A Fidesz átírja a hatalmi struktúrát

A kormánypárti képviselők által az Országgyűlés elé terjesztett első javaslatokból az derül ki, hogy a jó előre beharangozott szimbolikus lépéseken túl most elsősorban a jövőbeni játéktér és játékszabályok meghatározásával kívánnak foglalkozni. Igaz ez a gazdaságot közvetlenül vagy közvetve érintő indítványokra is: konkrétumokról még mindig nincs szó, szervezeti és hatásköri kérdésekről annál inkább. Többet egyelőre nem is várhatunk, mert mint Orbán Viktor kijelentette, leghamarabb június második hetében, az úgynevezett tényfeltáró bizottság jelentése után fognak előállni részletes elképzeléseikkel. Miután mindenki számára világos, hogy új és meglepő tényeket úgysem fognak feltárni - vagy ha igen, szégyellheti magát a bizottság vezetője, Varga Mihály, aki hosszú évek óta a parlament költségvetési bizottságának vezetője, így minden információhoz első kézből hozzáférhetett -, az időhúzás mögött nyilvánvalóan a program körüli belső viták állnak. Ez nem is baj, mert jobb, ha alaposan megfontolnak mindent és reális javaslatokkal állnak elő, nem pedig az eddig hangoztatott ígéreteket próbálják megvalósítani. A gazdaságirányítási struktúrát illetően a jelek szerint már nincs helye a vitáknak. A parlament elé került indítványok a működés szervezetéről és rendjéről a döntési jogkörök olyan mértékű centralizációjáról szólnak, amelyre az elmúlt két évtizedben nem volt példa. A gazdasági ügyekkel közvetlenül foglalkozó két mamutminisztérium felállítása már önmagában ezt a szándékot tükrözte, az alárendelt hatóságok és szervezetek átalakítására tett indítványok pedig teljessé teszik a koncentrációt. Ennek jegyében megszűnik a Vagyongazdálkodási Tanács, funkciói jórészt beleolvadnak a nemzeti fejlesztési miniszter alá rendelt Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-be, amely nagyobb szerepet kap az állami vagyon hasznosításában. Ugyancsak a miniszter utasításai alapján fog működni a Magyar Fejlesztési Bank, amelynek feladatkörét bővítik és alaptőkéjét 100 milliárd forintra emelik. A korábbi Fidesz-kormány gyakorlata látszik feléledni azzal, hogy közvetlenül az MFB-hez kerül számos állami vállalat felügyelete, elsősorban olyanoké, amelyek közvetlenül vagy közvetve fejlesztésekkel, beruházásokkal foglalkoznak. Hírek szerint közéjük tartozik majd a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő, az Állami Autópálya Kezelő, a Turizmus Zrt., több mezőgazdasági cég, hogy csak néhányat említsünk. Nagy részük több száz milliárd forint elosztása felett rendelkezik, aminek számottevő része uniós forrás. A döntéshozatali folyamatok rendje a javaslatokból nem derül ki, de az bizonyos, hogy a nagy pénzeket rejtő kassza kulcsa formálisan a nemzeti fejlesztési miniszter kezébe került, mivel ő irányítja a teljes alárendelt struktúrát. Az más kérdés, hogy a valóságban milyen hatásköre és mozgástere lesz a döntések meghozatalában. Közvetlen felettese a kormányfő helyettese, Navracsics Tibor lesz, aki érdekes módon hivatalosan egy személyben dönthet a miniszterek munkaügyi kérdéseiben, sőt a minisztériumok személyi ügyeinek egy részében is. Így például neki kell majd jóváhagynia osztályvezetői szinttől felfelé minden kinevezést, ami jócskán megnyirbálja a miniszterek jogkörét, arról nem is beszélve, hogy utoljára az átkos pártközpontban koncentrálódott ekkora hatalom személyi kérdésekben. Egyetlen ember nem lesz alárendelve Navracsicsnak, méghozzá Varga Mihály, a miniszterelnökségi államtitkár. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy Varga hírek szerint a gazdasági témák koordinátora és egyfajta felügyelője lesz, és mozgástere a jelek szerint kizárólag a kormányfőtől függ. A belső berkekből származó információk szerint a pragmatikusabb és fiskálisan szigorúbb vonal híve, szemben a gyakran szárnyaló Matolcsyval, az illetékes csúcsminisztérium vezetőjével, akivel állítólag komoly vitái vannak. A jövő nagy kérdése, hogyan tudnak majd együttműködni a gazdaságirányítási hierarchia csúcsán ülők egymással, és ez mennyiben fog hatni a konkrét döntésekre. A hatalmi koncentráció figyelemre méltó eleme, hogy egy törvényjavaslat szerint a kormány a jövőben indokolt esetben nagyságrendi korlát nélkül dönthet az állami vagyon értékesítésekor a versenyeztetés elhagyásáról, sőt a vagyonelemek ingyenes átruházásáról. Ezzel gyakorlatilag azt csinálhat minden jogi kontroll nélkül, amit akar a vagyonnal, és ellenőrizhetetlenné válik az is, mennyit is érhetett valójában a privatizált elem. Nyilvánvaló, hogy ez visszaélésekre ad korlátlan lehetőséget és aligha előnyös az állam és polgárai számára, kivéve persze a kedvezményezett vevőket. Egyben jogi alapot ad a saját hátország gazdasági megerősítéséhez és jutalmazásához. Érdekes központosító momentum az Apeh és a Vám- és Pénzügyőrség tervezett összevonása. Ha eltekintünk attól, hogy ez a lépés hosszú hónapokra működési zavarokat okoz, és egyelőre nem is világos, pontosan hogyan fog végbemenni, a cél vélhetően egy mindent ellenőrző, óriási hatalmú adóhatóság létrehozása. Ez elvileg hatékonyabb működést és nagyobb adózási fegyelmet is eredményezhet, csökkentve a csalások lehetőségét, ugyanakkor hatalmi visszaélésre is nagyobb teret ad. Különös ellentmondás, hogy miközben a kormány a saját mozgásterét szinte korlátlanra és kontroll nélkülire bővíti az állami vagyon értékesítésével kapcsolatban, egyidejűleg koncentráltabban ellenőrizni akarja a lakosság és a cégek adó- és vámfizetési kötelezettségeit. Miközben a hatalmi struktúrák kiépítése látványosan folyik, a várt gazdasági intézkedésekből még az is megkérdőjeleződik, amit pedig konkrétan megneveztek. Sokat mondó például a devizahitelek forintra váltásának esete. Matolcsy György ezt néhány napja konkrétan bejelentette, várhatóan mégsem lesz belőle semmi. Az történt ugyanis, hogy időközben Csányi Sándor kivihetetlennek minősítette és elutasította az elképzelést, amelyet ezután a jelek szerint lényegében le is vettek a napirendről. Cserébe az OTP-vezér bankja a forint gyengülésére hivatkozva valamelyest csökkentette a svájci frank és jen hitelek kamatait, ami kb. tíz forintnyi értékvesztést ellensúlyoz. Az eset két szempontból is tanulságos. Egyrészt különös, hogy az OTP most érezte szükségesnek a kamatcsökkentést, nem pedig egy éve, amikor a forint jó tíz százalékkal gyengébb volt és a válságkezeléssel küszködő kormánynak égető szüksége lett volna erre a gesztusra. Másrészt némileg megkérdőjeleződik a Fidesz programjának egyik sokszor hangoztatott fő eleme, az úgynevezett oligarchák befolyásának megszüntetése. Úgy tűnik, az ország legbefolyásosabbnak tartott üzletemberét nem sorolják ebbe a körbe, de ha őt sem, akkor igazán kíváncsiak lennénk, kit?