a változás. Miért?

A betéti kamatok csökkenése a likviditási helyzet javulásával már korábban elkezdődött, de még ma is látható néhány kiugró ajánlat. Ez üzletpolitika és verseny, amelyben az egyes szereplők időnként a veszteséget is vállalják. A Magyar Nemzeti Bank döntése a forinthitelek kamatain rögtön érződik, mi például azonnal érvényesítettük ügyfeleink javára. Más a helyzet a devizahitelekkel, s jó tudni, hogy Magyarországon a hitel–depozit-arány 140 százalék. Ez köznyelvre fordítva annyit tesz: negyven százalékkal több a hitel, mint a betét. A hiányzó negyven százalékot – a devizahitelek magas arányától függetlenül is – bankközi hitelekből kénytelenek előteremteni a hazai pénzintézetek. A nemzetközi hitelkamatok nem igazán függnek a magyar jegybanki alapkamattól. Sokkal több múlik az ország megítélésén, hiszen minden országnak van úgynevezett kockázati felára. A mi felárunk a hitelekhez szükséges hosszú távú ügyleteknél változatlanul nagyon magas, de legalább a rövid távú forrásoknál már megjelent némi kedvező korrekció. Ha ez tartós marad, és átér a hitelekhez szükséges hosszú távú forrásokra is, az valódi megkönnyebbülést hoz majd hitelezettnek, banknak egyaránt.

Ön szerint mennyire lesz tartós a jelenlegi, stabil forintárfolyam?

A kilencvenes években volt még hivatalos árfolyamsáv, s ekkor az MNB 282 forintban határozta meg az euróhoz képest a magyar valuta középárfolyamát. Tizenöt százalékos eltérés – le vagy fel – még normális volt. Az elmúlt években a forint jóval a meghatározott euró-középárfolyam alatt is mozgott. Néhány hónappal ezelőtt kitért ugyan az egyébként már rég nem létező sávból, ám ha őszinték vagyunk, lényegében mindmáig maradt ugyanaz a középárfolyam. Magyarán: az átmeneti árfolyamkiugrás jelentőségét is túlreagálta a szakma. A túl alacsony árfolyammal senki sem foglalkozott. Pedig egy exportorientált országban az aránytalanul erős forint csökkentheti a külpiaci versenyképességet. Visszatérve a kérdésre: úgy gondolom, maradhat a tartósan normál határok között mozgó árfolyam az euró bevezetéséig.

Honi szakértők véleménye eltér az euró bevezetésének előnyeiről is.

Én pedig úgy látom: nem lehet vita tárgya, hogy mielőbb be kell-e vezetni az eurót. Magyarország az összforgalmának és gazdasági tevékenységének kétharmadát Európán belül bonyolítja le. Emellett nem kérdés, mi az előnyösebb: a 400 millió ember által használt, vagy pedig egy tízmilliós valuta. Persze nincs fény árnyék nélkül: lehetetlen, hogy már rövid távon mindenki számára előnyös legyen az euróra való átállás.

És ön szerint mikor csatlakozhat Magyarország az euróövezethez?

Az euró 2014-es bevezetése reális lehet. Feltéve, ha a 2010-es választások után olyan kormány lesz, amelynek erős a társadalmi bázisa, és a világ számára elfogadható gazdaságpolitikát folytat. Vagyis olyan kormányprogramra van szükség, amely a kölcsönös előnyök alapján szabályozza a hazai és a nemzetközi cégek működését, a pénzügyi rendszer stabilitását rövid és hosszú távon egyaránt prioritásként kezeli, és igyekszik beilleszteni tevékenységét az európai folyamatokba. És a következő kormánynak is kiváló kapcsolatot kell fenntartania az IMF-fel. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi stabil forintárfolyam nagyban a tavalyi IMF-megállapodásnak köszönhető. Az akkori törékeny gazdasági helyzetben az IMF-szerződés jelentette az egyetlen esélyt arra, hogy a legakutabb veszélyeket elkerüljük. Az együttműködés jövő tavasszal jár le, s a következő kormány bizonyára első feladatai közé sorolja majd a szerződés megújítását.