A Fidesz alól kiszántják a NER-t

Fekete napja volt Viktorunknak a tegnapi. Csak csodálkozik rá a világra, mint busmanok a szánkóra, hogy fakkjú vazze, mi van itt? Szabó Rebekát meg tudná fojtani egy nemzetiszínű zsinórtangával, az arca meg lángol a szavaktól amik Anikó asszony szájából indulva arculütésként hatottak mikor otthon bejelentette: anyám, ki kell vessem a stelázsi adót is.

Mégsem mondhatja, hogy meglepetések érték. A földbérlet pályázatok körüli cirkusz hónapok óta megy, a gazdák hangoztatják elégedetlenségüket, Ángyán írja egymás után a jelentéseket, Fazekas Sándor vidékrontási miniszter időutazásba is bonyolódik a hazugságspirálban, csak a földoligarcha családok vigyorognak elégedetten. Aki ezek után miniszterelnökként nem számított rá, hogy egyszer minden türelem véget ér, és ha a gazdák kirántják alóla a földet annak borzalmas taknyolás a vége, az mondjon le azonnal, mert annál is alkalmatlanabb a feladatára, mint amilyennek egyébként kinéz.

Kajászón tegnap betelt a pohár. A helyi gazdák, – akiknek nem egy hektár, egy négyzetméter föld sem jutott a saját falujukban – követve a viktori módit kivonultak a földre az őket támogató Szabó Rebeka LMP-s képviselővel és bejelentették: einstand. Köszihelló-stipistopi, a kápolnásnyéki illetőségű bérlő – szerintük jogszerűtlenül elnyert – 280 hektárját elkezdték belakni és megművelni.

Szabó Rebeka hozza ki az ellenőrzőjét, ezért jár egy ötös. A többi ellenzéki párttól és mindenféle szerveződéstől kérdezném, hogy ti nem érzitek végtelenül kínosnak, mikor a 40 kilós, belvárosi romkocsma-értelmiséginek elkönyvelt képviselőnő – és ugye a párt amit képvisel – az egyetlen – Ángyánon kívül – aki hajlandó megemelni a seggét, oppardon, Rebeka, esetedben fenekét, és érdemben is kíván tenni valamit? Értem én, hogy a jobbikos zászlóvivőknek az avasi flaszteron korzózni könnyebb és egyszerűbb, mint holmi szántóföldön, a bakancs se lesz poros, sáros, a cigányokkal is rizikómentesebb huzakodni,mint Orbán oligarcháival, de ha már a szátokkal ennyire a szíveteken viselitek a föld meg a vidék sorsát, akkor esetleg tenni is lehetne érte a szájaláson kívül. Bár, ha nektek nem égő, hogy egy negyvenkilós csajszi egyedül többre megy, mint ti úgy, ahogy vagytok, akkor mi szívesen elröhögünk ezen tovább.

Kedves Vezetőnk fénye jócskán megkopott a szántásban landolás után, és mire éppen leporolhatta volna magát, borogathatta volna a hűtlenné vált szülőmegyétől, a földijeitől szerzett kék foltokat, belecsúsztak neki nyugatról is, és megint fejjel állt bele a szentséges anyaföldbe. Brüsszelből szóltak, hogy na helló, aranyapák, büntetlenül nem lehet hazavágni a gazdaságot, a csomag összegben már stimmelne, viszont az irány továbbra is rossz, a csomagocska hatására a növekedés – mert nálunk a negatív előjelű növekedés sem csökkenés, bár máshol ezt zuhanásnak hívják- még akkora sem lesz amennyire a hurrá optimista kezdetiből a pesszimistára javítottátok, úgyhogy reszeljetek még rajta. Viktor itt ott helyben sakktábla mintát karmolt a fejébe, az agya túlpörgött és ledadogott.

„Azt kérjük az Európai Uniótól, mondja meg, hogy mennyi hiányzik. És akármennyit mond, azt mi elő fogjuk teremteni” – kapitulált megtörten, és csalódottan meredt jobbkezére. Kíváncsi vagyok, hogy fogja ezt Kusza Szemmel elrendezni. Arról kétségünk ne legyen, hogy a valódi megoldást jelentő gazdaságpolitikai irányváltás ezúttal sem következik be. Két napja azt mondtam, a harmadik Bokros csomagnyi megszorítást is összehozzák a ciklus végére, ami felé az első lépést máris megteszik.

A folytatásért kattintson ide: