A baloldal „fölényeskedése” sehová nem vezet
Olvasom Csizmadia Ervinnek az augusztus elsejei Népszabadságban megjelent „Ellenzéki önmaghatározás” című cikkét, melyben többek között ezt írja: „Orbán Viktor és a Fidesz gyakran mondja magáról, hogy őket a politika gyakorlata érdekli, ám ha valaki kormányhoz közel álló konzervatív szerzők kisebb példányszámú folyóiratokban megjelent dolgozatait is olvassa (ez számomra természetesen foglalkozási kötelezettség), akkor rájön: szó sincs elméletellenességről, sőt a Fidesz fölényét éppen az adja, hogy rendszerré rakta össze, amit a világról gondol.”
Egy társaságban éppen Orbán tusványosi beszédéről esett szó, és néhányan – azt hiszem nem kell a politikai hovatartozásukat külön említenem – a beszédet egy kapkodó, átgondolatlan és elméletileg megalapozatlan politika interpretációjának tartották. Mintha legyintettek volna: ugyan Orbán semmi újat nem mondott, csupán felsorolta mindazt, amit eddig a saját hatalmának erősítésére, de rögtönözve és kapkodva már eddig is igyekezett megvalósítani.
Mondták mindezt intellektuális felsőbbrendűséggel, érzékeltetve, hogy ugyan, hol van Orbán attól az elméleti tudástól, megalapozottságtól, aminek a balliberális oldal a birtokában van. A veszélyt éppen abban látják, hogy Orbán politikája kiszámíthatatlan, ötletekre épül, nincs benne semmi tudományos megalapozottság, végiggondoltság, elméleti háttér.
Magam nem vagyok politológus, politikai elemző, csak az eszemre, a tapasztalataimra szorítkozom. A vitában elmondtam a véleményem, hogy a tusványosi beszéd nem az eddigi politika utólagos igazolása, összefoglalása volt, hanem annak a rendszernek az ismertetése, aminek az elemeit talán már 1994-ben kezdték tanulmányozni és összerakni, aztán 1998-ban kezdték el néhány elemét kipróbálni, és aminek a teljes megvalósítására szolgáló gyakorlat megtervezése véleményem szerint már 2008-ban elkezdődött, hogy aztán 2010-től nagyon is tervszerűen és tudatosan kezdjenek a megvalósításhoz. Vagyis Csizmadia Ervin cikkének idézett bekezdésében foglaltakkal messzemenőkig egyetértek.
A balliberális oldal, pontosabban azok az elemzők, de főleg politikusok, akiknek nagyon komolyan kellene venni azt a szellemi teljesítményt, amit Orbánék produkálnak, egyszerűen nem veszik komolyan, amit a Fidesz az utóbbi években produkált. Miközben az úgynevezett demokratikus oldal számtalan hibát halmozott fel, számtalan vereséget szenvedett a politikai gyakorlatban, meg van győződve arról, hogy elméletileg ők a felkészültebbek, hogy a politikai ellenfél egyetlen fegyvere a populizmus, a hirtelen támadt ötletek megvalósítása a kétharmad birtokában, és csak idő kérdése, amíg kipukkannak a lufik.
A taktikai hibák mellett én ezt a stratégiai hibát tartom a legveszélyesebbnek. Tudomásul kellene venni, hogy a Fidesz, a kormány, nem a véletlenek szerencsés összejátszása folytán tart ott, ahol tart. Hogy nagyon is kiérlelt és végiggondolt szinte minden cselekedetük. Lehet tehát fölényeskedni, lehet azzal bíztatni a most még kitartó szimpatizánsokat, hogy Orbánék rendszere halálra van ítélve, és szinte magától kimúlik, de helyette inkább alternatívát kellene állítani, a demokrácia, a jogállamiság és az elfogadható életminőség alternatíváját. Nem a régi sémák folyamatos ismétléseivel, hanem valódi és megvalósítható innovációval.
Ha van még ehhez elég szellemi muníció.
Frank Iván
