A botrány romjai

A fordulat miatt ez az ügy akár egy is lehetne a világszerte naponta százával nyilvánosságra kerülő bírósági eljárások beszámolói közül. De ha meggondoljuk, hogy főszereplője a világ egyik leghíresebb gazdasági szakembere, a nagy hatalmú Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt elnöke, a francia államelnöki poszt esetleges várományosa, Dominique Strauss-Kahn (DSK), és őt gyanúsították egy szobalány megerőszakolásával, azonnal érezzük: szenzációról van szó. Pontosabban, egy világszenzáció különös és váratlan fordulatáról, ami más esetekben az ügy végét is jelenthetné. De itt a három hónapos rendőrségi és ügyészségi eljárás során annyi rom halmozódott fel, amelynek eltakarítása még sokáig foglalkoztatja a közvéleményt. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy kétes eljárásával az amerikai igazságszolgáltatás tönkretette két ember életét, karrierjét. Arról is, hogy a rendszer eddig soha nem tapasztalt módon blamálta magát ország-világ előtt.

Röviden az előzmények. A New York-i rendőrség május 14-én, néhány perccel a felszállás előtt letartóztatta az Air France párizsi járatának fedélzetén DSK-t, az IMF elnökét. Cyrus Vance Jr., a manhattani kerületi ügyész közölte vele a vádat: négy órával korábban megerőszakolta a Sofitel Szálló egyik szobalányát. Bár DSK mindent tagadott, New York egyik hírhedt börtönébe zárták az East River szigetén. Másnap bilincsbe verve mutatták be a nemzetközi sajtó képviselőinek. Közölték, hogy a szobalány – egy 32 éves guineai bevándorló – állítása szerint DSK a Hotel Sofitel egyik lakosztályában (napi ára: 1200 dollár) orális szexre kényszerítette és megerőszakolta őt.

Komoly lapok kérdései

Kész volt a világszenzáció. A sajtó és a közvélemény számára ideális a felállás: egyik oldalon a gazdag, világhírű nőcsábász, másikon a szegény fekete afrikai bevándorló. Az egyiket gyűlölni kell, a másikat sajnálni. Az egyikről minden rosszat el lehet hinni, a másikról tudni kell, hogy szerencsétlen áldozat. A New York-i ügyészség és rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy a készséges sajtó segítségével közel három hónapon át ez a kép alakuljon ki világszerte az érintettekről. Azt a kérdést, hogy az ügyészség egy ilyen súlyos esetben miért adott fenntartás nélkül hitelt a vádló minden bizonyítékot nélkülöző állításainak, csak most, a vád visszavonása után vetették fel olyan komoly lapok, mint a The New York Times, a The Washington Post vagy a Le Monde.

Ügyvédei közbenjárására a kerületi bíró, Michael J. Obus később enyhítette DSK fogvatartásának körülményeit. Egymillió dollár készpénz és ötmilliós hitelgarancia fejében házi őrizetre változtatta a börtönt. DSK nem hagyhatta el az általa bérelt lakást, a bokájára elektromos jelzőkészüléket rögzítettek, az ajtaja előtt pedig állandóan rendőr posztolt. A házi őrizettel kapcsolatos összkiadás havi 250 ezer dollárt jelentett, amit neki kellett fizetnie. (DSK azonnal lemondott az IMF elnöki posztjáról, mert nem akarta nevével rossz hírbe hozni az intézményt.) Közben a The New York Times megtudta, hogy kihallgatásai során a szobalány ellentmondásokba keveredett. Ekkor az ügyészség feloldotta ugyan DSK házi őrizetét, de a vádat fenntartotta. Nem adták vissza útlevelét sem. A végzésben külön utaltak rá, hogy szabadon mehet templomba is. Arról nem volt ugyan hír, hogy DSK élt-e ezzel a lehetőséggel, de arról igen, hogy szabadlábra helyezésének estéjén egy méregdrága vendéglőben vacsorázott barátaival.

Eztán következett augusztus 22-e. A brooklyni bíróság a múlt század harmincas éveiben épített, eléggé leromlott állapotban lévő épületének tizenegyedik emeleti tárgyalótermében Michael J. Obus bíró előtt Joan Illuzzi-Orbon ügyészhelyettes olvasta fel huszonöt oldalas indoklását arról, miért kérik a vád ejtését és az eljárás befejezését.

Ügyész és védő harca

Ezek szerint a vádló, Nafissatou Diallo guineai bevándorló rendszeresen valótlanságokat állított kihallgatása során, annyira, hogy egy esetről gyakran három verziót is feltálalt, majd közölte, hogy ezeket ő egyáltalán nem mondta. Hamisan esküdött a bevándorlási hivatal előtt, amikor azt vallotta, hogy hazájában megerőszakolták, aztán később beismerte, hogy ezt ő találta ki. A Hotel Sofitelben történt állítólagos megerőszakolását követő napon telefonon beszélt egy kábítószer-terjesztés miatt börtönben lévő ismerősével, akivel DSK vagyoni helyzetéről csevegtek, és arról, hogy érdemes-e folytatni az ellene felhozott megerőszakolási vádat. A ügyészség megállapította, hogy Diallo beszélgetőtársa egyike volt azoknak a személyeknek, akik az elmúlt hónapok során – nem tudni pontosan, hogy miért – százezer dollárt utaltak át a nő számlájára. Az ügyésznő hozzátette, hogy az elrendelt orvosi vizsgálatok szerint volt „rövid, hét-kilenc perces nemi kapcsolat DSK és Diallo között, de azt nem lehet megállapítani, hogy ez kényszer hatására vagy közös beleegyezéssel történt-e”.

Az ügyészség az eljárás lezárását javasolta, mert szerintük biztosra vehető, hogy a vádló valótlan állításai és hamis esküje miatt a bíróságon az esküdtek nem hoznak egyhangú felmentő határozatot az ügyben. A törvény szerint pedig erre van szükség büntetőper esetében. A The New York Times feltételezi, hogy a döntésben szerepet játszott az amerikai jogrendszernek az a sajátossága is, hogy az ügyészt az illetékes kerület lakosai választják. A büntetőjogi per pedig az ügyész és a védő személyes harca. Az egyik nyer, a másik veszít. Cyrus Vance Jr. ügyész nem akarta megkockáztatni egy ilyen prominens személy esetében a vereséget, mert ezzel rontotta volna a két év múlva esedékes választásának esélyeit.

Hivatalok blamázsa

Az ügy kimenetelével senki sem lehet elégedett. Emberek, intézmények romjai maradtak vissza. Változatlanul csak ketten tudják pontosan, hogy mi is történt a Sofitel apartmanjában május 14-én 12 óra 6 perc – amikor Diallo elektronikus kulcsa szerint a szobalány kinyitotta az apartman ajtaját – és 12 óra 13 perc között, amikor DSK a telefonja híváslistája szerint felhívta lányát, hogy ebédeljenek együtt. De maradtak a romok. Mindenekelőtt az USA két intézménye, a rendőrség és az ügyészség romjai. Az egész igazságszolgáltatási rendszer blamálta magát. És ugyanígy járt a megszégyenült, szenzációéhes sajtó is, amely gondolkodás nélkül átvette a rendőrség és ügyészség amatőr vizsgálatainak eredményeit.

Maradt továbbá két emberi roncs: Nafissatou Diallo fekete bevándorló szobalány, akinek senki nem fogja elhinni, hogy nem fogadott el pénzt gyors nemi közösülés fejében a dúsgazdag vendégtől, és most is csak a sok pénz reményében kezdeményezett polgári pert DSK ellen. Személyi katasztrófáján túlmutat, hogy azok a nők, akik a jövőben nemi erőszak áldozatai lesznek, többször is meggondolják majd, hogy tegyenek-e feljelentést, mert a tárgyaláson előkerülhet majd teljes múltjuk s olyan félrelépéseik is, amelyeknek semmi közük az aktuális esethez.

De romokba dőlt Dominique Strauss-Kahn ragyogó karrierje is. Még a liberális Franciaországban is elképzelhetetlen egy olyan elnök, akinek a nevét úgy meghurcolták egy szobalánnyal folytatott – ha ugyan volt ilyen – nemi aktus okán, mint az övét.